és eljöve a pillanat, amitől az ember rettegé :-))

...tehát a felkészülésem felrúgta a kintimeló, ahogy én aztat gondoltam...2-3 héttel a verseny elött ki, semmi edzés, napi 10-14 óra, helyenként 20, igen, éjszaka is meló...de nem íróasztal mellett ám :-))

gödör, sár, nagyflex...szívás :-))

edzés semmi, illetve vasárnap kis kocogás...

a verseny szombaton, eltudtam intézni a pénteki hazautat...19 órakor el is tudtunk indulni, 3X megállás útközben 10 percre, majd' elaludtam...hazaérkezés délre, bicaj fel, és irány Nagyatád...asszonyét is én vittem...leérés, közben itt is egy megállás, határeset voltam...

végülis odaértem, az is vmi egyíben...a lábam bedagadt a sok lógástól és nem mozgástól, bokám cipó...majd a víz lehűti :-))

kis szunya, hajnalban kelés...

úszás frankó idő, hála égnek neoprént nem lehetett használni, mivel nekem nem volt hehe :-))

körítés szuper...kis könny a szem sarkában, puszi asszonynak, és gyerünk...

frankón a tömegben kezdtünk, rugdostak össze-vissza...asszonynak jobban ment, én spóroltam az energiával mert messze volt a vége :-))

1. kör 45 perc...túl gyors, de legalább már csak a fele van, és a tömeg is eloszlott már...végig kínlódtam a szemüveggel, folyton párásodott...az uccsó 600 méterre már zsibbadt a kézfejem...ellenkezett a testem :-))

asszonnyal együtt ki, ő láthatólag jobb erőben...kis jópofi a műsorvezetővel, 1:43, jó idő, irány öltözni...kis evészet...no itt vmi közben...több feladatot adtam ki asszonynak, példul egy 2. kulacs beszerzését az én bicajomra, persze sehol, magáéra vett...mert az enyémen a helyét is ki kellett találni, nem volt eleve helye...a frissítést megszervezését, azt sem tette meg...tehát nekiláttam 1 kulaccsal, ő 2-vel...ráadásul az én gépem egy egyszerű Hervises gagyi monti, 26-os kerekekkel...nem néztek meg a depózásnál :-))

tehát usgyi bicikli...jól haladtunk, még előferdülhetett hogy 7 óra alatt befejezzük...3 óra környékén, gondolom a fáradtság jelentkeztével, jött egy bukás...a frissítőnél végig úgy csináltuk, a távolabbi az asszony, a közelebbi az én frissítőm...asszony másként gondolta egyiknél, mégiscsak az elsőt választotta...mivel jobb kézzel már nyúltam a kajáért, csak ballal tudtam behúzni a féket, ami az 1. fék, hogy elkerüljem az ütközést...akkorát estem mint a ház...szidtam az asszonyt mint a kocsis a lovát...feltápászkodtam, néztem törött-e valamim, bicaj kibírta-e...15 perc szöszmötölés, forgóm fájt, kézemmel tompítottam fájt, adrenalin dolgozott, menni kell tovább...

mivel könyöklőm nincs, tenyerem fájt, nem igazán tudtam a korábbi tempóban haladni...közben szitkozódtam...mert annyit nem mondott bocs...

közben bicajoslány lánca leesett, senki nem állt meg neki, mondom nekem már mindegy, télleg csak egy mozdulat volt...

kitaláltam, tv-ben láttam, hasonlóan a triatlon-tartáshoz lehet ülni, csal a könyökös a kormányra kell támasztani...egyre hosszabb távokat tettem meg így, közben picit kapaszkodva a bovdenekbe...elhagytuk az uccsó frissítést, egy örökkévalóságnak tűnt az uccsó 12 km...fel is vettem a pozíció...viszont, mivel izzadt volt a könyököm, lecsúszott a gumiról, jött a 2. esés...itt már eléggé kész voltam...úgy fizikailag mint idegileg...fogalmam sem volt hogy futom le a maratont...adrenalin volt, fel a bicajra és begurulás...

átöltözés, de ez már alig ment...fogom én ezt bírni?

együtt indulás a futásnak, legalább már csak ez van...

futás alig akart menni, de a fél órás kört amit kiszámoltam mindig belül érintettük...bicajnál a jó frissítés ekkorra már gyalázatosra zsugorodott, szinte vízen és dinnyén akarták lefuttatni a rendezők a maratont a versenyzőkkel...de lehet ha van más azt sem tudtam volna leerőltetni a gigámon...

5-6 körig így ment, de tudtam jön még pár legyűrnivaló :-))

asszony végig elöttem, ment volna, de engem várt...bár nem tudom hova rohant, bőven a szintidőn belül voltunk, mert a matematikus én vagyok :-))

6. körben jött a görcs...nem egyszerű ám, a combom hátul, vádlim elöl-hátul...azt sem tudtam merre nyújtsak...lépés is nehezemre esett...magnéziumom sehol...1 kör így telt sétával, aztán láttam a banyán menne már...pedig még így is szintidőn belül voltunk, feltéve ha később elmúlik valamelyest és tudok futni...mondtam neki menj, legalább neked sikerüljön, velem majd lesz valami...láttam be van sózva, nincs magánál, hagy menjem...elment...közben azért szólt a házinéninknek, szerezzen magnéziumot, ő szerzett is, be is kaptam egyből 2 magne b6-ot...gondoltam ettől 1-2 kör és viszonyélag rendbejövök...ha nem éreztem görcsöt, próbáltam futást imitálni, de 2 lépés után séta...próbáltam viszonylag gyorsan sétálni, de azt tudtam ez kevés a szintidőhöz...asszem 38 perc volt gyalogolva 1 kör...4 kör volt hátra...letelik ez valaha?!?!

kezdett enyhülni a görcs, egyre hosszabbaakat tudtam totyogni, futásnak nem nevezném...de kellett minden méter futás...jött az uccsó kör, és már láttam ha ezt végig sétálom akkor is meglesz...asszony közben lekörözött, 15 óra 13 alatt megcsinálta...ezért Gratula Neki!!!

közben én is beértem, 15 óra 53 alatt...mondtam asszonynak akivel eddig mindent együtt csináltuk meg, a maratont és az ultrát is, nézegesd a befutóképedet....egyedül vagy rajta...pedig mi lehettünk volna asszem az egyetlen befutópár idén...haragudtam rá nagyon, és soha nem fogom neki ezt megbocsájtani...bicajnál sokat vártam rá...

utána izomláz stb...2-3 körül lefekvés robotos mozgással, másnap 7-kor kelés, irány haza a bicajokkal, és irány vissza németekhez...3X meg kellett állnom aludni...

a combomon 3 hétig húzódott vissza a vérömleny ami az oldalamra eséstől volt...több zúzódás a kezemen...

jövőre másképp lesz, minimum annyiban hogy lesz frissítő segítőnk, és veszek egy komoly biciklit...

összegzés:

utolsó időkben edzetlenül, kifacsarva fizikailag, alvatlanul, sérülésekkel teli, de megcsináltam...Ironman lettem...bár én tudom nem az vagyok...Hero...ahogy megcsináltam arra kevés az Ironman szó...

Gratula Mindenkinek aki megcsinálta, és annak is aki megpróbálta!!!