Teljesítettem az első félmaratonom, ráadásul a tervezettnél jobb idővel.

Hivatalos mért idő: 1ó 32’39”. Pulzus: max:180, avg:171.

Blogban korábban azt írtam, hogy a 100perc az alap elvárás, a 90perc az álom kategória. Végül a nevezési papíromra 1ó34’-et írtam. Elsőre nekem jó eredmény, főleg hogy a felkészülésben hol tartok, ugyanis aszerint nem is szabadott volna futnom (legutóbbi blogban részletezve). Elsősorban a hangulat miatt választottam ezt elsőre, és ez maximálisan jó döntésnek is bizonyult, mert remek élmény marad, még ha nem is volt minden fenékig tejfel. De vissza az elejére. Vagy még egy kicsit visszább.

5hónappal korábban. Achilles sérülés utáni első edzés. Innentől nagyon óvatos és fokozatos terhelésnövelés jegyében eltelt hónapok.

1héttel korábban. Futottam egy mini főpróbát harmad távon. Jól sikerült, bár azért itt már gondoltam, hogy nem lesz egyszerű még a 95perc se.

A verseny hete. Itt már csak minden nap egyet edzettem. A keddi futás kivételével ráadásul többnyire könnyűeket. Viszont nem éreztem magam kirobbanó formában, inkább fáradtnak. Túlzásba mondjuk nem vittem a pihenést. A verseny netes oldalát alaposan áttanulmányoztam és próbáltam megfelelő mennyiséget inni.

Verseny előtti nap. Kaposvárról autóztam Budapestre a nővéremhez. F1 időmérő után kinéztünk a helyszínre és bár az információm szerint az Amway-es nevezést nem lehetett volna intézni, a valóságban lehetett. Ezzel az egyik reggeli nehézség lekerült a napirendről (délután nyugodt körülmények között rögzíthettem a rajtszámom és a chipet a cipőmön). Körülnéztünk, felmértem a terepet, a térképeket a helyszínen is szemrevételeztem. Az útvonal ekkor már megvolt a fejemben, így a sima térképen (csak útvonal volt kihúzva) is elmutogattam, hogy hol hány km-nél leszünk, és hol, milyen frissítés lesz. Egész nap folyamatosan ittam, ásványvíz mellett Mg-os pezsgőtablettát is. Este viszont (megelőző naphoz hasonlóan) nem éreztem 100%-osnak magam. A tavasszal jellemző allergiás-hőemelkedéses panaszok jelentkeztek. Nem mértem lázat és csak kicsit zavart a dolog, de tudtam, hogy reggel bármi lesz is, megyek és futok. A legyengüléstől kicsit paráztam azért. Alvás sem sikerült teljesen jóra.

