Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 41 466 805 km-t sportoltatok
Süti-blog :)

Ultra Tisza-tó 111, avagy csoda 100 km felett

aorsolya | 2017-07-17 22:13:59 | 7 hozzászólás

(SZERKESZTVE)

 

A tartalom helyenként csúnya szavakat tartalmazhat! :D

 

A 2 napos FélBSZM után foglalkoztatott a gondolat, hogy milyen jó lenne lefutni ugyanezt a távot, de egyben. Majd jött a következő gondolatfoszlány 100 km lefutásáról egyben. Az UB hangulatára mindig is vágytam, nagyon megfogott minden egyes beszámoló. Imádom a Balatont, csodaszép tájak, a maguk felejthetetlen hangulatával. Foglalkoztatott a páros UB gondolata, ehhez párt kellett keresnem. Majd valami hihetetlen csodával, egyre gondoltunk és Csilla bedobta az ötletet, hogy érdekelné az UB párban, le is csaptam rá rögtön. Majd jött a Tisza-tó, jött egy váltás, és inkább ide átneveztünk, de egyéniben. A Tisza-tó mellett csak átutazóban voltam eddig, mikor a Hortobágyra mentünk, a 33-as főút melletti vasúti hídról csodáltam meg a tavat. Most pedig körbefutottam.

 

Az előzmények:

Az odaút is kalandos volt, úgy érzem, megér egy misét. Pár hete írtam egy fb telekocsi csoportban, hogy útitársakat keresek költségmegosztással. Kis naiv, azt hittem, hogy együtt olcsóbb a vonatnál, kényelmes, mert nem kell le-felszállni a csomagokkal, hamar odaérünk, stb. Én marha! Utolsó este írt rám egy srác, hogy van-e két kiadó helyem, mondtam persze. Szintén egyéni. Hárman voltunk, ő, a párja és én, így összedobtunk autópálya jegyre, úgy gyorsabb, gondoltuk. Nagyon-nagyon szerettünk volna leérni a gulyáspartira, csomagfelvételre, találkozóra. 16.30-kor indultunk a Népligetből. Na, itt jól megszívtuk, mert baleset volt az M3-ason, így kb. egy óra ment el arra, hogy 30-cal araszoltunk a hatalmas dugóban. Araszolunk alig haladunk, nekem nagyon kellett pisilni egy idő után. A srác azt mondta, ne álljak le a leállósávban, mert nem fognak beengedni! Az autópályán ugyanis gyakori jelenség, hogy amikor dugó van, akkor sok türelmetlen emberke a leállósávon előrezúz, majd arcpír nélkül azt gondolja, hogy úgyis beengedik. Tudod, mint amikor a boltban előrefurakodnak a sorban... Na bazmeg, mondtam, hogy nagyon kell, én akkor is kiállok! Még szerencse, hogy volt ott egy kisebb bokor, hogy legalább az útitársak ne lássanak, sajnos a szembejövők így is elborzadhattak! Remélem, senki nem szenvedett miattam balesetet! Egyik rémálom a hosszú dugóban ülni, mikor már nagyon-nagyon rám jön. L Szerencsére hamar beengedtek. Araszolunk-araszolunk, majd azt veszem észre, hogy világít a kis narancs benzinkút ikon a műszerfalon. Hát bassza meg! Annyi benzinem volt, amivel Miskolcig is eljutok, erre ez… Következő kútnál ismét sűrű bocsánatkérés közepette félreálltam, tankoltam. Itt is el kellett menni wc-re, a hölgynek is másodjára kellett ekkorra. Ekkor mondta a srác, hogy még egy kiállás és slusszkulcs-elkobzás van! Szegény tök ideg volt, teljesen jogosan! Kb. egész úton azt hallgattam, hogy már sokadjára mond mást a szállásadójának az érkezésükről, folyton csúszás, szegény tök ideg volt. Lekésték a vacsit, találkozót. Mondta is, hogy máskor is megjárta telekocsival, mert akkor is beállt az autópálya. Aztán kikerültük a balesetes tartálykocsit, végre haladtunk és végül leértünk Tiszafüredre… jóval este nyolc óra után!!! Gulyásparti lekésve, találkozó lekésve, még kész szerencse, hogy a meghirdetett 8 óra helyett 9-ig lehetett felvenni a rajtcsomagot és leadni az egyéni frissítőt és váltóruhát. Na, legalább ennyi kis szerencse társult a dologhoz, nagy köszönet a szervezőknek. Mindez persze a nyugodt pihenés és ráhangolódás rovására ment, az elmaradt/későre halasztott vacsoráról és kajavadászatról nem is beszélve. Én 1 órával korábban kuncsorogtam magam melóból a nagy semmire! Szívás, de járhattunk volna sokkal rosszabbul is.

