Képzeljétek, ma meg volt az első futásom!!! Mivel már sötét volt, ezért Hérát vittem magammal a fehér színű bullterrieremet. Semmi sem ment könnyen... Először a közeli tavakhoz mentünk ahol találkoztunk egy aranyos horgászbácsival, de mással nem, eléggé elhagyatott terep volt... Már javában köröztünk Hérával mikor láttam rajta h nagyon ideges lett és szaglászott a levegőben. A nád csak úgy susogott körülöttünk, majd hirtelen vmi hatalmas zaj mögöttünk. Egy hatalmasnak látszó fekete kóbor kutya futott el mellettünk. Héra megijjedt, majd morgott. Éreztem h biztonságban vagyok mellette és azt is éreztem h képes lenne megvédeni ha baj lenne. Majd tovább futottunk. Hol lassabban hol gyorsabban. Néha megálltunk azért mert elfáradtam néha pedig azért mert Hérát bátorítottam. Mikor kiértünk a szomszédos utcába, egy idő után észrevettünk egy részegen ordibáló bácsit, akit Héra meg is ugatott! Majd hazaértünk. Kb 30 percet futottunk és a lépésszámoló szerint 3,39 km-t tettünk meg. Nem is akartam hinni a szememnek. Máskor 1 kili is teljesen kifáraszt... lehet h a természet hozta ezt ki belőlem... Igazatok volt!! Annyira jó érzés lejegyezni h mennyit futottam. El sem hiszem!!! 

Holnap pedig Karacs napok, úgyh gondoljatok rám úgy 15 óra után. Jó?