Verseny napja. Ébresztő 6.30kor. Reggeli (két kakaós croissant) 7körül. 7.30kor egy banán, majd indulás. Ásványvíz, Mg-os pezsitabis ital folyamatos kortyolgatása mellett megkezdtem a melegítést. Eddigi tapasztalatom szerint 2-3km kocogás kell nekem, ezért ezt nem hagytam ki. 3km könnyű kocogás, néha kis sarok,térdemeléssel fűszerezve. Majd wc keresés. Lévén futásnál a hasam megfelelő, nyugodt állapota sorsdöntő tud lenni. Benéztem a Pecsába, sorbanállás, de olyan büdös volt, hogy ha maradok, akkor tuti rosszul leszek. A pecsába.  Kinti Toitoi wc-k előtt mindenhol min. 10-15ember. Na akkor ezt hagyjuk. Vissza kicsit melegíteni, gimnasztikázni, nyújtani. Eszembe jutott, hogy kocogás közben láttam még egy helyen mobil wc-eket (hátul, a kékzónás rajthelynél), így kocogás oda, megnézni mi a helyzet arrafelé. Szerencsére itt alig álltak, így 15perccel a rajt előtt ezt is letudtam. Majd kocogás vissza a nővéremhez, ahol öltözés. Melegítő, kompressziós zokni le, póló-zokni csere, sapka a fejre. Ekkor kellett volna a Nike sátornál fotóztatni magam szerintem, hogy a ’Cheer me on’ alkalmazásban részt vehessek (útvonalon 3 nagy LED kivetítőn tudtak üzenni a facebook ismerősök a futóknak, akiket ha felismer a rendszer, akkor megkapják ott az üziket). Ez most így sajna kimaradt, mivel már csak 5perc volt a rajtig. Így inkább siettünk oda. Az 1ó34’-es nevezésem szerint a zöld zónában kellett elfoglalnom a start pozícióm. Azt nem tudtam, hogy hol lehet bemenni, meg amúgy is tömve volt, úgy hogy jött az egyszerűbb megoldás. Kerítésmászás. Kb.2perccel a rajt előtt.  Zónám közepén, elején lehettem, sok helyem nem volt. A hangulat itt már a maximális fordulatszámon pörgött Péter Attilának (szpíker) is köszönhetően. Volt hullámzás, közös tapsolás, kerekes székesek rajtjának éljenzése. Itt írok le pár pulzus adatot. Reggel indulás előtt próbáltam egy nyugalmit, a várt 50 helyett 80. Kocogásnál a várt 130 helyett 150. Zónában állva a várt 110 helyett 140. No igen, kicsit izgultam. Ugyanakkor sok jót ezek nem sejtettek.

A terv. Magamhoz képest természetesen a maximumot akartam kihozni, nem feledve a tényt, hogy a lábaim még erre nem állnak készen. Semmiképp se akartam könnyű futást, hogy majd az utolsó km-en nagyot tudjak hajrázni. Nem vagyok ennek a híve, mert az biztos nem a maximumot jelenti. Azt szerettem volna, ha az utolsó km-en már nem bírok gyorsítani, csak a tempót tartani, míg előtte végig egy egyenletes iramot diktálok. Előzőleg a 4’24”-4’30”-es (4,4’-4,5’)  tempóval számolgattam.

A verseny. Mivel elől álltam, így egész gyorsan elindultunk. Rajtvonalon áthaladva óra indul. (Innen  jelenidő) Az első 2-300m azért még igen csak kocogós, de utána már lehet futni és persze helyezkedni. Jó pár embert már az elején előzök, de vigyázva, hogy se engem ne rúgjanak fel, se én mást. Néhol kéz behúz, váll elfordít, balra lép, utána jobbra, kis szlalom. Első km-hez érve nézem, hogy 4’30” körüli, majd megfogan a gondolat, hogy részidőzzek minden ezernél. Pulzus viszont már 170, mi lesz később? Érzésre viszont kellemes. Andrássy út végig árnyékos, idő nagyon kellemes, pont jó futáshoz, de kicsit tartok attól, hogy mi lesz később, pláne a napon. Nézem a többi futót, keresem az alkalmas társat, aki azt a tempót futja, amit én szeretnék, de nem találok egyet se. Leginkább előzöm az embereket, aki engem előz, az meg túl gyors. Lassan kiérünk a fák közül, kár, itt elfutnék még egy ideig. Tán az Oktogonnál, a megállított kocsisorból dudaszó. De ritmusos, szóval nem anyázó, hanem buzdító. 3km után első frissítő,  azaz csak pár vizes hordó. Aki hozza magával a kis szivacsot, az belemártja. Elhagyom az utolsót, majd bevillan, hogy a sapkámat én is bevizezhettem volna. Volna. Lényegtelen, mert még nincs gond. Jóleső lendületes az iram, az első 3km nagyon gyorsan eltelt. Szuper érzés ennyi emberrel egyszerre futni, hallani a sok 100 pár cipő talajfogását körülöttem. Van, aki már a levegőt hangosabban kapkodja, van aki lassul.  Érkezünk a Lánchídhoz, ahonnan látom a mezőny elejét, basszus már a rakparton futnak, az 1,5km előny. Oké, nem velük versenyzek, de micsoda tempó lehet ott az élen, taktika, egymás figyelése, másról szól nekik ez a futás. Nem sokára már én is ott futok lenn és jön az első igazi frissítő. Vagy inkább még se. Zacskós víz. Terv szerint ezt még kihagyom, de kezd meleg lenni és a tempó is jobban kiszárítja a szám,torkom. Elveszem, csücskét leharapom (akik ittak már zacskós kakaót, azok nem jönnek zavarba), egy kortyot iszom, kicsit öblögetek, maradék megy a sapkára meg a fejemre. Ezzel el is érem az 5km-es táblát. Itt még nem nagyon számoltam inkább, hogy mennyi van vissza.

