1 hozzászólásVagy 1 hónapja ma volt az első hosszabb futásom, egy félmari. Mit mondjak, nem volt életem legjobb futása, ezen a fagyos, szennyezett levegőn, a hókásás, jégbordás, latyakos vagy felfagyott utakon. Ráadaásul a mai útvonal, fordulóval a rákospalotai szemétégetővel sem volt a legromantikusabb, bár kétségtelenül illett a mai időjáráshoz és hangulathoz.
Ilyen körülmények között különöse nehezen viseltem az autósok kiszólásait, amelyekből ma különösen sok volt (vagy legalábbis úgy éreztem).
Megfigyeltem, hogy leggyakrabban ilyen kisáruszállító furgonból szeretnek kiszólni a söfőrők, jellemzően 20-30 közötti magukat nagyon faszának (ezt a spell checker ki akarta javítani „faszánnak”-ra) képzelő szerencsétlen suttyók.
Íme egy kis csokorra való a mai szellemeskedésekből:
„Hajrá, hajrá!”
„Mennyi van még hátra?”
„Nem akarsz inkább beszállni?”
„Hova ilyen sietős?”
„Vigyázz, mindjárt utolérnek!”
„Ez az, csak így tovább!”
és a kedvencen: „Fuss, Forest, fuss!