 

Szállást Poroszlón foglaltam, tök jó ár, tiszta, rendes, patinás kis szoba és épület, egyedül csak wifi nem volt, semmilyen internet. Nem baj, nem húsba vágó. Megvackolok, halk zenét hallgatok, felpróbálom a pólót, bazi hosszú, kicsit nagy is, pedig S méret. Azért megteszi! Lefeküdtem, próbáltam elaludni, már majdnem elpilledtem, amikor a vendégek hatalmas dübörgés közepette feljöttek az emeletre, normál hangerővel beszéltek és felriadtam. Megkértem őket szépen, hogy nem lehetne-e halkabban? De a társaság másik része ezt nem hallhatta sajnos. Aztán elcsendesedtek, próbáltam aludni, de csak nem jött álom a szememre. Ismét bedugtam halk zenét, hátha sikerül valamicskét aludni. Sikerült is kb. 2-3 óra nagyon felületes alvást összehoznom, inkább csak bóbiskolás volt. A semminél mégis több, bár ramaty állapotban indultam útnak vezetéstől lefáradva, kevés, felületes alvás után.

 

 

Reggel egyből a futóruhát vettem föl, kocsiba pattanok, irány a rajt. Beállok, leolvassák a chipem, megkeresem Csillát, odaköszönök neki. Összefutok a tegnapi útitársammal, neki is dobok egy „hajrát”, amit viszont is kapok. Majd visszaszámlálás, és rajt. 7:00

 

 

A verseny:

Az első kilométerek nagyon jól telnek, csodás a táj, kellemes az idő. Előtte feltöltöttem az ivózsákom („tevepúp”), amit előző héten vettem, biztonságérzetet ad. Beszélgettünk néhány mondatot Csillával, ő sem beszédes futás közben, én sem tudok beszélgetve futni. Ez egy hatalmas meditáció számomra, amikor befelé figyelek, magamra és a mozgásra, a testérzetre. A táj gyönyörű szikrázó napsütés, végig fent a gáton, árnyék szinte sehol. Az idő kezdett egyre melegebb lenni, ahogy a nap egyre magasabban járt. Azt vettem észre, hogy már több, mint 2 óra eltelt és még mindig nem vagyunk 20-nál sem, lassú a haladás. Noha az első tizenpár km egész jól telt, a mögöttünk futó srác órája olyan 6:17 körüli km-eket mutatott. Már húsz környékén kezdtem kissé megborulni, de ekkor még nem volt vészes, lemaradtam Csillától és nem is tudtam utolérni. Futok-futok, 25 km, ekkor már egyre romlott a komfortérzetem, éreztem, hogy valami nem százas. Ott volt a tatyómban a kis törölköző, lementem a vízpartra, ahol lehetett és bemártva a nyakamba tekertem. Némileg segített, bár nem sokat. Majd Abádszalók, kikötő, part stranddal, csodálatos hely! Ez kikapcsolt valamennyire. Harmincnál már nagyon szenvedtem, nem voltam benne biztos, hogy a pihenés hiánya tett be, vagy rendesen felmelegedtem. Mert émelygés, szédülés ugyan nem volt, de erőtlenség annál inkább. Itt már nagyon sokat sétáltam, bevillant a feladás gondolata, majd azzal hessegettem el, hogy megyek, ahogy tudok, max. kicsúszok a szintidőből. Ekkor már a zene is idegesített, ki is vettem a fülesem. Eljött a Kiskörei erőmű, hát ez valami csoda volt! A hatalmas turbinák és a lezuhogó víz… Ha jönne egy kérdőív, hogy melyik szakasz tetszett a legjobban, én bizony Isten, erre szavaznék! Pozitívan értékeltem a frissítők kínálatát, még Biotech gélt is kitettek az egyéniknek. Már nagyon szenvedek, idővel szarul állok. Megyek-megyek, 42.7 km, 5:32-vel abszolváltam. Bassza meg a medve, ekkora szar időt, öcsém! Hogy a bánatba fogok én beérni? Majd talán itt történhetett, hogy a frissítőnél kérdezte a srác, hogy mit kérek? Mondtam, hogy szeretném az ivózsákomat utántölteni, ezt időnként megtettem. Mondtam, 1 L, de csak félig töltsék, nem szeretnék csak max. fél kg-t cipelni a hátamon.