Azonban végre találok egy normális embert, aki utolért és nem sokkal gyorsabb. Be is állok egyből mögé, próbáltam kis energiát spórolni, igaz ez inkább hátszeles rész volt, bár nagyon gyengén fújt. De, hogy ne legyen minden happy, egyik ellépésnél benyilal a korábban sérült bal Achilles-em. Ezt nem hiszem el!! Már is? Az oké, ha a végén tiltakozik, de 7km-nél mit akar? Ilyen tempót eddig is kibírt. Még se volt elég jó a bm? Még is lassabb kezdés kellett volna? Egyből korrigálom a mozgásom, kímélve az ellépő fázist, szerencsére ez beválik, és úgy tűnik csak annál az egy lépésnél jelentkezett a fájdalom. A srác mögött a tempó lemegy 4’20” körülre, a pulzus az eddigi 170ről, pedig fel 170-175közé. 8km-nél fordulunk és jön a következő frissítő. A 4.30as iramhoz már fél perc előnnyel rendelkezem, de kicsit kezdek fáradni, ez már rég nem jóleső lendületes futás, de tartalék még van bőven, viszont gyorsítani nem akarok innen már. A frissítőnél bénázok és kicsit belassulok. Két poharat is elvettem, egy kortyot iszom, többiből sapkát és fejemet vizezem be. Az iramfutómtól viszont kapok kb. 5-10m-t. Ez a 9.km idején is meglátszik: 4’43”. Szabadság hídon át, majd egy kis körrel ráfordulunk a rakpartra és egyben a szembeszeles részre, igaz árnyékot is lehetett találni, sapkámat azért megint megfordítottam (silt hátul, tarkómat takarja). A hátrányomat viszont le kéne dolgozni, de nem pár 100m alatt. A híd utáni lejtős rész kis pihenésre is adott lehetőséget, pulzus 165ig vissza is ment. Érdekesség, hogy az eddigi nagyobb tömeg hirtelen semmissé lesz, és innen majdhogynem egyes sorban futunk. Jó érzéssel tölt el, hogy átnézve a Duna túlsó oldalára, a rakparton végestelen végig hömpölyög a színes tömeg. És ők mind mögöttem vannak.

