Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 55 930 700 km-t sportoltatok
Szubjektív közhelyek

A futó Édene

alouette | 2013-11-06 12:46:03 | 29 hozzászólás

Unalmas poszt lesz, nem versenybeszámoló, sem PB vagy katarzis, se sérülés, tehát nem is kell tovább olvasniKacsintás

E.-nek.

Pár hete egy érdekes dokumentumfilmet láttam. A film készítői bejárták a Föld legtávolabbi pontjait arra a kérdésre keresve a választ, vajon létezik-e még a Földön és ha igen akkor hol az Édenkert, a Paradicsom. Megkérdeztek a tahiti táncostól kezdve, a Csendes-óceán (szinte) lakatlan szigetén magányosan élő házaspáron át a bécsi katolikus szerzetes-tudósig mindenféle embert és nagyon különböző válaszokat kaptak, nehéz lenne mindet felsorolni. A legtöbben egy dolgot emeltek ki, hogy az Édenkert ott van, ahol az Ember és a Természet harmonikus kapcsolatban tud együtt létezni.

Ha ehhez az általános és gyakori válaszhoz még hozzáteszem két megkérdezett egy-egy megfogalmazását akkor mindjárt érthetővé válik, miért itt írok erről. Az idős osztrák szerzetes azt mondta: „ az Éden ott van abban a pillanatban, amikor elfelejtjük magunk körül az idő múlását”. A Himálájában , egy buddhista kolostorban élő butháni festőművész pedig így fogalmazott:

„ A paradicsomi állapot az, amikor jól, egésznek érezzük magunkat és létezésünkkel nem zavarunk más élőlényeket”.

Rengeteg választ adhatunk mi is, hogy mikor érezzük magunkat a Paradicsomban, egy verseny célkapujában, egy lebilincselő könyv olvasásakor, felemelő zene hallgatása közben , orgazmus átélésekor, gyermekünk születésekor stb.stb...

Mégis amikor a fent említett válaszok elértek a tudatomig egy szó, illetve több érkezett belőlem azonnal válaszként: futás, a magányos( terep)futás.

A csodálatos az, hogy ez az állapot ( hívőknek áldott, megszentelt, kegyelmi) nem tervezhető, se nem kikövetelhető,nem lehet rá gyúrni, egyszerűen csak lesz, megtörténik mint egy apró kis lényegtelen csoda. Néha észre sem veszem, nem hajolok le érte, nem időzöm el nála, csak rohanok tovább. Amikor futni indulva kilépek a házból még nem tudom, hogy vajon megadatik-e ez az öröm, ez a béke, ez a harmónia.

De gyakran megtörténik és bár azt mondtam, hogy nem lehet rá edzeni, de valahol azért mégis. Ha hagyom elcsitulni belül a dübörgő-kétkedő-gondokkal terhelt énemet, ha el tudom engedni az Én-t, mint az engem körülvevő világ szubjektív középpontját akkor több esélyem van a valaha állítólag létezett , de emberi balgaságunk és gyarlóságunk áldozatául esett Édenkert-beli létezéshez hasonló állapot megtapasztalására.

  • Amikor nem számít, hogy ki vagyok , mert csak egy porszem, csak egy kis része a természetnek vagyok, amikor elfelejtem az időt, hogy esetleg várnak és nincsenek tervek, nem fontos a jövő, sem a múlt.
  • Amikor létezésemmel nem zavarok senkit, amikor szinte láthatatlan vagyok.
  • Amikor hóviharban, a nappali idő ellenére is fekete árnyékokat vető felhők közül hihetetlen módon pár pillanatra előmosolyog a nap és én úgy érzem, hogy most csak nekem, épp rám süt.
  • Amikor az erdőben szinte hangtalanul mozogva megpillantom a harkályt, őzet, mókust stb. , megtorpanok és ők nem ijednek meg tőlem.
  • Amikor a  domb/hegytetőre érve zihálva, levegőért kapkodva körültekintek és elfelejtem az addig vezető út fáradságát és visz a lábam tovább miközben beszippantom az illatot és a látványt és azt érzem, otthon vagyok.
  • Amikor a tengerparti viharos széllel küzdve próbálok haladni és minden lépésnél érzem, hogy (fizikai) nagyságom ellenére is milyen aprócska lényegtelen kis pont vagyok.
  • Amikor a nyári rekkenő hőségben a szántóföldön minden mozdulatlan és hangtalan, aztán hirtelen szerelemittasan dalolva magasba reppen előttem egy pacsirta.
  • Amikor a szakadó esőben lassan minden rajtam lévő rétegen keresztül szivárog a víz és már nem számít, hogy izzadok-e, és nyelvemet kidugva iszom az esővizet.
  • Amikor az egerészölyv, amelyik mindig a karám egyik oszlopán ülve figyel és elrepül jöttömre, és én nem bánom, mert tudom, hogy mire visszafelé jövök ismét ott találom.
  • Amikor a kölykeiért aggódó nyuszimama farokcsóválós táncot járva a földút közepén próbálja meg a felette köröző vércse/kánya/héja figyelmét utódairól elvonni és nagy igyekezetében észre sem veszi közeledő lépteimet.
  • Amikor az úton előttem „átszáguldó” csigát az utolsó előtti pillanatban veszem észre, kikerülöm, sőt ha sok időm van (ahogy E.-től tanultam) tenyerembe véve „átsegítem” az úton.
  • Amikor afeletti örömömben, hogy ügyesen átszökelltem egy nagy sár/tócsa/pocsolya felett a következő figyelmetlen pillanatban bokáig merülök a sárba és hangosan röhögök magamon.
  • Amikor elámulok a változásokon, ahogy a nemrég még aprócska növénykékből 2méter magas, áthatolhatatlan kukoricaföld növekszik, a tegnap még gyönyörű őszi lomb az orkánerejű széltől másnapra már csak egy levéltemetőt találok a földön.

