Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 55 930 613 km-t sportoltatok
Szubjektív közhelyek

Futással élek

alouette | 2014-03-31 11:25:38 | 16 hozzászólás

 

de nem versenyekkel.
 
Futnom kell. Olyan kurta idő ez,mióta így érzem, 32 hónap, csak egy pillanat. Vagy az örökkévalóság? Már alig emlékszem, milyen volt azelőtt, milyen lehetett nem futással élni.
Pedig nem mindig olyan természetes ez, nem mindig jönnek automatikusan a mozdulatok, bal lábat emel, majd a jobbat , majd ismét a balt és a két lábemelés között ott van az a pillanatnyi repülés, amikor egyik lábam se éri a földet és amitől futás a futás.
Néha sok perc, vagy jó néhány km is eltelik, mire bejáródok, mire érezni kezdem a repkedés ízét, élményét, néha pedig az is előfordul, hogy egy teljes aznapi futásra szánt idő idegenül telik el, csak úgy teszek mintha futnék, mintha futó lennék, de hiányzik a mozgás, a mozdulatok összhangja , hamisnak érzett, látott a kép.
De hazaérve akkor is ott az a néha kisebb, néha hegyrengető öröm, kielégülés, minikatarzis, vagy pillanatnyi nirvána.
 
A vádli húzódása, a körteformájú kis izom fájdalma, a térd tompa jelzése, a csípő forrósága, az erek lüktetése, a visszér kidagadása, a gyomor émelygése, a belek görcsölése, az orr prüszkölése, a szem könnybelábadása, az ólmos fáradtság, a hányinger, az enyhe fejfájás, a maró szomjúság mind csak a test lázadásai, a testté, amit legyőz (ött) a szellem, a lélek szárnyalása, szabadsága.
Nem a test fut, a lélek fut. A test csak rabszolgaként követi, mert nincs más lehetősége, amíg él a Lény, az ember, ebben a testben épp ez a futni vágyó lélek lakik, addig nem tehet mást, lázad, de fut.
 
És amikor a lélek legyőzi a testet, megyőzéssel, szeretettel vagy konok akarattal, akkor változik a mozgás, a mozdulatok összerendeződnek, elhalványodnak a fájdalmak , létrejön a harmónia, a test és a lélek, a Természet és az Én harmóniája. Nem vagyok többé betolakodó, a természetben futó lény vagyok, nem ember, se növény, se állat, hanem lény.
 
Ahogy fogy az út előttem és hízik az út mögöttem, ahogy egyre nagyobb az az útgombolyag amit felgombolyítottam, úgy maradnak mögöttem a gondok,elfelejtem, hogy életem szinte minden perce egy másik ember testi-lelki jólétéről, szükségleteiről, igényeiről szól,elhagyom az aggódást, a hiányt, a megoldandó gondok sorát, vagy épp új megvilágításban, új szemszögből, új megoldásokat találva látom őket.
 
De mi köze mindehhez egy versenynek, egy versenykörülmények között futott távnak, megtett útnak?
Összegyűlik a sok futó, a sok energikus láb, duzzadó erő,a felgyülemlett becsvágy, sikerhajszolás,remény, kompenzáció, önigazolás, egó, szinte alig lehet a startvonalhoz férni tőlük.Kevés versenyem mindegyikén valahol hátul, messze a mezőnytől ácsorogtam rajt előtt, félénken ( vagy épp gőgösen? ) félrehúzódva, mintha csak véletlenül kerültem volna oda.
És valóban, véletlenül kerülök oda, nincs ott helyem.Ottlétem egyetlen értelme, hogy láthatom azt a sok szép futó embert, azt a sok szép elszánt, csillogó vagy épp elgyötört szempárt és titokban reménykedhetek, hogy mindennapi, hétköznapi futásaik közben ők is valami hasonló csodákat élnek át, mint én. Kívánom nekik, tiszta szívemből.
( A piszkozatot ellenőrizve eszembe jutott, hogy még két nagyon fontos oka van egy versenyen indulásnak, amiket itt most pótolok:
  1. Elfelejtettem írni róluk: "A lelkes nem futókról, a verseny pálya mellett szurkolókról. Az őszintén szívből tapsolókról, gyerekekről, öregekről, mozgásukban korlátozottakról a „testben ott veled is futókról”. Futás közben látni felvillanni a szemüket, belecsapni a tenyerükbe, elfogadni és viszonozni az őszinte jókívánságaikat felemelő érzés."
  2. A szervezők iránti tiszteletből, munkájuk elismeréséül indulni egy-egy versenyen, különösen ha kis és kevés indulóból álló versenyről van szó, ahol a szervezők önkéntesen, anyagi haszon nélkül , szívüket-lelküket a futókért kitéve dolgoznak. Ők velünk, versenyzőkkel örülnek a kis sikereknek is, a teljesítésnek is, és vigasztalnak minket kudarcainkban.