A 10.km bár pihenős mégis 4.30 alatti. Eredetileg 4km-es blokkokra osztottam fel a távot (útvonal miatt is: Lánchíd, budai 2.forduló, parlament 2x) és csak 12,de inkább 16km utánra terveztem jobb tempót, ha marad bennem erő, de ennek ellenére 10km után gyorsulok. Az iramfutómat is utolérem, de a lendület visz tovább, nem állok be most mögé, pedig szél miatt jó lenne valaki, de mindenki mellett futok el, csak pár lépésre szélárnyékozok. Jó oké, kis szél fúj csak, de a fáradt ember megérzi, de itt a következő frissítő. Pohár víz, majd a végén egy iso is, de csak egy korty belőle. A sorrend nem a legjobb, mert most a számban az édes íz, amitől leginkább összeragadna, viszont a következő ivós hely majdnem 5km-re. Pólóm elég vizes, hogy kicsit javítsak a helyzeten. Két váltópont is volt a pesti rakparton, amik után az új emberek már engem is előznek, de többnyire jóval gyorsabb tempóval, így meg se próbálok beállni, inkább tartom a saját egyenletes iramom. Viszont Achillesem 2x is jelez (12, majd 14körül). Egyre sűrűbb és erősebb jelzések ellenére sem akarok lassítani, de a lépéseken muszáj módosítanom. Így megváltoztatom az egész talajfogást és előrébb hozom a mozdulatsort, azaz sokkal inkább sarokra érkezem, a talajról pedig hamarabb lépek el. Ha ez nem lenne elég, akkor a bal cipőm nyelvénél valami töri a bokám, talán a cipőfűző műanyag vége került oda? Lehet meg kéne állni kihúzni, de pont 14km körül már nem esik jól a futás, nem kéne megszakítani a mozgást, így megyek tovább, de a komfortérzet ezzel is csökken. (Végén a kicsit véres zokni jelezte, hogy bizony lehetett ez kényelmetlen, de nem a cipőfűző volt a ludas. Lehet valami apró kavics?) Rakpart utolsó km-e már nem esik jól a szembeszélben, érzem, hogy fárad a lábam, én pedig lassulok (pulzus 165ig be is esik), de elérkezik a várt forduló, no meg egy kis emelkedő (fel a rakpartról). 15.km 4’37”. Kis pihenés is van ebben azért, majd jön egy újabb frissítő, ahol a segítők katonás énekkel is bíztatnak minket. Jól esik, erőre kapok, tempó már 4.30 alatt újra.