A sor szinte végtelen, ezt (is) adja a futás nekem, mindig újabb pillanatokat, amikor úgy érzem, itt vagyok, a helyemen vagyok és jól vagyok, mert vagyok és mert létezésemmel másokat nem nagyon zavarok.

Ismeritek Ti is ezt az érzést?

Cuxhaven 2013 november

29 hozzászólás

mateve 4064 napja
mateve képe

:)  :'(

Bozót 4064 napja
Bozót képe

Földhözragadt racionális(nak hitt) énem kicsinyes gondolataival nem rontanám ezt a szép bejegyzést :-)

 

Szép!  És igen, ismerjük. Milyen jó volna, ha az élet több területén, sokkal több pillanatban érezhetnénk így. Az lenne valóban a nirvana :)

alouette 4064 napja
alouette képe

Bozót: pedig tehetnéd ;-)...néha az is felemelő állapot, amikor még befosás előtt hazaérünk (bár erről a téma szakértője,Öcsi többet tudna mondani ) :D

Amúgy meg tudod, jók ezek a helyi (lokális) nirvánák is, ne akarjunk túl sokat :)

Manó 4064 napja
Manó képe

Köszi ezt a leírást így ismeretlenül is! Csodás volt olvasni. :)

Egy egyáltalán nem futó barátnőm állapította meg egyszer, mikor beszélgettünk, hogy a futás tulajdonképpen aktív meditáció. Nem vitatkoztam vele, teéjesen igaza volt. :)

alouette 4064 napja
alouette képe

Manó: én köszönöm, hogy olvastad :)...nem akartam ennyire fennköltre meg giccsesre, csak a végén ez lett belőle :D

torolt_2457 4064 napja
torolt_2457 képe

Nagyon szép írás! De még mennyire, hogy ismerem az érzést! Bár be kell ismernem, először nem is futás közben találkoztam vele. Díjlovas versenyen jött a "flow". Csak a ló volt, és én. Nem volt négyszög, bíró, nézők. Nem láttam semmit és nem is gondolkoztam. Nem emlékeszem, honnan tudtam a programot, csak "megtörtént". Életetem legjobb programja volt. Ja, és a mai futásom pont ilyen volt. :-) Köszönöm a szép leírást! :-)

torolt_13926 4064 napja
torolt_13926 képe

Még hogy unalmas poszt...
Lelkünkbe látsz!
Szép szavak  - s még szebbek: amiről vallanak :-)

 

Lélek 4064 napja
Lélek képe

- Jean, hisz ön a paradicsom létezésében?
- Persze uram, hiszen épp azt főzünk!

holovacz 4064 napja
holovacz képe

Mielőtt elkezdtem 'szaladgálni', rendszeresen meditáltam... vagy mondjuk úgy, gyakoroltam a meditációt, ülve, fekve stb... aztán amikor elkezdtem futni, egy idő után rájöttem, hogy az otthon végzett meditáció tulajdonképpen feleslegessé vált, merthogy futás közben akaratomon kívül meditatív állapotba kerülök, és jóval erőteljesebb hatású, mint akár egy óra 'hagyományos' meditáció... így szép lassan ez utóbbi el is maradt... már csak ezért is sajnálom, hogy most kénytelen vagyok nélkülözni a futást... Szép írás volt, köszi, hogy megosztottad a gondolataidat. :)

monique 4064 napja
monique képe

Lélek :)) ez a poén :))

 

amúgy én simán a flowt hívom jó érzésnek, lehet futástól is de lehet sok mástól is. 