 

-„Jégkockát kérsz bele?” –kérdezte a srác.

 

Hát bassza meg, nem mondod, hogy van jegetek is? (Ezt persze nem így, hanem normális hangnemben kérdeztem, de ha tudom, hogy több állomáson is van jégkocka, akkor most nem így állnék! Ez kissé felbosszantott, de természetesen nem mutattam ki felé. Nem mintha ő tehetne bármiről is, mikor ő említette fel, hogy van nekik.) Gyorsan kértem három nagyobb tömböt, bepakoltam a topomba előre-hátra, megköszöntem és útnak indultam. Ezt még további állomásokon ismételtem, ahol volt jég, nem volt mindenhol. Mondanom sem kell, hogy már az első adag után nem telt el fél óra sem, és totál helyre rázódtam! Törcsit is vizeztem, nyakba tekertem. Olyan 45 km fele járva rendesen meg is táltosodtam, ekkor nagyobb fokozatra kapcsolva sikerült befognom jó pár embert. Ismét kevés lett a séta, több lett a futás, tempósabban is ment. Eljött a pont, talán 46 km környékén, ahol meleg ételt is kínáltak, paradicsomos tésztát ettem, nagyon finom volt. Ekkor elkapott minket egy zuhé, totál eláztam, a telefonom megúszta szerencsére. A cipőm rendesen elázott, nem hoztam másik párat, csak egy elhasznált adidasom van a Kayano-n kívül. A fordítónál ismét látom Csillát és Lacit, a srácot is, akivel útitársak voltunk. Dobunk egymásnak egy „hajrát”. Futok tovább, egész jól megy, a lendület olyan 70 km környékén még megvolt. Ekkor a farizom alján a combtőnél pici fájdalom jelentkezett, de nem volt komoly, tudtam tőle menni. Közben csekkoltam, hogy a maradék 41 kilire van még 6 és háromnegyed órám. Ekkor kezdtem igazán átérezni, hogy MEG TUDOM CSINÁLNI!! Nem adhatom fel!

 