És feltűnik a 16km-es tábla! 5km már csak. Itt már az otthoni távban gondolkozom, hogy ott mit jelent az 5-6km, jobban érzékelem így, hogy konkrét útvonalhoz tudom kötni. Mivel érzésre van még bennem, ezért elkezdem a hajrát. Az utolsó 5km útvonala csak nagyjából volt meg bennem, azt hittem innen sík lesz ellentétben az otthonival. Így igazi meglepetés, és nem pozitív, hogy a Nyugatihoz befordulva a többi futó valami felüljáróra fut fel.  Ki is csúszott a számon, amit épp gondoltam.  Az idővel való küzdelemben jelent csak hátrányt, mivel a mezőny ezen részében engem senki nem előz (sőt! Olyan 15km-től a célig csak én előzök, engem nem). A felüljáró így arra jó, hogy a combokat teljesen elsavasítsam, illetve előzzek párat és az előbb még 30m-el előttem futó bolyt utolérjem, lefele kicsit pihenjek rajtuk, majd irány tovább. De nem a célig, csak a frissítőig. Ahol persze megint bénázok! Gondoltam mikor máskor, ha nem itt, eszem kis szőlőcukrot. Először pohár vízzel a szokásos procedúra, majd lassítok egy szőlőcukros műanyag tányérhoz, belemarkolok és…!! Na mennyit vettem fel? Egyet se! Brávó.  Majd elfutok még egy mellett, de ahhoz vissza kéne fordulni. Majd itt a kanyar, de van még egy asztal. Na itt majdnem megállok és vételezek vagy 3at, viszont pohár vizet nem. Szóval betolom az arcba, rágom – porrá zúzom, de lenyelni így annyira nem tudom. Elkövetkező 200m alatt lassan le is tudom nyelni. Nagyon jó.  Dózsa György útig egyenes és a szél megint kellemetlenkedik, szám meg kiszáradva. Egyik futó hangosan gondolkodik: „Mindig szembeszél van?” másik válaszol: „Forgószél lehet”. Én csak belül mosolyodok el. Úgy is csak rövid időre. 19,5km-nél az utolsó frissítő. Nagyon kell az a korty víz, fejemet még lehűtöm, pólóm megint csupa víz lett és kellemetlenül a hasamra tapad, csak hogy szorító érzéssel segítse az utolsó km-t  Hősök tere előtt még egy utolsó kaptató, ami már nagyon nem esik jól, nézem a pulzust utána: 173?? Lábaim alig bírják, ez meg itt lazsál? Hát hol van még a 190? Utolsó 5km-en 180 felett kellett volna tolni. Na persze. A combjaim a görcs határán, lehetetlen erősebb tempóra bírni őket. Megpróbálom persze, így a végére 180közelébe tudom vinni a pulzust, meg a tempót 4’ közelébe, de semmi több. Ahogy közeledek a célhoz, úgy lesz egyre hosszabb a visszalévő táv. Városligetbe érve a lábak tiltakoznak, de menni kell. Városligeti tó, ó innen még mindig menni kell. Kertem vendéglő. Tegnap nem tűnt innen soknak a cél gyalog, most futva őrült messze van. 21km-es tábla, részidő gomb, na gyerünk már csak 100m. Na ne hisz ez emelkedik, vagy csak én látom így? Már minden motivációs patron ellőve, de feltűnik a célvonal. Az se érdekelt volna ha a végén lehajráznak többen, hisz én a terv szerinti módon érkezem a végére, behalva.  Ennek ellenére nincs előzés. Áthaladok, csipogok, továbbkocogok, majd óra megállít és leguggolok. Jaj de jó, sose kelljen felállnom innen. Valaki kérdezi, hogy minden oké-e? Mondom persze, csak ugye ez a 21,1km volt sok. 21 és egy pici nyomós érv, hogy miért kéne így maradnom egy jó ideig. Majd sétálok kifelé, próbálva nem belelépve mások hányásába, ha eddig jól voltam, akkor most már nem  De nincs gond, érem a nyakba, csomag átvéve. Utána iszom, megeszem az ajándék almát, meg a Mg-os port is kipróbálom. Rá van írva, hogy víz nélkül is bevehető. Nosza. Utólag azt mondom inkább vízzel, orrba véletlenül se szívjuk fel, nem jó.  Combok égnek és fájnak, ebből holnapra, de lehet már estére csúnya izomláz lesz. Próbálom a nyújtást, tök jó, egész addig amíg nem próbálok felállni. Próbáltam levezetni is, de a 2km-t mintha ólomlábakkal tettem volna meg. Én a robot. Viszont sérülés talán nincs, pihentetni kell majd azért a lábam.

Összegzés. Amint várható volt, a lábamnak ez a táv EZZEL a tempóval sok volt. Erre messze nem álltam még készen. Nagyot kockáztattam, és talán megúsztam egy brutális izomlázzal. DE! Első félmaratont egy jó hangulatú versenyen szerettem volna futni, komoly rendezéssel. Ezt nézve viszont remekül döntöttem. Minden szuper volt. Rajt előtti hangulat fenomenális. Városnéző túrának is beillő útvonal. Normálisan lehetett futni, frissítő volt elég, 9órás rajt is szuper döntésnek bizonyult. Nehézségek ellenére, bármikor visszagondolok, csak azt tudom mondani, hogy de jó volt résztvenni itt. Jövőre is érkezem, de immáron felkészülten. És kicsivel jobb idővel

Adathalmaz:

1km – 4,31

2km – 4,28  8,59

3km – 4,30  13,29

4km – 4,24  17,54 (eddig 170 bmp, itt a végére (hídrafel) 174)

5km – 4,28  22,22 (175ről vissza 170)

6km – 4,19  26,41 (171-174)

7km – 4,22  31,03 (171-174)

8km – 4,22  35,25 (171-174)

9km – 4,43  40,08 (171-174)

10km – 4,27 44,36 (165-170,végére 173)

11km – 4,18 48,54 (172, végére 168)

12km – 4,23 53,17 (170körül)

13km – 4,20 57,38 (ua)