 

könyv: Csíkszentmihályi: Flow

 

holovacz, meditációt hogy csináltad? én nem nagyon értek hozzá, de 1 a térben levő külső "pontra" bámulás nekem olyan szépen kiürít mindent, hogy azt hívom meditációnak :) persze a futásnak is van hasonló hatása

Czeglédi Ferenc 4063 napja
Czeglédi Ferenc képe

Nagyon szépen leírtad! Számomra az is felemelő pillanat amikor futás közben találkozok sok ismerőssel üdvözlőm őket, és ők mosoloygva visszaintenek, vagy amikor egy szelíd emelkedőt teljes gyorsulással megfutok, vagy ha egy enyhe emelkedőn begyorsítok, és érzem az erőt, a a sebességet.

Alapjában véve magunkban van a paradicsom, csak sokszor pár nyugodt, és csöndes pillanat kell, hogy észrevegyük. De ha megtaláltuk azután rendszeresen "visszajárunk" ezen helyre, és elcsendesülünk, sokszor csak szemlélődünk. Eme pilanatok után lenyugodva, feltöltekezve térünk vissza mindennapi tevékenységeink közé.

Sokféle felemelő, boldog pillanat van, van amikor egy futás során keményen megfutott emelkedő okoz örömöt, van amikor egy jól sikerült munka, van amikor egy társ odabújása. A lényeg, hogy legyenek ilyen pillanatok!

alouette 4063 napja
alouette képe

Húú de sok szépet írtatok ( különösen Lelkecske ;-) köszönöm:)

Csak annyit tennék hozzá, hogy az általam említett pillanatokra szándékosan nem használtam sem a "flow" sem a "meditatív állapot" terminust, mert számomra a bejegyzésben leírt pillanatok másról szólnak. Nem a teljes egészében magunkra figyelésről, a befelé fordulásról és valami "elvarázsolt" állapotról ( bár ezek is ugyanilyen fontosak és nagyon sokan futunk ezért is) , hanem épp a rész-egész megtapasztalásáról, amikor érezzük a saját kicsiségünket és lényegtelenségünket és azt, hogy egy nagy egész részei vagyunk és mindez nem elszomorít minket, hanem örömet okoz. Amikor figyelmünk középpontja már nem az Én, illetve ha igen, akkor is csak mint az egész egy darabkája áll....

torolt_13650 4063 napja
torolt_13650 képe

Jaj, de jó volt Tőled olvasni:) Úgy eltűntél, csak a hozzászólásokból látom, hogy azért figyelsz minket:):):)

Nagyon szép, amit leírtál:) Furcsa, hogy néha elindulni felemelő érzés, néha csak az 5. km-nél ér el a "paradicsomi állapot" és van olyan is, mikor olyan küzdelem a futás, hogy már csak haza akarok érni és az jelenti az "Édent", mikor belépek a kapun és túl vagyok rajta:)

Nincsenek egyforma napok, egyforma lelki- és fizikai állapotok és nincsenek egyforma futások:) Így nem lehet unalmas egyetlen futás sem...ez az igazán felemelő érzés:)

 

gfm29 4063 napja
gfm29 képe

Nagyon szép gondolatokat kaptam tőled Alouette! Köszönöm!

márkusöcsi 4063 napja
márkusöcsi képe

Sajnos nem tudok többet írni a témáról,

mert még sosem értem időben haza...

Tényleg szépen leírtad, látszik hogy kezelés alatt állsz! ;)

monique 4063 napja
monique képe

alouette: nekem a flow nem befelé fordulást és nem magamra figyelést jelent. bár ez a kicsiség és lényegtelenség megtapasztalása, ezt tényleg nem szoktam így direktbe, inkább csak úgy hogy egy vagyok a világgal, azzal interakcióban állok és ez vagyok én és kész. :) nekem ez a flow. ha van kedved, olvasd el az ajánlott könyvet erről :) (ha netán nem ismernéd) sztem hasonlít arra amit leírsz

alouette 4062 napja
alouette képe

Monique: bocsi elfelejtettem megköszönni, pedig akartam, hogy emlékeztettél a könyvre, azóta már beszereztem németül is :)...és igen, igazad van, hogy nem érdemes ennyire élesen különválasztani a futás közben érzett boldogság és az édeni béke és harmónia állapotát.

