Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 54 128 988 km-t sportoltatok
mutter sós a leves avagy hogy próbálok futni
Vasárnap még 28 volt hátra
Pitzi | 2007-05-22 17:09:10 | Nincs hozzászólás!

két mapja próbálom megirni a Vasárnapi futásom beszámolóját, de nem nagzon ment, pedig a futásra nem panaszkodhatom :) Igen! Végre két keserű élményű futás után jött a Vasárnapi és reméltem, hogy megtörik a soroza. Megvallom az igazat a szombati edzés után amikor nagyon kikészültem elgondolkodtam azon, hogy el kell e mennem Vasárnap futni, főleg úgy hogy az életem eddigi leghoszabb távja volt tervben és hozzá még 2oom szintkülönbség is. Az útvonalat célszerűen az egy hónap múlva megrendezésre kerülő félmaraton szinhelyét választottam. És nagyon nem bántam meg, mert Pozsony legszebb parkerdejében(valójában már a Kárpátokban) futottam! El is döntöttem ide többször visszajövök.

Rendesen nekikészültem a futásomnak, talán még kicsit nagyon is. Életemben először izgultam futás előtt, pedig csak sima edzés volt. Bemelegitettem, nyújtottam, majd nekiveselkedtem a távnak. Rögtön az elejétől emelkedett a pálya (talán az emelkedőktől féltem a legjobban, mert eddig még nem futottam emelkedős terepen) és nem hagyta abba egész a 8 kilis forditóig. Nem határoztam meg magamnak semilyen időhatárt mert nem tudtam mi vár rám, igy szép lassan funrun módjára szedtem a lábaimat. Eleinte kicsit kicsi volt az úttest a sok bicajos és kisgyerek miatt, de ahogy elhagytam az utolsó büfét minden rendben volt. A legjobb az egészben az volt, hogy semmi autó, mert ki vannak tiltva. Szépen telt az idő és egyre jobban elvitt magával a természet. Az út mentén ha jól számoltam volt vagy hat tó és az út 75 százaléka lombkorona alatt húzódott. Igy a napsütés sem okozott nagyobb problémát. A Szombati melegből kiindulva vittem magammal frissitést, amit szépen fokozatosan el is fogyaztottam. Ahogy mentem felfele egyszer kétszer megfordult az agyamban, hogy mehetnék gyorsabban, de olyankor mindig meggyőztem magamat, hogy na ma nem futok gyorsan. A kijelölt fordulómat megtaláltam nagyobb gond nélkül, hol máshol mint egy tó mellet :) Elindultam visszafelé, le a dombról :) Most vettem csak észre, hogy azért nem is olyan kicsi az az emelkedés amin eddig fölfelé jöttem. Persze lefelé minden sokkal jobban ment, csak ugy szedtem a lábamat. Még ekkor is visszafogtam a lovakat, elvégre van még előttem 8 kili. Lefelé azért éreztem hogy nagyobb a tempó, csak ugy suhantak melletem a tavak, Beértem a sűrűbb forgalmú területre és akkor már tudtam nem lesz gond, nyugottam mehetek a lovak. Persze ekkor is csak olyan tempóban ami jólesett, de az biztos, hogy az elején ment nagyon lassú tempóból az összidőn biztos sokat segitett. Végül megjelent előttem a képzeletbeli célegyenes és én nagy mosollyal az arcomon átvágtáztam rajta :) Végül még csináltam egy kis levezetést majd nyújtást, ahol azért éreztem hogy kellemesen de elfáradtam.

Nem tudom miért, de életemben először büszke voltam kicsit magamra és megnyugodtam hogy baj nem lehet, megtudom csinálni a félaratont.

Ja és többet nem akarok hosszútávot ingerszegény környezetben futni!!!

Most fordult elő másodszor, hogy kikapcsoltam az mp3 lejátszómat és nem bántam meg :)

 

Összefoglalva az egészet: Ilyen és ehez hasonló futásokat kivánok magamnak és mindenkinek. Hajrá!!!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!