... Mint elég sokunkat, így engem is sokat foglalkoztat A CÉL megfogalmazása (legyen az akár rövidtávú), amiért érdemes felkelni nap mint nap. Mivel addig nem voltam úgy igazán motivált semmiben (ha igen, az a tevékenység is a "lustaság fél egészség" igének megadva magát tovaszállt). E miatt egy akaratgyenge szürke kisegérnek éreztem magam.

Egyszercsak egy hónapja megfogalmazódott bennem (a vélhető) CÉL: egy egészséges és harmonikus fizikai-lelki állapot megteremtése, melyen keresztül önmagamat is jobban megismerhetem, leküzdhetem az olyan visszatartó erőket, mint lustaság, elkényelmesedés.

Eddig izgalmasnak hangzik, de hogy is valósítsam meg...? Bújtam a honlapokat, és összeállítottam egy edzéstervet, melynek az alábbiak az alapjai:

- FUTÁS az állóképességért (belőve jövő tavaszra egy Midicitta távot);

- TORNA az alakformálásért, az izmok erősítéséért;

- KERÉKPÁR a függetlenségérzetért, sebességért és

- TREKKING a természetbe való vágyódásért.

Ez tehát a 4 alappilére egy vélhetően új iránynak, ezzel időt és magamat nem kímélve fogom színesíteni az életem és remélem megismerem a határaimat is!

Már túl vagyok a 6. futásomon (heti 2×3,5 km), prímatornára járok rendíthetetlenül, letekertem a félelmetes Hungária körúton is 16 km-t, illetve megejtettem egy kényelmes nyugdíjas lendületű túrát Normafa-János hegy vonalon. Jól érzem magam a bőrömben, és úgy érzem, nagy változások előtt állok! Tele vagyok energiával :)

Ennyi nagyjából az előzménye annak, hogy miért is kezdtem el blogot írni; főként saját gondolataimnak összegzéseként, konklúziók levonásaként, de ha más is olvasná, akkor remélem hasznos tapasztalatokkal szolgálhatok a nálam kezdőbbek számára.