Gfm29: vedd úgy, hogy ezzel próbáltam megköszönni Neked (is) azt az örömet, amikor Tőled olvashatok ! :)

 

 

 

 

alouette 4062 napja
alouette képe

Öcsike: akkor még tanulhatsz tőlem....én eddig csak háromszor nem értem haza időben...ja meg a Suhanjon, de akkor ijedtemben fostam be, felbukkant előttem egy kivilágítatlanul száguldó sötét bonsai!

Kezelés?...igazad van, jó kezekben vagyok, szerencsére nem a tiédben ;-)

tibcsi66 4062 napja
tibcsi66 képe

Már megint összezavartatok:

Felemelő befosás, vagy katartikus időben hazaérés ?

A kezeket akarom látni !

Az írás jó.

alouette 4062 napja
alouette képe

Tibcsi sokat kívánsz, definiálásban nem vagyok jó, Öcsi sem :)

Maradjunk annyiban, hogyha sikerül hazaérni akkor először katarzis, utána Éden, ha meg nem akkor marad útközben a ( Alabárdos futótársunk terminusát kölcsönvéve) a helyi nirvána :)

Öcsi keze kéznél van, nézegesd azt! ;-)

monique 4062 napja
monique képe

alouette: np :))

Tündüs 4060 napja
Tündüs képe

Akartam valami szépet írni, de végigolvastam a hozzászólásokat, a könnyeimtől már  a billentyűket sem látom. DDD

 

 

alouette 4059 napja
alouette képe

Tündüs :D....van amikor - külső segítséggel ( Öcsi, Tibcsi, Lelkecske) - sikerül az embernek a saját, magasröptűre sikeredett írását is "összerondítani" :)

márkusöcsi 4059 napja
márkusöcsi képe

Miért érzem úgy, hogy provokációd áldozata lettél? ;)

Tudod jól, hogy egy labdát sem hagyunk sokáig szárnyalni!

Ha meg nem sikerülne leütni, akkor simán belédrúgunk!

 

alouette 4059 napja
alouette képe

Öcsi: nem érzem magam áldozatnak :)...de ti mindig "ugortok" ,megbízhatóan :D

torolt_4993 4059 napja
torolt_4993 képe

Mélyen Tisztelt Mély Érzelmű Nagyérdemű!

Olvasva ezt a „sok könnyes szemet” meg kell állapítanom parádésan sikerült ez a „Futók édene” című előadás első felvonása.

Köszönhető ez a az egyszemélyes forgatókönyv írásnak, rendezésnek, gyártás levezetésnek.

Igaz az adaptációt sokan sokféleképpen értelmeztétek ( meditáció, flow, nirvána, kert kapu, katartikus paradicsompüré)

személy szerint meg csak úgy része az egésznek.

Úgy látom az előadás szünetében a szereposztás még mindig formálódik, nem végleges (egy, két, három művész küzd a célba érkezésért ).

De szerintem a darab annyira jó, hogy biztosan lesz még folytatása.

Mondjuk az Édenben futottak, vagy az Édenek futói?

Gratulálok a szerző fergeteges sikerének és a lelkesen tapsolóknak!

alouette 4059 napja
alouette képe

193 :D

Azért ne essünk túlzásokba, középszerű szerző nem túl eredeti gondolatai a teljes feledésbe merülés megakadályozására :)

És még a futáshoz,mozgáshoz sincs túl sok köze;-)

A szereposztás ?...mivel az a bizonyos dívány a legtöbb jelentkező számára elérhetetlen távolságban van ezért a szerző nagylelkűen és örömmel engedélyezi, hogy mindenki játszhasson, ha csak egy-egy rövid komment erejéig is, de főszerepet :D

Alabárdos 4007 napja
Alabárdos képe

Boldog 2014-et, és örömteli futásokat! :)

torolt_4993 3779 napja
torolt_4993 képe

Édenkert - Én nélkül?!  Édenkert - Kertész nélkül?!

Te, a "terepfutó kertedben" a belső órádat már - saját akaratodból -  meg tudod állítani a térben és időben. Ott találkozhatsz az éden magába fogadott lényeivel! 

Ez átélt pillanatoktól már Te is egy kertész lettél!  A Befogadott! : )

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
2014-09 hó (1 bejegyzés)
2014-08 hó (2 bejegyzés)
2014-03 hó (1 bejegyzés)
2013-11 hó (1 bejegyzés)
2013-01 hó (1 bejegyzés)
2012-05 hó (1 bejegyzés)
2012-04 hó (2 bejegyzés)
2012-03 hó (3 bejegyzés)