     

    És ne tagadjuk a hétköznapok magányos futásai nem ezekről  a pillanatokról , emberekről szólnak...)

 

 

Szokták azt is mondani, hogy egy -egy megmérettetés jó eszköz arra, hogy lássuk hol tartunk. De miben? Ha a futással élek, és ha egészségem, szerencsém és az Égiek engedik akkor 65 évesen is futni fogok akkor mit számít az, hogy idén könnyebben, gyorsabban tudom-e lefutni azt a távot, mint tavaly? Fontos ez, hogy hol tartok? Kinek?
 
Úgy érzem, hogy nekem nem.
 
A versenyen való részvétel nemcsak a versenyem napját befolyásolja. Nemcsak a "vizsgadrukk", a kudarctól, nevetségessé válástól való félelem nyomaszt. Ha egy verseny közeleg akkor előfordulhat, hogy már előtte hetekkel, napokkal elrontja a futásaimat. Elveszi tőlem a futás tisztaságát, megtisztító, kiürítő és feltöltő hatását, órámra pillantok, és reménytelenül lassúnak érzem magam, testem lázadását nem tudja lelkem uralni, mert a félelemmel van elfoglalva. A verseny úgy lebeg felettem mint Damoklész kardja és megmérgezi, igen, keserűvé teszi a futás édes ízét.

Ezért indulok csak ritkán versenyeken és ezért keresek gyakran kibúvót, ürügyet, alibit arra, hogy egy -egy betervezett versenyen való részvételt elblicceljek.

 

16 hozzászólás

benifurnstall 3919 napja
benifurnstall képe

Hasonlóképp érzek én is ! Azért futok hogy fussak ... minnél közelebb van egy verseny annál inkább szeretném kihagyni , de néha érdemes elmenni , hogy utána újra lehessen kocorászni gondtalanúl mint elötte ... (talán)
valahogy igy futottam 4000km-t múlt évben , és mindösszesen 2 versenyt ( 12óra + 26,6km )
most megerősítettél benne hogy jól van ez így :)

alouette 3919 napja
alouette képe

köszönöm, hogy olvastad és "megerősítettél benne hogy jól van ez így :)" :)...de Te egy fiatal, tehetséges sportoló vagy, Neked még illik teljesíteni is! ;-)

