Tegnap voltam egy sikeres véradáson. ma pedig futottam egy jót, sőt különösen jót, biztos jótt tett a vérfrissítés. Talán a sebességhez képest a pulzusom egy hangyányit magasabb volt, de nem számít, mert egyáltalán nem éreztem semmi fáradtságot.

De nem is ez az érdekes, hanem az, hgy sikerült vért adni. Régen rendzseres véradó voltam, még készenléti is,amíg a hematológiai intézet nyomomat nem vesztette. Aztán volt immár 7 éve egy stroke-om, agyműtéttel, amit az egészségügy töketlenkedései ellenére valahogy mégscsak megúsztam.(Utólag persze alaposan kivizsgáltak, de persze nem találták meg a dolog okát. Mindenestre a végén azt mondta a doki, hogy nálam egészségrsebb emberrel még nem találkozott.) Sajnálatos módon azonban ez a véradásnál probléma szokott lenni. É azóta is nagyjából rendszersen próbálkozom, de sajnos nem mindig jön össze a dolog. K kell u.i. tölteni egy nyilatkozatot, és ott bizony sok egyéb mellett ott van az is, hogy volt-e egyéb betegségem. Én meg ugyebár ezt ki szoktam pipálni, büntetőjogi felelősségem tudatában ugyebár. Nos, erre a vizsgáló doki rögtön szagot fog, és elkezd faggatni. Aztán megismerve a történetet, vagy enged vért adni, vagy nem, mondván jobb nem kockáztatni, örüljek, hogy élek. Én meg elkulloghatok szégyenszemre, fáradt vértől duzzadó erekkel. Emiatt mindig izgatottan várom a véradást. Most szerencsére olyan mázlim volt, mint még sose: ugyanúgy jeleztem, hogy volt egyéb betegségem, műtétem, mint máskor, de szerencsére a vizsgáló doki csak felületesen nézte meg a papírt, nem vette észre, hogy nem mindenhol a "nem" kockáját pipáltam ki. Én persze nem figyelmeztettem, úgyhogy így boldogan mehettem a lecsapolásra, mint más normális, egészséges ember.J óérzés ez, higyjétek el, ha normális emberszámba veszik az embert, még ha csak tévedésből is.

Egy probléma volt csak, hogy kicsit elment a dologgal az idő, és futásra már nem maradt belőle. De állítólag amúgy is érdemes aznap pihenni. Ráadásul amúgy sem kell túlzásba esni, és sose tartani piehenőnapot...