(verseny) Edzésleírás
VI. Kanizsai Futo Fesztival
Itt az EOn lattam tobbszor felvillanni, h 50km, hat mondom, nekem ez kell. Zala, 50 kili, ures hetvege, raadasul a velencet valahogy szepiteni kellett, de idom sosem volt elolvasni a versenykiirast. Mondtam Misinek, van felmaraton is, menjunk mar. Na, o gyorsan benevezett (sztem nem is nezte meg, milyen messze van kanizsa), nahurra, akkor en is, akkor olvastam el eloszor a versenykiirast. Elso dobbenet. Ilyen preciz leirast en meg sztem nem is lattam, mondtam is Misinek, ahogy a komaromi verseny vedjegye Feri, itt nyugodt szivvel bizhatjuk magunkat Szilvire, jo lesz. A hajnal negyed otos keles, fel hatkor indulas az azert rendesen odatett a konforterzetemnek, az autoban majd' elaludtam, es meg a rajtkor is alig lattam ki a fejembol. Na de ha van alvajaro, akkor nyilvan alvafuto is, szamolgattam, mikorra ebredek majd fel. Epphogy elertuk a rajtot, semmi kedvem nem volt, 0 melegipes, sebaj, futok. Hatul maradtam, 3 lany es egy pasi mogott, lassuak voltak nekem, de tudni akartam a szamokat, mielott elozok. Az elso kili 5:18 lett, nnaakkor nem elozok. Eloszor az egyik lany valt csak ki a csapatunkbol, majd a masik ketto is elhuzott egyutt, Zoltan pedig maradt velem, szoval tartottuk egymast 7-8 kiliig. Mint megtudtam, o a futoklub elnoke, kifaggattam, amirol csak tudtam, szep zalaian beszelt, en meg komaromban ereztem magam, ott is 5-6 kili korul mar azt ereztem csak, itt nagyon jo, valoban itt a helyem. Aztan Zoltan otthagyott, en nezegettem az oramat, vegig 6on belul voltam, jo ez nekem, ugy gondoltam. 5 ora korul akartam futni, tudtam, akkor 2:30on belul kell fordulnom, boldog lettem volna 50 kilin egy 6os atlaggal, nem akartam rohanni. Nagyon szep helyen futottunk, amolyan ut a vegtelenbe, igazan hosszu tavra valo. A frissitokon maximalis segitokeszseg, mindig akadt egy-ket jo szo, hat en csak azon agyaltam, h mondjam ezt meg Misinek, amikor majd osszetalalkozunk: jaj, nagyon edesek! Vagy ne fuss gyorsat, beszelgess inkabb! Ilyesmik. Az egyik telepulesen epp turtak az utat, az egyik munkas tartotta felem az asvanyvizes uveget, h igyak nyugodtan, ha kerek. Elkepeszto! Aztan elkezdtek jonni velem szembe a fordito elott (nekik utan) a jo futo 50esek. Szinte kivetel nelkul intett mindenki, Szilvi pl az ut kozepen kiabalt, gyerunk, nagyon jo vagy! Ezt birta nekem mondani Lubics Szilvi kb 5 km elonnyel, amit nagyjabol 15on vert ram, es en meg azt ereztem, valoban kulonlegeset csinalok, pedig nincs 3:30as maratonom. Vartam nagyon a forditot, onnan mar konnyebb lesz - gondoltam. A polgarorok minden alkalommal hajraztak, mikor elmentem mellettuk. Visszafele mar azt neztem az oran, h meg mennyi ido a felmaraton rajt. Jo erzes volt, csak futottam tok egyedul kanizsa es bajcsa (asszem) kozott a nagy szep semmiben, es kozben a rajt elotti izgalmakat eltem at Misivel. Nezi az orajat, nezi a tobbieket, melegit, kozben a hangosbemondoban is visszaszamolnak mar. Aztan csak probaltam kiszamolni, hol futunk majd ossze, mikor meglattam a rendorautot, es a tomeget mogotte. Valoban tomeg volt, mar csak Misit kerestem, kozeptajon volt, atszaladt hozzam, megkerdezte, hogy vagyok, s csak annyit mondtam minden nagyon jo. Remeltem, h ebben benne lesz minden. Fáradtam persze, a nap is nagyon sütött már, ami nem zavart, csak éreztem, h