holovacz 3919 napja
holovacz képe

Alouette, köszönöm ezt az írást, tök jó, mikor az ember helyett valaki papírra veti a saját gondolatait, és már csak azt kell odabiggyeszteni hozzászólásként, hogy ugyanezt érzem :):) ... mekkora könnyebbség... Én, aki életem első versenye előtt állok a teljes bizonytalanságban, számtalanszor megkérdem magamtól, miért szeretnék ott futni, ha egyszer állandóan azt kántálom, hogy a verseny nem számít, csak az a rengeteg boldogsághormon, amit a szürke hétköznapokban a futás pluszba nyújtani tud... őzikéstől, madárfüttyöstől... és nem tudom rá a választ... mert valahogy úgy illik... mert mindenki fut versenyen előbb-utóbb... a válasz, ami úgy körülbelül megfogalmazódott bennem, hogy azt hiszem, azért érzem azt, el kell mennem, és 'besorszámozva' lefutnom egy távot, mert ami engem illet, képtelen vagyok elhinni, hogy tudok futni... hogy az futás, amit csinálok... :) Nem tudom, ez miért van... Futottam már edzésen félmaratont, következő percben mégis száz százalékos bizonytalanságba tudok kerülni, hogy lehet, csak véletlen volt, de igazából nem is tudok futni... nem tudom... ha valamit várok egy versenytől, ami igen könnyen lehet, hogy első és utolsó lenne az én életemben, az annyi, hogy visszaigazolást nyerjek arról, amit csinálok, az futás, és hogy azok a km-ek, amiket a közel másfél év alatt a lábamba tettem, megvannak és nem vesztek el ... vagy ilyesmi... és ha erről megbizonyosodnék, boldogan futnék tovább a pusztában az őzikkel, és nem izgatna tovább a dolog... talán... :)

Bozót 3919 napja
Bozót képe

Érdekes :) és tökjó, hogy leírtad. Félek, hogy nem tudnám értelmesen megfogalmazni a reakciómat. Egyrészről, mondanám, hogy így jó ez, a saját örömödre (bánatodra, terápiaként vagy bárminek), másrészről a sport valahol abszolút a versengésről szól, "csak úgy" nem sportoltak a népek, ez csak manapság divat...

Na, mondom én, hogy nem tudom elmondani :)   De ne is törődj velem, te csak fuss! :)

torolt_13926 3919 napja
torolt_13926 képe

Így kezdjük mindannyian. Futunk, nyargalászunk. Csak úgy... Rivalda, dobszó, dobogó, mindenféle béklyó nélkül...Ez van ott, legbelül...Építhetsz erre komoly díjakat hozó kemény edzéseket - eljön az idő, amikor visszatérsz a kezdetekhez (ha "engedik az Égiek"...) - és megint csak azért futsz, mert a lelked repülni akar...
Nemrég tértem haza egy 16 km-es, jó két órás túráról, amiben volt több kocogós, futásos szakasz. Meg kellett állnom többször, egy-egy fotó, egy-egy "tavaly ilyenkor ez pont ilyen volt" élmény erejéig...
Köszönöm az Égieknek, hogy közel a 65-höz is futni vágyik a lelkem. A testem sokszor lázadozik, mindhiába...:-)
Vidéken, egy kis faluban élek. Nem sok versenyen volt módom részt venni. Ha rászántam magamat, akkor sok kilométer autós, vonatos "előfutam" volt az ára...De azért próbát tettem egynehányszor. Csodálom a tehetségeket, szeretem nézni az atlétikai versenyeket - amelyekből sajnos nagyon gyéren közvetítenek...Asszem legközelebb (április elején) a londoni maratont fogom végignézni. Igaz, csak monitor előtt, de így is nagyon le tud kötni...
Aztán rögtön utána nyakamba veszem majd a határt, hogy a felhőkből álmokat, időkből távokat varázsoljanak a futócipők...

alouette 3919 napja
alouette képe

Holovacz. ugye? ...én is gyakran örülök, ha Te leírod helyettem :)

Bozót: tök jól megfogalmaztad és teljesen egyet értünk. Ezért nem sorolom magam nemhogy a sportolók, de még a futók közé sem :)

Tacitus: köszönöm, hogy olvastál! :)

Most pedig, hogy ilyen szép, magasröptű gondolatok kerültek a bejegyzésem végére elárulhatom, hogy a poszt célja csak az az aljas terv volt, hogy a Borvidék visszalépőinek számát maximalizáljam és Öcsike egyedül álljon a rajtnál :D

márkusöcsi 3919 napja
márkusöcsi képe

A Borvidék nem verseny!

Össznépi applikció, a delirium tremens nevezetű szörnyűséges vírus kezelésére!

De, hogy mi valójában a Borvidék, arról egyszer én is írok talán egy blogot,

még ha nem is vagyok autentikus!