14km – 4,25 1ó2,03 (ua)

15km – 4,37 1ó6,40 (165-170) holtpont

16km – 4,24 1ó11,04 (170)

17km – 4,11 1ó15,15 (170-174)

18km – 4,20 1ó19,35 (171-178)

19km – 4,18 1ó23,53 (171-173)

20km – 4,18 1ó28,11 (171-174)

21km – 4,01 1ó32,12 (->180)

Befutó kép (mögöttem Ungvári Miklós olimpiai ezüstérmes cselgáncsozó)

Egyre többet gondolkozok az alapozás mikéntjén. Egyáltalán jelent-e bármi változást az eddigi időszakhoz képest, vagy ennek csak a folytatása lesz? Mielőtt erre kitérek, röviden az év nyolcadik hónapjáról.

Úszás: 44.1km. A hónap elején próbáltam folytatni a gyorsító edzéseket, második felében már csak inkább szinten tartottam a formát. Egyik edzésen jól sikerült felpörögnöm, ezért fejesből úsztam egy 100m-t maxra. 1’02” lett. Versenyen ez akár perc alatti is lehetne. Már ha mennék versenyre (bár több helyről is mondták a senior úszóversenyeket). Következő időszakra sok a kérdőjel, de erre még visszatérek.

Kerékpár: 578km. A motivációm egyértelműen most ide helyeződött át. Leginkább a Balaton körüli tekerések adták a sava-borsát(egyik - másik) , mely még idén is szolgálhat izgalommal.

Futás: 165km. Idén a legtöbb, igaz a márciusi közel ennyi lett, de abból sérülés lett. Azaz úgy is nézhetem, hogy az a szint, amit elsőre (nulláról) 1-2hónap alatt erőltettem magamra, azt a második felvonásban (kis alappal) 5hónap alatt értem el. Ez a türelmesebb, nyugodtabb út. Mondjuk ez a 165km 25”-el gyorsabb iramot jelent! Augusztusban így az átlag tempó 5’11”. Ahogy jobb formába kerülök, annál nehezebb visszafognom magam. Bár az elmúlt 5hónap során folyamatosan gyorsultam, és távban is léptem előre, ez a hónap kicsit erős volt. Mintha kimaradt volna egy lépcsőfok. Ezzel hónap közepette is tisztában voltam, de külső ingerek miatt alakult így. Először is ott az őszi félmaraton. Mivel azt vettem a fejembe, hogy ősszel kéne egyet futni és elsőre valami nagyobb rendezvényen, elsősorban a hangulat miatt, ezért utánanéztem, hogy mikor lesz a Nike. Nem örültem, mikor a kora szeptemberi dátumot megláttam, viszont nagyon szerettem volna ott lenni. Ez indította el a lavinát, hogy augusztusban akkor gyorsan növeljem a hosszú futás távját, pluszban kis gyorsító edzés is legyen. Túlzásba egyiket se vittem, mert távban csak 16km-ig mentem, gyorsító munkát pedig csupán pár tempófutás jelentett. Se hosszabb táv, se fartlek edzés nem fért bele az időkeretbe. A 16km-t pedig kicsit erősnek éreztem a lábamnak, ezután el is döntöttem, hogy inkább kihagyom a Nike félmaratont. Aztán jött a triatlon (mindjárt kitérek még erre, de ez volt a másik tényező, ami gyorsításra sarkallt), ahol már erősen lefáradva is 4’ alatti tempót futottam, úgy hogy a lábamnak semmi baja nem lett. Ez megint visszahozott a játékba. A dilemmát nem a táv teljesíthetősége jelenti, mert 21km-t le tudok futni probléma nélkül, hanem a tempó. 100perc alatt szeretném futni, amit valószínű el is bírok, kérdés csupán, hogy ez mekkora terhelést jelent a lábamnak. Az biztos, hogy ott leszek. A félmaratont viszont még nem építettem fel magamban, de többféle opcióval fogok nekivágni, figyelembe véve a körülményeket, de a végső döntést menet közben fogom meghozni. Már alig várom.