szívja az energiámat, ráadásul - mivel a vazelin otthon maradt - éreztem, hogy már megint tiszta seb vagyok, csípte az izzadtság, nem volt jó. És megfordult a fejemben, hogy a felénél nekem elég. Nagyon rövid ideig persze csak, mert - és ez valami rendkívüli volt - ugyanúgy, ahogy a jó 50esek, a félmaratonosok is szinte mindannyian hajráztak szembejövet. Még tapsoltak is! Már a Kékesen is megdöbbentem h mit képes művelni az emberrel a bíztatás, de egészen egyszerűen nem tehettem meg, hogy kiállok. Ennyit Velencéről. Ha itt a fél bélésem lógott volna ki, akkor sem hagyom abba. Ők, akik ugyanúgy kínlódnak a melegben, örülnek nekem, és bíztatnak, hát olyan nincs, hogy kiállok! Tényleg nem tartott sokáig a tétovázás (egyébként kmerekre a fordítótól), és nagyszerű érzés volt! Bar tudtam, h az 5 kmes frissitotol meg pont 5 km a fordito, az megis nagyon sok volt. 2:29cel fordultam, ezazLinda, megcsinaltad, megvan a 6os atlag! Az 5 kilis frissitohoz 3:01el ertem vissza, es ereztem, itt mar biztosan tudtam, nem lesz meg az 5 ora. Nem volt semmi bajom, csak azt éreztem, hogy nem megy gyorsabban. Meg azt, h most már ácsorogni kell majd a frissítőknél, és ezután ez már csak matek. De akkor már ezt sem bántam. Büszke voltam a 2:29re, a 3:01re, arra, hogy felkeltem, hogy itt vagyok, és a biztos tudat, h le tudok futni 50et, a folyamatos bíztatás a többi futótól, a dudáló autók, amelyekben integető, tapsoló emberek ültek, semmi más nem volt fontos. A lány előttem (Tóth Nikolett) valami elképesztő volt. 25nél kb 2 kilivel volt előttem, 37,5nél 3-4gyel, de akármikor találkoztunk, fülig érő szájjal bíztatott. Nem tudom, milyen lehetett az ábrázatom, de az biztos, h fülig nem ért a szám. csodáltam, h hogy csinálja, és nagyon vártam mindíg, nnna, mikor jön már. Ezt szerencsére meg is tudtam mondani neki a végén, és örült, hogy segíteni tudott. Akkor is fülig ért a szája! :) 25 és harminc1-2 között még jöttek a félmaratonosok, én is hajráztam mindenkinek, bár - hogy egész őszinte legyek - sokat kivett belőlem. Küzdeni a levegőért, és azért hallható kiáltásokat engedni ki a számon, de nagyon akartam nekik szurkolni. Ha nem jöttek szavak, akkor átmosolyogtam csak, de valamit mindenképp muszáj volt. A 29 az még emlékezetes, azt mondtam magamban: nna, 29 megvan, akkor már csak egy félmaraton (tudva, hogy egy félmaraton mekkora iszonyatos táv volt akárcsak 2 éve is, és hogy mennyien vannak körülöttem, akiknek ma is az, én meg odateszem elé azt, h csak... tetszett! :) ) Az utolsó fordítónál találtam vmi mazsolás, mogyorós akármit, valami diákcsemege félét, hát azt hittem, ottmaradok, az annyira fonom volt!!! Az utolsó 12,5 nagyon rossz volt. Csoszogós, nem nagyon, de túlságosan, elfáradtam, meg aztán lötyögött már a hasamban a sokminden. Ha kevesebbett ittam, akkor viszont, 1 kili után már száraz volt a szám, nem mertem spórolni. Viszont leöntözni magam csak 30nál kezdtem, egész addig fel se tűnt, h meleg van. A segítők, olyan édesek voltak, külön adtak vizet inni pohárban, és külön fürdeni üvegben. Amikor utoljára értem az 5 kilihez, ott szabályosan meg is fürdettek, még csak nem is nekem kellett csinálni. A bácsival a 8as frissítőnél találkoztam, már csak 2en voltunk kint, nagyon rossz volt, mondták utána, hogy otthagyják, persze hagynak neki enni-inni... Még hazafelé is azon tűnődtem, vajon hogyan alakult az ő versenye, vajon tapsoltak-e neki is sokan, mint nekem, mert azt gondolom 100x jobban megérdemelte, mint én. És nagyon remélem, hogy igen. Kaptam kólát is!!! Nahát az volt a nap csúcspontja!!! Köszönet érte a kedves lánynak. 