 

Valóban reménytelenül lassú vagy!

alouette 3919 napja
alouette képe

A gyorsaság nem minden esetben előny ;-)

Várjuk a blogot!

Fredi Kacsa 3919 napja
Fredi Kacsa képe

Fú, ez jó kis írás! Megint a "miért is futok" témánál vagyunk. 

És muszáj nekem is leírnom :))

Én "mindig" futottam. Hol ezért, hol azért, hol kevesebbet, hol többet, rövidebb, hosszabb szünetekkel. Sokáig éreztem ezt amit leírtál. Hogy csak magamért, a természetért, a mozgásért, a mozgékonyságért és ehhez senkinek semmi köze!!! Kissé "gőgösen"...:)

Aztán egyszer az a bizonyos bogár nekem is bekerült és elindultam életem első "nagy versenyén", egy Coca-cola női futógálán.

Azt az izgatottságot azóta sem tudom elfelejteni!!! Hogy az a sok csajszi, lány, nő, anyuka, feleség és nagymama MIND fut! És teljesíti a távot! Nem akartam hinni a szememnek. Hogy nem csak én vagyok ilyen hülye! Hogy nem vagyok egyedü, hülyeség, de hogy mind egyek vagyunkl!!! Közösség érzésem lett, ami aztán szerencsére azóta csak erősödött és ezt az oldalt is ezért szeretem. És persze a verseny nekem sem verseny, én is igenigen picike vagyok ahhoz. Mégis mindig feldob ha elmehetek egy rendezvényre! Mert jó másokkal futni, szenvedni, hasonlóan érezni! Egy versenynek számomra mindig pozitív energiája van, hetekig töltekezem az élményből.

És ha valahova be vagyok nevezve, már a felkészülés is jó. Sok "edzésen" futáson gondolok rá, hogy milyen lesz majd, meg tudom-e csinálni, hogyan fogok szerepelni. Ünnep ez a hétköznapok után. Jó nagyon készülni rá, elképzelni a hangulatot, lélekben is hangolódni. Tényleg mint amikor az ember egy ünnepet vár.

Ha pedig csapatban vagyunk nevezve, az már a csapatról is szól. Amikor együtt teljesítünk egy távot, egymásért dolgozunk, izgulunk, szurkolunk és beletesszük a magunk adagját is. Számomra ez óriási érzés.

Ez mind a futásról szól! Közben létrejöhet a "test és a lélek, a Természet és az Én harmóniája", ahogy nagyon szépen leírtad. Ráadásul én egy versenyen általában pozitív emberekkel találkozom. Azzal a típussal aki nekiáll és megcsinálja, nem csak dumál róla. Mert ott bizonyítani kell, legalább a távot teljesíteni kell.  

Nekem egy verseny nem  "becsvágy, önigazolás, kompenzáció, egó". Ahonnan én indulok biztosan nem :)) Viszon jó buli annál inkább!

Mint a Borvidék :) vagy a vasárnapi Velecei tókör.

További jó futásokat! :)

 

alouette 3919 napja
alouette képe

Fredi Kacsa ( Edit): először csak az íróasztalfióknak írtam, de úgy örülök, hogy feltettem, épp az ilyen hozzászólásokért.  Elindítok egy kis egyszerű "szösszenetet" és a többszörösét kapom utána vissza, gondolatokban, érzésekben, látásmódban...tudom, önző vagyok :)

Köszönöm! Minden szavad igaz és ha talán alapállásból nem lennék ilyen "gőgös" magányos farkas, illetve nem egy idegen ország félénk kis betolakodója lennék, akkor talán könnyebben beszippantana a futók nagy közössége, de egyelőre örülök, ha végigfutom a távomat és gyorsan eliszkolhatok a "tett helyszínéről".

Az itteni, EO-s közösséget én is szeretem ( ezért is nyüzsgök itt ennyit) de az eddigi egyetlen otthoni versenyemen se mód, se idő, se kedv nem volt közösségi taggá válni....de ez az én személyes defektem :)

Boldog futásokat Neked is!

