Fuss 2018-ban 2018 km-t!

Edzésleírás

POLAR

Sajnos az órám lemerült és Hatvanban kikapcsolt a GPS. Az időt viszont mérte tovább, és erre későn jöttem rá...Onnantól csak tippelni tudom az időt/tempót.

 

Keveset aludtam (6 órát), korán indultunk. Korábban ebből sosem volt gond, de most lehet ez okozta!? Nagyon rosszul ment. Lejtőn mindig lemaradtam kifelé is (inkább félelemből is), de síkon is azért küzdelmes volt, hiába voltam leghátul. Egyszer le is maradtam kifelé. Nem volt kedvem/erőm. Előző napokon elment a kedvem az egésztől, mivel egész napra esőt mondtak keletre, ahhoz meg kurvára nem volt kedvem. Legszívesebben nem is mentem volna, de meg volt beszélve és Pelso azért még is csak jó lett volna hosszút menni.

 

Szerencsére a nagy esőt megúsztúk. Pár kisebb zápor volt, de egyáltalán nem áztunk el. Mindenesetre elég szarul éreztem magam kifelé a bringán, úgy voltam vele, hogy elég valószínű, hogy Gyöngyösnél visszafordulok és hazamegyek (így is 160km lenne az edzés). Aztán mégis továbbmentem, mivel itt már láttam az előrejelzésben, hogy nem valószínű az eső és azért ez jobb kedvre derített.

 

A Kékes maga tragikusan ment. Érzésre átlagos volt. De az időt megnézve botrányos! Tavaly ~5perccel mentem jobbat, 14,20-as átlag volt, most 12,98km/h. Botrány. Nyilván azért számított, hogy már előtte se voltam jól, összeszedett (nem tudom miért). Lefelé ismét nagyon lassan, félve, óvatosan... Bár azért néhol mertem engedni, de még mindig bőven elmaradok korábbi lejtmenetektől.

 

Kékesről leérvé elképzelésem nem volt, hogy hogyan fogok tudni hazatekerni. Hatvantól nem megy most vonat (Keleti felújítása miatt), szóval oda-vissza volt a terv és az egyetlen opció, szóval muszáj volt hazatekerni. Kicsit előbb indultam visszafelé, Mikiék még ettek/pihentek, mivel gyorsabbak úgy is útolérnek. Első ~30km-t visszafelé még tudtam tekerni, de azt is már szinte végig egyedül. Mikor utolértek Mikiék, utána 1, vagy megálltak technikai szünetre (én továbbmentem hogy majd érjenek utol 2, vagy mindig lehagytak/megvártak/lehagytak mert gyorsabbak voltak. Szóval szélárnyék 0. Aztán tovább is mentek és az utolsó ~45-50km-re teljesen egyedül maradtam.

 

Innentől kezdve már teljes meghalás volt, alig tudtam haladni. Aszódnál megálltam és vettem kólát is és valószínű ez segített. Utolsó 20km-re feltámadtam, és Kistarcsa utántól elég korrekt, normál tempóban tekertem végig a maradékot! Biztos, hogy segített a kóla, de igazából nem (csak) az volt a gond, hogy elfogytam. Mivel már reggel, a tekerés elején is szarul éreztem magam.

 

Szóval az egész egy nagy szar volt. Hiába leghosszabb táv, életem első 2xx-e, szar emlék marad. Az mondjuk jó, hogy hazaérve azért nem éreztem magam meghalva. Lábaim rendben vannak a körülményekhez képest. Ezt mondjuk tudtam (illetve inkább reméltem), mert azért tekertem pár hosszabbat idén minden gond nélkül.