Több mint 5év telt el az utolsó idény óta. Ezalatt néha eljutottam az uszodába, de hosszabb ideig tartó rendszeres edzésekre nem került sor. Egy jellemző feladatra ellenben mindig, és ha ezt teljesíteni tudtam, akkor óriási probléma nincs velem, gondoltam (persze nem kondit illetően). A feladat 50m mell víz alatt. Mivel ezt mindig sikeresen teljesítettem, ezért nem aggódtam amiatt, hogy valóban változtatni kéne a sport nélküli életemen. Persze bizonyos dolgok hiányoztak, de tudtam mellőzni azokat. A testalkatommal is szerencsés vagyok, mert minimális elhízásra sincs esélyem. Testem mindent jól kalibrál ez ügyben. Kevés sport, kis étvágy, kevés kaja. Illetve fordítva. Kezdem is érezni, hogy jön vissza az étvágyam. De tovább a kijelölt nyomvonalon!
Tavaly decemberben kezdtem el újra le-lejárni az uszodába. Heti 1-2alkalom. 25m-es medence ellenére az elején 3-400m-t leúszni is alig bírtam gyorson. Ez már igencsak nem tetszett, ezért gondoltam, hogy kicsit komolyabban kell vennem. Így aztán szépen lassan kezd már látszódni a javulás. Az elmondható rólam, hogy az első pár alkalom után rohamléptekben jelentkezik a fejlődés. Lehet szó más sportágról is. Szerencsére ez azért tud inspirálni. Az majd kiderül, hogy meddig tart ez a fejlődés ilyen tempóban. Mostanra a kezdeti kb. 2.500m-es távot felvittem 4.000m-re. Ebben már most is vannak résztávok, hogy egyrészről mérjem a fejlődésem, másrészről feldobjam az edzést (futást is eszerint végzem). Elején az 1’35”-es tempóért is meg kellett szakadnom. Legutóbb 3x400m már ment 1’25”-es tempóval. Persze egyelőre sok pihenéssel (kellett mindegyik utána 100,m laza, szóval kb. 10percre indulva). Hozzáteszem, hogy sosem voltam nagy úszó. Sem technikában, sem tehetségben. Egyedül szorgalommal, kitartással jutottam előrébb. Így hát pár hónap múlva sem fogok olyant írni, hogy 1500-on mennek a perces százak. 1’20” is bőven elég lenne, de úszásban egyelőre nincs komolyabb cél, csupán egy nekem elégedettséget jelentő szint elérése és annak megtartása. Egyedül a Balaton-átúszás ami esetleg felkelti az érdeklődésem, persze előtte kicsit gyakrabban kéne majd lejárnom. Edzés része továbbra is a víz (felszín) alatti úszogatás. Lehet a gyerekkoromban kimaradt babaúszást ellensúlyozom ezzel, nem tudom, de én arra fogom, hogy a tüdőmet edzem vele. Gyorsúszásban az 5ös, 7es levegőt mindig is utáltam, azokat nem erőltetem. Edzésnaplóba mindig próbálom majd leírni, hogy mivel múlattam az időt a vízben. A terv szerint marad a heti 2 max. 3 alkalom…

Bár az LGT azt énekelte, hogy Neked írom a dalt, ezt a blogot önző módon elsősorban saját magamnak fogom írni. Korábbi triatlonos években mindig vezettem edzésnaplót, ezért most, hogy pár év kihagyás után újra elkezdtem edzeni, bár teljesen más indíttatásból, írom tovább csak immáron modernebb formában. Az úszást tavaly decemberben kezdtem el heti 1-2 alkalommal. A gyakoriság azóta sem változott. A futást pedig csak most januárban. Az edzésnaplóban ezeket részben utólag feltöltöm. Hogy milyen rendszerben fogom a naplót és a blogot írni, és melyikben milyen tartalmat jelenítek meg, még nem tudom. Valószínű idővel kialakul. A cél,hogy minden edzés rögzítve legyen, a blog pedig heti rendszerességgel legyen írva, akár összefoglaló jelleggel. Régen minden edzés, minden feladatáról írtam, most kicsit racionalizálva (lustaság felnőttkori szinonimája) csak a fejlődésemről írnék az első időszakban.

Az újrakezdés talán nem is olyan jó szó a mostani állapotomra, mert nem a korábbi versenyszerű sportolást kívánom újra bevezetni az életembe. Régi álmom a maratont lefutni. Idénre ez már viszont cél lett. Akkor sincs világvége, ha csak jövőre veszem ezt az akadályt. Persze a maják még belekeverhetnek az előbbi mondatomba. Emellett az úszásra és kerékpárra is sor kerül, de nem olyan céllal, hogy újra triatlon versenyen induljak. Úszás során nyerjek vissza valamit a korábbi tempómból és például bármikor képes legyek átúszni a Balatont újra. Jó pár éve volt az utolsó. Kerékpározni mindig is szerettem, így az is marad. Kisebb túrákat célba is veszek majd. Mindezek mellett kis erősítés is van/lesz. Úszás miatt a nyújtást is erőltetnem kéne, de azt mindig is utáltam, így valószínű azt hanyagolni fogom, bármennyire is tudom, hogy hasznos. A fő vonal a felkészülésben, hogy nem erőltetem túl. Azaz kis túlzással azt és úgy edzek, ami és amennyi jól esik. Persze ezt már most is cáfolom, hisz a fejlődésért tenni kell, ami pedig erőfeszítéssel jár. Az élsport nem annyira egészséges dolog, így én megmaradok az amatőr szinten. Azaz nem fogok megint minden reggel 5kor kelni és csobbanni a hideg medencében, hanem ahogy eddig, heti pár alkalom, amikor ráérek.

Futás, és lehet a többi kapcsán is majd idővel lehet csatlakozom másokhoz, bár elég sok ezer km-t tettem meg egyedül. Jobban tudok akkor magamra figyelni és kikapcsolni. Ahogy belemerülök az edzésbe, és egyúttal az írásba, a régi emlékeket is próbálom majd felidézni. Következő bejegyzésben górcső alá veszem az elmúlt pár hetet és a jelenlegi állapotomat.

„S a fáradtságtól a könnyed kicsordul” (LGT - Neked írom a dalt) – ó és volt ilyen.. lesz is még?