72 km pont, leolvassák a chipem, ekkor kezdtem ismét megborulni, de most a lábaim voltak betonból, alig bírtam lépni, más jellegű hullámvölgy kapott el. Beérem Lacit, jobb futó nálam, vacakol a gyomra, ezért csúszott hátrébb. Nem agyaltam ekkor sokat. Mindig csak azon voltam, hogy a következő kerek km-számot elérjem. 50-nél elérek 60-ig, majd elérem a 70-et és így tovább. Ezt mantráztam magamban végig féltávtól.( Az első felében csak fél figyelmem volt a kilométereken.) A következő cél mindig csak a következő kerek km szám lehet. Néha bevillant, hogy mennyi van még hátra, de gyorsan eltereltem a gondolatot és csak a következő 10-esre koncentráltam. 72 km után ismét több lett a séta és kevesebb a futás, de próbáltam haladni. Hallottam, amint Laci mondja a kísérőjének, hogy „A feladás nem opció!”- na innentől ezt is ismételgettem magamban időnként. Mert a feladás nem lehet opció. 76 km, ismét visszaértem az erőműhöz, újra megcsodáltam. Ekkor az egyik lépésnél éles égő-csípő fájdalom a bal talpamban, egy kurva nagy vízhólyag miatt, amit az eső miatt vizes cipőben elázott bőr is súlyosbított. Rohadtul fájt rálépni, talpélen próbáltam futni, majd annyira szar volt, hogy leszenvedtem a kompressziós zoknim, cipőm, hogy kiszúrjam a hólyagot. Lépni nem tudok miatta, de nem fogom hagyni, hogy pár vízhólyag kibasszon velem, emiatt nem adhatom fel! Aztán túljutottam ezen is szerencsére, valahogy elmúlt. Nagy nehezen eljött a 80 km, valahol itt az egyik frissítőnél kérdezte a srác, hogy bírom? Hát bírom valamennyire. Hátulról beelőzött egy váltótag, egy lány, felvettem a tempóját, 7:16 körüli tempót tolt. Ez egész jól esett egy darabig, futottam vele, váltottunk pár szót, kérdezte, hogy minden oké-e, nem kell-e segítség. Mondtam, hogy nincs komoly bajom, de tele van hólyagokkal a talpam, alig bírok lépni, ekkor a jobb talpamon lévő hólyagok fájtak nagyon. Picit leültem a fűbe, lemaradtam tőle, majd ismét elindultam. A pár perces ücsörgés után egész könnyű volt elindulni, jól esett a futás, de nem tartott sokáig. Itt ismét matekoztam, mondogattam, hogy többet kéne futni, kevesebbet sétálni. Ha valaki arra járt, próbáltam követni, amennyire a lábaim engedték. Itt már régen elvesztettem a kontrollt, hogy mennyi gélt ettem, szükséges-e? Viszont a sós paradicsomot és a trappista sajtot kívántam folyamatosan, minden frissítőnél ettem ezekből a finomságokból. 86-nál felveszem a fejlámpát és pólót cserélek. Kb. 86 vagy a 92 km-es pontnál, nem emlékszem, pici hasmenés elkapott. Ekkor már észrevettem, hogy nem nagyon számíthatok papírra a toi-ban, zsepit meg elfelejtettem, hogy a macska rúgja meg. Kb. 20 méterre volt a toi a frissíő asztaltól, csak szolidan tépkedtem a lapulevelet, hogy a személyzetnek ne legyen feltűnő… majd beléptem a budiba és a srác bekiabált, hogy kérek-e zsepit? :D Ekkor már nem mertem bevallani a dolgot, kikiabáltam, hogy kösz, nem kérek! :D Gondolom, hogy mennyire röhöghettek magukban. Majd odalépek az asztalhoz, veszek paradicsomot, gélt, oszt indulás tovább.

 

