Ma, pontosan 5 hét edzés után készen álltam, hogy szembenézzek a tényekkel.

A módszer a szokásos volt. Edzés van, koplalás és zabálás nincs. Ami ezúttal eltérő volt, hogy az öt hét alatt összesen ötször álltam  a mérlegre. Ennyiszer egyébként amúgy naponta szoktam :), de most valahogy kibírtam, így aztán a következőket észleltem.

85,7 kg, kiindulási állapot (október 26.)

84,4 kg

83,0 kg (november 11.)

79,0 kg (november 29.)

78,7 kg (november 30.)

Azt hozzáteszem még, hogy igazán jól olyan 75-76 kg-val tudok edzeni és 71-73 kg-val versenyezni.

Ami a Fitnesz-indexemet (VO2Max) illeti, 64 lett.

Ha mindent nézek, akkor jobb állapotban vagyok, mint tavaly december 5-én, amikor is az alapozást elkezdtem (80 kg, 62 FI(VO2Max). Szóval ebből még akármi is lehet. Viszont, hogy mi lesz, az majd később derül majd ki.   

Pihengettem, pihengettem. Aztán egy idő után már éreztem, hogy ez sok így. Valamit kéne mozogni, de valahogy mégsem tudtam rávenni magam. Annak ellenére, hogy a költözés miatt immáron minden adott volt. Igazság szerint idénre már nem akartam semmilyen versenyre felkészülni csak úgy pedig nem volt kedvem edzeni. Aztán október 26-án a kis kétszázas teszteim előtt rámerészkedtem a mérlegre...

Igen, az volt az a pillanat, amikor zsírbörtönöm rámcsapódó cellaajtaját láttam megelevenedni lelki szemeim előtt. Kissé kétségbe ejtett a tudat, mert egyrészt ennyire talán még sohsem terheltem meg szerencsételen mérlegem rugóit, másrészt pediglen mert a súlytöbblet nem éppen kívánatos dolog sem a ruhatár sem a futóteljesítmény szempontjából. Gondolkoztam rajta, hogy sírógörcsöt kapjak-e, de inkább másnap elkezdtem edzeni. Sőt, immáron meglett a vágyva vágyott cél is: 80. No nem félmaratonon, hanem a mérlegen.

Az annyi az 85,7 volt. 185 cm-hez... mondjuk egyelőre még nem dagizott le senki, csak a nadrágjaim kezdtek szorítani miközben ide-oda gurultam. 

Ez a versenysúlyomhoz képest úgy 13 kg-nyi... nem kevés, de annyira nem is egetrengető. Lehetne 30 kg is, csak éppen még idejében észleltem a problémát. :)

Szóval imigylen történt az eset, hogy október 27-e óta motivációm minden nap a bécsi erdőbe visz, ahová  fölösleges zsírpárnáimat is magammal cipelem.

Az edzéseken pulzust nézek, a távolságot csak saccolom. Mivel még véletlenül sem akarnám a megtett km-eket túlbecsülni, ezért inkább csak annyikat írok be az edzésnaplóba, amennyi biztosan megvolt.

Az erdő tulajdonképpen egy kisebb hegység, nehéz, de viszonylag jól futható tereppel, rengeteg túrista és erdészeti úttal és így végtelen számú kombinációs lehetőséggel. A futások eleje és vége szitne mindig azonos, enyhén emelkedő utak oda, enyhén lejtő utak vissza. Ideális kezdetnek és végnek.

Egyelőre ez van, élvezem az erdőt és a változatosságot, az emelkedőket pedig kevésbé, de azt érzem, hogy hatnak, mivel kezdetben kb. gyök kettővel tudtam felfelé haladni, most már kezdem elérni a gyök hármat. A fejlődés egyébként az azonos útvonalak részidejeiből jól látszik és ez jelenleg bőven elég. 

December eleljén pedig ráálok a mérlegre... mérek egy Fitnesz-indexet (VO2MAX) és előkotrom a GPS-es órámat... és akkor kiderül, hogy hol állok a tavalyi kiindulóponthoz képest...