8tól már nagyon vártam Misit, pedig hát tudtam, nem fog a hátára venni, és bevinni, mégis, azt ígérte, h jön, és csak nem, csak nem, és nem tudtam, mi lehet, és eléggé megmorcosodtam. ÓÓÓ, az kimaradt, háthiszen 2x találkoztam vele is, nem tudom már hova tenni hány kilinél volt az, amikor ő visszafelé, én meg odafelé futottam, de annyi volt, h elkezdtek jönni a félmaratonosok, kb egyesével, nagy különbségekkel, és egyszercsak dehát én nem is tudom talán az 5. vagy 6. lehetett Misi. Csak annyit mondtam neki, nagyon elöl vagy!!! ő meg rohant tovább, nagyon ment neki. Nade vissza a 42höz. A maratonom 4:26 körüli lett, majd' elszálltam a boldogságtól, mikor ezt megláttam. Ráadásul pont előtte volt frissítő, ahol sztem vagy 5 percig kínlódtam magamnak (ott volt a kóla), úgyhogy valójában 4:22 körüli lehetett volna, nnna, ez nagyon tetszett megintcsak. Már számoltam vissza a kilométereket, felszoroztam ezt a 8at is 6tal... úúú, az a 48 perc az nagyon sok még!!! Misi csak nem jött. A hasamban morgott az magnéziumos vizes iso, de próbáltam tartani magam, a 4 kmes táblánál nem bírtam tovább, be a fák közé, már alig bírtam guggolni, egy fába kapaszkodtam, és azt néztem, hogy szalad az idő, miközben.... de nem volt más választásom. Innen azér tmár így kényelmesebb volt, mondjuk pinocchio lábai sem működhettek másként, mint újra felegyenesedve az enyémek, de 2-300 m után azért megint olyan futás félét műveltem. Aztán csak az út, és az út szélén már valami gyárféle, és sehol senki, és akkor az egyik kanyarban egy Misi!!! Hát én úgy megörültem neki, nem sokkal 3 után találkoztunk, ő még elfutott a tábláig, aztán, hát nem volt nagy feladat beérnie. :) futottunk együtt. A hasam teljesen kész volt, ő mondta, mondta, kérdezett, meggondolatlanul válaszolgattam, beszúrt az oldalam, mondtam neki, nnna, most már csak te beszélsz, mert ezt még bírom, de ha ennél jobban fáj, akkor gyalogolni kell, azt meg nagyon nem akrtam. Addigra már túl voltam a levegő után kapkodós hátfájáson, és akkor itt beszúrt, és használhatatlanná tett mindene szervemet kicsit mell allattól lefelé. Valami olyasmi ez, mintha a tüdőmnek csak a negyedét bírnám használni, mert a többi fáj. Ennyi levegővel küzdöttem be magam a célba. Misi elmondta, hogy meglett neki a 1:40en belül, amit Nikera tervezett, és nem is 1:39:59, hanem valami 1:37, és jólesően, és itt, és hogy ki mindenkivel beszélgetett, és hogy miylen jó ez a verseny, és de jó, hogy jöttünk, hát ezek nagyon jó dolgok voltak ottakkor. És a szokásos: nnna, azt a házat nézd, azzal egyvonalban van a cél. (megint 100 mre pontosan megmondta), bírtam volna azért még, de szenvedés volt az utolsó 5-6 kili, jobb volt abbahagyni. Komárom feeling sajnos nem jött, pedig dejó lett volna. A végén azért kicsit belehúztam, h azért szép legyen, de nem volt benne túl sok erő. Át a célkapu alatt, kiabálják az időmet, ránézek az órámra, és pont annyit mutatott az anyém is, és ez vmi megmagyarázhatatlan különleges örömöt adott. Aztán egyszercsak elémugrott Szilvi, érmet akasztott a nyakamba, és olyan gyengéden beszélt hozzám, gőzöm