Sziasztok!

Megvettem életem első pulzusmérő óráját, be voltam zsongva teljesen, hogy ezzel pontosabb adatokat fogok tudni megtudni a saját futásomról (legalább is a párom okostelefenjához képest). Ennek örömére egy általános edzéstervet is vadásztam, hogy tudatosabban teljenek az edzéseim, így került a választás Barnamedve által is közölt "Edzéstervek kezdő és középhaladó hosszútávfutóknak" nevű honlapon található edzéstervre. 

Ennek értelmében a célom reggelenként: maximális pulzus (órára bízta magam, szerinte 191) 65-70%-os zsírégető tartományában edzeni.

No és akkor elérkezett a pillanat, fussuk le azt fél órát. Node!

Tempósabb gyaloglással már elértem ezt a 70%-ot (134) :( Majdnem sírva fakadtam, ezek szerint van hova fejlődni. Az előzőleg lefutott 3 km-el lehet kicsit elbíztam magam, úgy éreztem, hogy a határ a csillagos ég...ez nagyon visszavetett.

Ennek ellenére minden reggel neki fogok, és a 70%-nak megfelelő tartományban fogok mozogni, akkor is, ha ez a mozgás épphogy köszönőviszonyban van a futással.

Azért kicsit félek... fogok egyáltalán fejlődni? Meglátjuk!

Újra sikerült a 3 km-t lefutni :) Nagyon jól esett, bár most a lomtalanítás során megjelent sötét egyének miatt a párom is velem tartott - igaz, ő bicikliháton, és e miatt kicsit lassúnak éreztem magam. cserébe viszont kárörvendeztem, hogy én pont jó hőmérsékletre fűtöttem fel magam (13 fok +kb.10 fok hőérzet az intenzív mozgás miatt=23), szegényem meg majdnem lefagyott a nyeregről :)

Így látatlanban meg küldeném köszönetem annak a hölgynek, aki jó sportolást kívánt az utam során :)

Megjegyzés: az edzés során eltelt idő valószínűleg nem pontos, mert bénáztam a felefonnal. Hétfőn átveszem a hőn áhított pulzusmérős órámat! Onnantól már hitelesebb lesz a történet ;)

A blogot olvasgatva mindig ámultam-bámultam, mikor más kezdő futók beszámoltak arról a felejthetetlen élményről, mikor lefutották a 3 km-t egy huzamban, belegyaloglás nélkül.

Jelentem: csatlakoztam eme népes táborhoz!!!

...igaz, a járókelők bámultak az utcán, hogy szemerkélő esőben mit kutyagolok ott köztük... de nem vettem fel a pillantásaikat.

Midicitta 2012, jövööööök!

Ezen a héten az alábbiak történtek:

- voltam a Kopaszi-gáton egy kényelmes fél órás futás-gyaloglásra, ez nagyon jól esett,

- (kis prímatorna, jó erősítő)

- ma kipróbáltam a reggeli futást (szeretnék átszokni rá, mert munka és egyetem mellett sokat elvesz a délutáni mozgás az időmből. Két hibát követtem el:

1) Túlöltöztem, erre föl leizzadtam, ez nem esett jól

2) Egy csöppet vagyok kicsit fázva, és a nagy zihálásban nem tudtam hova köpjek-nyeljek, sokszor meg kellett állnom orrot fújni :S

2 + 1/2) Kivételesen most zenére (rádióra) szerettem volna futni, de természetesen azt az időpontot sikerült elkapni, mikor a hírek mentek :D - én meg persze okos módon ragaszkodom a Petőfi Rádióhoz.

Ezek függvényében többet gyalogoltam, de kezdésnek ennyi elég a reggeli futkorászásra való ráhangolódásra. 

Remélem a következő héten tudok 3x reggeli futni menni! :)

... Mint elég sokunkat, így engem is sokat foglalkoztat A CÉL megfogalmazása (legyen az akár rövidtávú), amiért érdemes felkelni nap mint nap. Mivel addig nem voltam úgy igazán motivált semmiben (ha igen, az a tevékenység is a "lustaság fél egészség" igének megadva magát tovaszállt). E miatt egy akaratgyenge szürke kisegérnek éreztem magam.

Egyszercsak egy hónapja megfogalmazódott bennem (a vélhető) CÉL: egy egészséges és harmonikus fizikai-lelki állapot megteremtése, melyen keresztül önmagamat is jobban megismerhetem, leküzdhetem az olyan visszatartó erőket, mint lustaság, elkényelmesedés.

Eddig izgalmasnak hangzik, de hogy is valósítsam meg...? Bújtam a honlapokat, és összeállítottam egy edzéstervet, melynek az alábbiak az alapjai:

- FUTÁS az állóképességért (belőve jövő tavaszra egy Midicitta távot);

- TORNA az alakformálásért, az izmok erősítéséért;

- KERÉKPÁR a függetlenségérzetért, sebességért és

- TREKKING a természetbe való vágyódásért.

Ez tehát a 4 alappilére egy vélhetően új iránynak, ezzel időt és magamat nem kímélve fogom színesíteni az életem és remélem megismerem a határaimat is!

Már túl vagyok a 6. futásomon (heti 2×3,5 km), prímatornára járok rendíthetetlenül, letekertem a félelmetes Hungária körúton is 16 km-t, illetve megejtettem egy kényelmes nyugdíjas lendületű túrát Normafa-János hegy vonalon. Jól érzem magam a bőrömben, és úgy érzem, nagy változások előtt állok! Tele vagyok energiával :)

Ennyi nagyjából az előzménye annak, hogy miért is kezdtem el blogot írni; főként saját gondolataimnak összegzéseként, konklúziók levonásaként, de ha más is olvasná, akkor remélem hasznos tapasztalatokkal szolgálhatok a nálam kezdőbbek számára.