Eljön a 96 km-es pont, ismét zene, szpíker, majdnem frissítés nélkül szaladtam tovább. Ekkor erősen matekoztam, hogy be fogok-e érni időre. Megállított a szpíker, hogy na tessék csak frissíteni, ezt vétek kihagyni. Köszöntött „azon az úton, amire ráléptem”. Az ultrafutás útján. Hát megköszöntem neki és mondtam is, hogy remélem, hogy beérek. Erre mondta, hogy miért ne érnék be! Ismét megköszönöm, pacsizunk és irány tovább. Ekkor már sötét volt, fejlámpa felkapcsol és futás! Közben hallom, ahogy a mikrofonba mondja, hogy jönnek mögöttem. Hátranézek, látom a futó és kísérője fejlámpáját. Közben ők elhaladnak, és ismét egyedül maradok. Ekkor már teljesen besötétedett. Egyedül tehát a koromsötétben, közvilágítás sehol, futok a gáton tökegyedül a sötétben. Hamarosan rájöttem, hogy dehogy vagyok egyedül, népes szurkolótábor körülöttem hatlábú kis zümmögők személyében. (Hány lába van a szunyorgóknak?) Nagyon sokan voltak, felhő rajokban, amint lelassultam, sétáltam, eszeveszettül csíptek. Na, legalább megvan a motiváció! Futni kell, akkor nem tudnak olyan könnyen befogni, abba is maradtak a csípések, amint nagyobb tempóra kapcsoltam! :D Közben azt is hallucináltam, hogy a sötétben előjön egy hatalmas vaddisznó a növényzetből és felöklel az agyarával. Picit féltem, szedtem a lábam, olyan 95 kmkörnyékén ismét megtáltosodtam, ami végül kitartott a célig. Futok tehát, egyszer saccolom, hogy elérem a százat. Ekkortájt átfutottak az agyamon azok a gondok, amik mostanában nyomasztanak és elkezdtem bőgni. Ekkor nem járt a közelben senki, szerencsére nem hallhatták. Futok, tök jól megy, ismét kevés a séta, megy a futás, néhol kis tempó, majd eljön a 102 km-es frissítő. Itt is betoltam egy gélt, iszok, tevepúpot már nem töltöm. Következő pont 5.4 km-re van. Hamarosan beér egy kisbusz, kérdezik, hogy be tudok-e érni, ha nem, bevisznek a célba. Mondom, hogy köszönöm nem, be akarok érni, meg akarom csinálni! Itt egész jól álltam, kb. egy órám volt a szintidőből. Megkérdem, mennyi van hátra, azt mondják, hogy kb. 4 km. Hamarosan eljön az utolsó frissítő. Innen már csak 3.6 km a cél! Iszok két pohárral, jó éjszakát kívánok, elköszönök tőlük. Itt is befogtam egy lányt, és egy srácot, mindketten egyénik. Futok, keresem, hol kell befordulni, korom sötét, csak a fejlámpám fénye ad támpontot. A lábam elé irányítom a fényét, közben feltűnnek a felfújt biztatások az aszfalton. Majd előtűnik a „Közel a cél!” felirat. Ekkor egy ideje már hihetetlen nyugalom volt úrrá rajtam, csak mentem előre. Hallok valami zenét, kerthelyiség, fények, megyek tovább. Megpillantom a célkaput, befordulok, leolvassák a chipem. Ekkor hallom, hogy a szpíker bemondja Csilla nevét, nagyon sajnálom, hogy nem találkoztunk már. L Közvetlen előttem a srác a bringásával egy nagy ívű kört tesznek. Futok utánuk, majd eltávolodunk a célkaputól, mi a bánat, tán eltévedtünk? Ekkor nem esett le, hogy ez a tiszteletkör, nem tudtam, hogy ezeken a versenyeken ez szokás. Gondoltam, ilyen lábakkal nem szeretnék eltévedést kockáztatni, bár előtte már megvolt az utolsó csippantás, a versenyidőmet lestoppolták. Hirtelen megzavarodtam, levágtam a tiszteletkört, átfutottam a gyepen a srác mögé, majd befordulunk a célterületre. Kicsit megállok, hogy a srácot lefotózzák, és átvegye a célszalagot. Majd én következem, átveszem a szalagot, fotó, gratuláció, megköszönöm, továbbmegyek, érem a nyakamba, gratuláció, megköszönöm, sör a kézbe.

 

Célidő: 15 óra 26 perc.

 

Reggel 7:00 órakor indultunk, 22:26-ra értem célba. Endomondot késve indítottam kb. 3 km-nél, 100 km után nem sokkal lemerült a telefonom.

 

 

Célba érés után még átgyúrattam a lábaim, igénybe vettem, egyéniknek ingyen jár. Leadom a chipem, egy szervező lány elkísért a kocsiig, átkarolt, hogy meg ne fázzak. Kicsit beszélgettünk, kiderült, szegedi. Visszakocsikázok Poroszlóra, lassan megyek, fáradt vagyok, nem szeretnék balesetet szenvedni. Baj nélkül visszaértem, fogat mostam, majd fürdés nélkül bezuhantam az ágyba, mint akit agyonvertek.

