Mint írtam néhány napja ez volt az első nap amitől tartottam.

Terv: 5 x (4p Futás, 3p Séta)

Az első 4p futás meglepően könnyen ment. Addig jutottam ameddig gondoltam. A séta egy kicsit tempósabbra sikerült, mert volt egy elvárásom, hogy meddig akarok eljutni. Így kb 15m-rel tovább jutottam mint gondoltam. Hurrá öröm.

A második négy perc futás érezhetően nagyobb tempóval indult mint a megszokott tempóm. Meg kell mondjam, hogy ez jóleső érzéssel töltött el. Mindaddig, amíg visszalassulva a rendes tempómra, a szakasz vége előtt 15-20 másodperccel erőteljesebben kezdett lüktetni a szívem. Tudtam hogy már nem sok van hátra a futásból, így nem álltam meg. Igazam is lett, mert mire végig gondoltam, már csipogott is a készülék, hogy indul a séta. Itt az első 5-6 másodperc azzal telt, hogy egy idősebb sétáló férfit útba igazítottam. Majd irány a séta. A szakasz utolsó 30 másodperce azzal telt, hogy azon izgultam, hogy hogyan fog vajon reagálni az a nagy testű kutya, ami feltűnt az egyik ösvény kereszteződésnél arra, hogy kb ott kezd majd csipogni a telefon, hogy futás indul. Nem is a csipogásra, hanem arra, hogy éppen akkor kezdek majd el futni amikor odaérek hozzá. De az utolsó pillanatokban feltűnt a gazdája és kiderült, hogy nagyon jól nevelt kutyus. Csak nézett a nagy barna szemeivel ahogy elkezdtem futni mellette, de meg sem mozdult.

A harmadik 4perc futás nem volt igazán kellemes, főleg, hogy itt is előjött az utolsó 15-20 másodpercben az erőteljes kalapálás. Egy emelkedő tetején kezdődött és már a lejtő alján jártam még mindig nem csipogott a telefon. Egy kicsit megijedtem, így belesétáltam és 5 lépés után megjött a várva várt csipogás. A séta nagyon jólesett, pedig addig jutottam ameddig gondoltam.

A negyedik szakaszban semmi említésre méltó nem történt. Azon kívül, hogy elmaradt az erőteljes szívdobogás a futó rész végén. Igaz odafigyeltem előtte a sétára is, hogy séta legyen és a futásra is, hogy csak a megszokott tempó legyen. Bár lehet az is segített, hogy nem volt emelkedő a végén. A séta mint mindig most is jólesett.

Az ötödik szakaszban olyan simán ment a futás, hogy a végén már vártam a lüktetést mert emelkedő tetejére kellett felérnem és oda vártam a csipogást. A csipogás jött is menetrend szerűen, de a szívem erőteljes kalapálása elmaradt. Az utolsó séta keleemesen telt.

Bár azon gondolkodtam, hogy innentől minden nap "rettegés" lesz. Nem a szívdobogástól, hanem attól, hogy innen olyan gyorsan nő a tempó. ÉS VAJON MEG FOGOM TUDNI CSINÁLNI AZ ADOTT NAPI ADAGOT?

Mert ez a mai nap számomra kimondottan SIKER, mert MEGCSINÁLTAM.

Tény: 5 x (4p Futás, 3p Séta)

Mostmár hazaérve kezdem elhinni, hogy MEG FOGOM TUDNI CSINÁLNI.