sincs, mit mondott, csak olyan puhák, és melegek voltak a szavai (hátpersze, hiszen anya :) ), de nekem mégis ő A Lubics Szilvi, és ez mégis olyan óriási dolog h hozzám így beszél, pedig ritka rossz időt futottam, de mégis. Zoltán is intett, szerettem volna vele még váltani pár szót, de aztán erre nem került sor sajnos. Azt hiszem, talán egy köszönöm legalább kijött belőlem, meg vigyorgás, de kb ennyi. Szereztünk nekem tésztát, de képtelen voltam enni, innivalót nem találtunk, az mondjuk nem volt jó, de volt még a kocsiban, jéghideg fürdőzés, és eredményhirdetés. Amíg nem tudtam beszélni, Misi nem is igényelte, h szóljak, csináltuk, amit ilyenkor szoktunk, gépiesen, aztán valahogy visszatért belém az élet, akkor kérdezgetett, hol haltam meg, mondta, hogy az UBhoz képest sokkal jobban néztem ki, aztán csak ültünk, beszélgettünk, és aggódtunk, hogy fogunk felállni, én meg hogy hogyan mászom majd fel a színpadra, de ez is megvolt, 3. lettem végül, és - életemben először - kupát kaptam (azanyu még le is fényképezett vele! :)) ), és mindenhonnan elismerő pillantások, és állati büszke voltam Misire, mert ő 1:37et fut, én meg még a 2 órán belülire sem vagyok képes. Volt még egy kis kanizsázás, meg balatonolás hazafelé, elképesztően jól éreztük magunkat. Igazán hosszú volt ez a nap, de nagyon megérte. :)))
Ma hétő, a gyomrom még mindíg lázad, de nem érdekel, hadd lázadozzon, a lábamnak semmi baja, egyszer sem volt gond lemenni a lépcsőn, a térdem sem fáj, minden jó. :)
Jövőre is ott leszünk!!!
nna, most az én szám is fülig ér! :)
és tervben van természetesen a tavaszi futás is :))
Gratulálok!
Nagyon szép futás volt és nagyon szuper beszámoló!!! Olyan jó ilyen jókat olvasni a versenyünkről :))) Mert nekem is ilyen volt (bár én csak 25-öt futottam-én voltam az egyik rózsaszín lány :)), de én sokakat ismertem.
Remélem tényleg találkozunk jövőre is!!! És áprilisban szokott lenni egy félmartonunk másik irányba, dimbesdombos tájon, Zalakaros felé. Na az is szuper, ajánlom figyelmetekbe! (csak picike reklám)
Jó pihenést!
Gratulálok és tényleg nagy voltál! :-) Nagyon örülök, hogy tetszett a versenyünk, nagy szeretettel várunk jövőre is! Az ilyen beszámolók adják az erőt az új szervezéshez. Mégegyszer köszönjük!
Nagy-nagy gratuláció!!!!! Szuper vagy! És köszönjük, hogy leírtad! Többször is láttalak közben, nagyon mosolygósan futottál....Hajrá, jövőre találkozunk!
:) Hát nagyon gratulálok, és nagyon jó kis beszámolót írtál, élmény volt olvasni! :)
Jajköszönöm, drágák vagytok! :) Megyünk mi még oda! :)
Ma kben kanizsai pólóban vagánykodtam a dunaparton :DD
Szia! Gratulálok a versenyhez! Az pedig külön megtiszteltetés, amennyi szépet írtál a versenyünkről :) Én csak mosolyogni láttalak, és az nagyon jó érzés volt. Sajnos a végén nem tudtunk beszélni, de nagyon-nagyon részletesen leírtál mindent :). Természetesen ott voltam mikor befutottál, jó volt látni 50km és 33 fok után is mosolyogva tetted ezt!!
Gratulálok! Nagyon kemény vagy, hogy ezt megcsináltad! Klassz, hogy ennyi pozitív élményed volt! Annak külön örülök, hogy eljöttél a MI versenyünkre, szerettel várunk jövőre is! :-)
Tervben van a PÉÉF, ne aggódj, megyünk mindenképpen, majd egyezkedünk, h mikor :)
Miféle képet? :)
Bezony, ott leszünk jövőre is :)
Bacy 4590 napja
NAGYON JÓ ÉLMÉNY BESZÁMOLÓ!!! NAGY GRATULAAA!!! :)