 

Hétfőn már alig érzek valamit a brutális izomlázból, picit be van dagadva mindkét lábfejem, mindkét talpam tele van hólyagokkal. Kb. minden négyzetdeciméteren van rajtam 3 szúnyogcsípés, több, mint a vízhólyag, de kibírom. Ezért az élményért simán! J

 

 

Hogy mit gondolok most? Ha a nevezéskor beijedek és visszakozok, akkor most egy fantasztikus, csodálatos élménnyel lennék szegényebb! Úgy mentem neki, hogy le van szarva még a szar is, ha nem érek célba, hát nem, de itt akarok lenni. Az egész futás olyan volt, mint egy hatalmas meditáció, úszni a flow-ban, nem agyalni sokat, csak menni, ellenni a gondolatokkal, amik olykor felbukkannak és futni. Ha hagyomány lesz az UTT-111 is, mint az UB, akkor nem is kérdéses, hogy szeretnék-e ismét jönni.

 

Viszlát Tisza-tó, 365 nap múlva ugyanitt! J

 

 endomondo link>>>

(Amúgy már nem emlékszem pontosan, hol voltak a pontok, csak saccoltam emlékezetből. :D)

UTT-111

7 hozzászólás

mjoci 1049 napja
mjoci képe

Gratulálok.

bushman 1048 napja
bushman képe

Mennyi a nevezés?

holovacz 1048 napja
holovacz képe

'A szar is le van szarva' Orsi, nem igaz, nagyon röhögök :D 

Ha tudnád, mennyit gondoltam Rád közben, nézegettem időnként hátra, de sosem láttalak, csak reménykedtem benne, hogy minden oké, úton vagy, és jössz valahol mögöttem... Az utolsó kilométereken sem láttalak, nagyon-nagyon sajnáltam, mikor utólag megtudtam, hogy pár perccel utánam beértél, megvártalak volna a célban, bár Dóriék szerint kicsit furán viselkedtem célbaérés után, nekem eszemben nem volt, hogy lábat lehet gyúratni meg ilyenek, én szokás szerint egyenesen a kocsi felé vettem az irányt, hogy akkor mehetünk, ez is megvolt, sosem tudok magammal mit kezdeni a versenyeken, amikor célba érek. :) De még most is bánt, hogy nem vártam egy kicsit legalább, hogy megölelhettelek volna a célban, bár mondom, olyan szinten elindultam hazafelé, hogy öt kilométer után vissza kellett fordulnunk a kocsival, mert a chipet se adtam le. :) Erre mondták Dóriék, hogy picit mintha szétszórt lennék. :D De a chipet már ők vitték vissza, mert addigra a lábam totál beállt, ki se nagyon tudtam szállni.

Még egyszer szívből gratulálok, jó volt olvasni a blogodat, köszi, hogy megosztottad az élményeidet, hamarosan én is megírom az enyémet, amint összeáll a fejemben egy kerek egésszé. Remélem, futunk még együtt versenyen, örülök, hogy megismertelek. :)

fejezoltan74 1048 napja
fejezoltan74 képe

Ház ..... ez nagyon ott van !!!!!! Sok csillagos ötös !!!

sankesz 1048 napja
sankesz képe

Gratulálok Orsi!!! A melohelyen online követtem a futásotokat és szurkoltam, hogy minden rendben legyen.

Jó a beszámolód, köszi :-)

oldzubi 1048 napja
oldzubi képe

Szívből gratulálok, Te fejben nagyon erős vagy, a tested pedig hiába tiltakozott!

aorsolya 1047 napja
aorsolya képe

@Csilla: ha jövőre mindketten indulunk egyéniben az UB-n, akkor bepótolhatjuk! :) Esetleg Korintosz.hu, láttam, hogy bejelölted? Már alig várom a Te blogodat.

@Sándor, köszönöm szépen. A figyelmeddel is energiát kültél ám. :)

 

Mindteknek nagyon köszönöm. Annyira csodálatos volt ez az élmény, hogy még mindig erősen a hatása alatt vagyok.

 

A nevezés egyébként 23 ezer volt.

 

Áldottak legyetek!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
2017-07 hó (1 bejegyzés)
2017-03 hó (1 bejegyzés)
2015-03 hó (1 bejegyzés)
2013-05 hó (1 bejegyzés)
2012-09 hó (1 bejegyzés)
2011-12 hó (1 bejegyzés)
2011-11 hó (1 bejegyzés)
2010-09 hó (1 bejegyzés)