Erősítés: a heti rendszerességet próbálom tartani, eddig nem hagytam ki annyit, hogy izomlázzal kezdjem újra. Eddig csak felsőtestre ment, lassan lehet, hogy lábra is kéne.

Nyújtás: továbbra is csak futó és kerékpáros edzések után. Ősztől ezen kell változtatnom. Edzésnaplóba kéne írnom, mert ha onnan kimarad, az feltűnő és egyben zavaró is lenne. Úszáshoz elengedhetetlen, de a többi sportágnak is jót tenne.

Triatlon. Abban a több mint egy évtizedben is nagyon szerettem a hármasságából adódó változatosságot. Ez most is kulcsfontosságú. Ugyanis az egyes sportágaiban nem tudom mindig teljes mértékig fenntartani a motivációm. Vagy úgy is írhatnám, hogy mindig van olyan, amelyikben több motivációt találok, és abból többet edzek (eddig úszás, most bringa, futás az meg le van szabályozva). Ez a mostani amatőr szinten rendben is van, hisz így kezdtem újra, hogy meglegyen mindig az örömfaktor az edzésekben. Szeptembertől azonban nem csak buli lesz az edzés, hanem kicsit komolyabb edzésmunkába kezdek, hogy jövőre az igazi partikon, a versenyeken is legyen okom a mosolyra. Idén megvolt az első és utolsó triatlonom, mely újabb motivációs dózist adott, azon felül, hogy rávilágított pár hiányosságomra. Helyben megrendezett versenyen bizony jól megdolgoztattam magam. Az úszással nem volt gond, míg kerékpáron sem volt ismeretlen a nagyobb terhelés, igaz a napnál világosabbá vált, hogy ezen milyen gyenge vagyok. Mondjuk normális edzés nélkül jó teljesítményt kár lenne várni, hát még csodát. Az érdekességet nekem a futás szolgáltatta. Az 5hónap a türelmemet próbára tette azáltal, hogy olyan visszafogott módon kezdjem újra, hogy a sérülés elkerüljön. Ez áprilistól azért sikerült, de se a már említett félmaratonnak, de főleg nem ennek az 5km-es futásnak nem volt még itt az ideje. Ráadásul a régi elnyűtt versenycipőmben szaladva. Kíváncsian vártam, hogy mivel fog végződni, ha odateszem magam. Mert azt itt kell megjegyeznem, hogy eddig az edzéseken nem hogy erős, de talán még jó lendületes iramban se futottam. Résztávos edzés még a kanyarban sincs, de még csak intervall és fartlek futásról se beszélhetek. Csak km gyűjtés, és a láb visszaszoktatása a mozgáshoz volt a fő középpontban. Ennek ellenére próba jelleggel odatettem magam, lesz ami lesz. Végül a 4,5km távon 4’ alatti tempót bírtam futni behalva, úgy hogy a lábam jobban bírta, mint én tüdőre   Így ez két dologban is irányt mutatott. Egyik: lábam azért már erősebb, meg lehet próbálni vele a félmaratont. Másik: jövőre érdemes lenne a triatlonra felkészülni. Erről még írok alapozás kapcsán.

Nike Budapest félmaraton. Pár szóban, pár gondolat. Előtte nap megyek fel Budapestre. Rajt 9kor, szóval minimum 1,5órával korábban jó lenne ott lenni, hogy nyugodtan felkészüljek. Ahhoz, hogy jó teljesítményt nyújthassak, egyelőre több tényezőnek is passzolnia kell. Egyik ezek közül az időjárás. 20fok körüli, de inkább alatti hőmérséklet csodás lenne. Fontos még előtte nap, verseny előtt a folyadékbevitel. És persze közben is. 1-2km-t akarok előtte kocogni, rajt után pedig még 5km-t visszafogottan 5’ alatt valamivel. Aztán innen majd gyorsulhatok, ha minden rendben. Persze olyan opció is lesz, hogy nem futom ki magam, csak egy jó lendületes iramot szaladok. De addig még alszom rá párat és áttanulmányozom az útvonalat, frissítőállomásokat stb..

Mielőtt komolyabb alapozásban kezdtem volna gondolkodni, felmerült még bennem pár egyéb keresztedzés is, amik szimpatikusak: evezés, görkori (télen jégen kori), küzdősport. Viszont ezekre most nem fogok időt/energiát fordítani, majd egyszer.

Alapozás. A nem létező triatlonos versenyszezonomat lezárom.  Eddig a fő cél a maratonra való felkészülés volt. Nos ezt kicsit zárójelbe teszem és előtérbe helyezem a triatlont. Igazából nagy változást ez nem jelent, mert a futásra még jó ideig a mértékletesség lesz a jellemző. Sőt az ősz/tél folyamán lesz pár hét, mikor se távban, se iramban nem akarok előrébb lépni, hanem adott terhelés szinten töltök el több időt. Szeptember első hete még a Nike félmaraton jegyében fog eltelni. Utána viszont 1-2hét pihenőt tartok futásban, ami alatt csak könnyű, rövid kocogásokat tervezek. Az ősz folyamán még lehet keresek egy félmaratont a környéken, amire elvileg már felkészültebb leszek. Na de a lényeg. Jövő nyáron középtávú triatlonon szeretnék elindulni, de immáron edzetten. Ehhez viszont nagy hangsúlyt kell fektetnem a kerékpárra. Az úszással nincs nagy gond, kicsit fejlődök és akkor már élmezőnyben (vagy közelében) leszek. Futás megy a maga útján, addigra remélem stabilon tudok futni jó tempót fáradtan is. Azaz kora tavasztól a lábakba minél több km-t kell majd beletekernem. Viszont az ősz kérdés ebben a tekintetben, ugyanis télen nem fogok tudni sok időt nyeregben tölteni, hisz akkor a körülmények nem épp kedvezőek. Marad, majd a görgő és monti. Ezek viszont szinten tartásra sem elegendők. Így ősszel felesleges lenne komoly edzés munkát végeznem két keréken, viszont azért az elmúlt hetek tekerését meg kívánom tartani, benne pár hosszabb etappal, mint például a Balaton körbetekerése (1nap alatt persze), akár az ősz folyamán több ízben is. Év végéig lehet, hogy még a 4000km-t is elérem. Ezáltal nem kell csökkentem a többi sportág, de kiváltképp az úszás adagját. Sőt. Nagyon hajlok arra, hogy úszásból belekezdjek egy komolyabb őszi, téli alapozásba, melyből lehet tavasszal gyorsulni immáron kevesebb edzésből. Ha ez sikerül, akkor remélem hosszabb távokon, nyíltvízen 1’20” körüli/alatti 100akat tudok majd úszni. Lehet visszatérek a hajnali úszásokhoz és csatlakozom az úszókhoz. Illetve nem is kell mindig hajnalban, párszor lehet délután is. Azt még nem tudom heti  hány úszás, és hogy mindig jó lesz-e másokkal úszni, vagy kell pár alkalom, amikor saját edzésterv alapján szelem a vizet. Futásban maradok az óvatos vonalon és nem sietem el az egyre magasabb szintek elérését. Maraton továbbra is dátum nélküli cél, majd meglátom, hogy futásban, hogyan haladok. Valószínű szeptember folyamán fogom pontosítani a felkészülési tervemet a jövő évre. Addig még pár dolgot le kell tisztáznom (magamban és másokkal). A lényeg, hogy 2013. a kerékpár (és a triatlon) éve lesz a jelenlegi terv szerint (ki tudja mit hoz az élet).