 

monique 3919 napja
monique képe

"akkor mit számít az, hogy idén könnyebben, gyorsabban tudom-e lefutni azt a távot, mint tavaly?"


hogyhogy mit számít :) más az élmény, megváltozik még az időérzékelésed is. nekem tetszik a változás. 

tessék, tudtam olyat írni, amiben nincs benne a versengési vágy és mégis értelmet ad annak, hogy könnyebben és gyorsabban tudsz lefutni adott távot :).

nem tagadom, hogy számomra ez csak az egyik fele, a másik fele a tényleges versenyzés. jó, persze olimpikon már nem leszek :)

 

meglepett amúgy - már nem először - h ezek szerint van, aki már napokkal-hetekkel a verseny előtt a versenyen izgul egész nap :) én a rajtig nem is gondolok rá szinte :) (persze a stratégiát azért kidolgozom, pl a tempót megsaccolom, de ez nem vesz igénybe sok időt)

 

egyébként tetszett az írásod :) 

alouette 3918 napja
alouette képe

Monique: egyébként (meg amúgy is ) nekem is tetszett a hozzászólásod, mindig jó más szemével, teljesen más szemszögből látni valamit, köszönöm!:)....ja és persze hatalmas grat az ezüstéremhez és a hozzá tartozó szuper időeredményhez!

tomcsi 3918 napja
tomcsi képe

Öcsi ez hosszú neked :-)

tomcsi 3917 napja
tomcsi képe

nah végig szenvedtem... :-)

szerintem...nem kell mindig futni...más mérhető és egészségre nevelő sportág ugyanezt tudja adni...sok itt az idősebb korosztály, rendszeresen futni sem lehet, szétcsesz mindent...verseny...verseny nélkül az élet sincs...versenyzünk a párunkért, a boltban jobb árúért, munkáért...tulajdonképpen mindenért...még ha azt nem épp startpisztollyal indítják is :-)

a másik amiért csinálják-csináljuk...mikor kezdi az ember edzeni-készülni kell az 1 km-es távra is...aztán növeli, akár az időt szándékozik csökkenteni akár a távot növelni...és ez így megy tovább...közben megismeri az ember magát, mikor mire van szüksége, mert szinte mindenkinek más a jó, hiába edzésterv...már ha van valakinek ilyesmi :-))

a kocogásban is van öröm...ha jó sok km-en át teszi az ember :-))

ingyen nem adják a sikert...(ami számunkra az!!!)...annyi hülyeség van a világunkban...ez legalább enged kilépni belőle...

Hajrá!

monique 3917 napja
monique képe

alouette: örülök ha tetszett:)) és köszi!

 

tomcsi gratulálok h sikerült végigszenvedned :D

Lélek 3916 napja
Lélek képe

"Nem a test fut, a lélek fut. A test csak rabszolgaként követi, mert nincs más lehetősége"

Ezt én nem így látom. A test a lélekkel többé-kevésbé összhangban fut. Kölcsönösen hatnak egymásra.

A léleknek figyelnie kell a test jelzéseire. A test néha képtelen arra, hogy kövesse a lélek parancsait.

Sokszor megesett már velem (leggyakrabban a maratonjaim második felében), hogy a lelkem szárnyalt, de a testem csak kilométerekkel lemaradva követte, lassult és elkezdte az egyre sűrűbb és egyre hosszabb belegyaloglásokat.

Amikor a glikogénraktárak kimerülnek, már elkerülhetetlen a lassítás. 

Ettől függetlenül a pszichológus legyőzheti a fiziológust a versenyen és persze a fiziológus is a pszichológust.

üdv,

        Lélek

ui. nem szeretnék úgy járni, mint az egyszeri fiziológusnő, aki elment pszichológiai rendelésre.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
2014-09 hó (1 bejegyzés)
2014-08 hó (2 bejegyzés)
2014-03 hó (1 bejegyzés)
2013-11 hó (1 bejegyzés)
2013-01 hó (1 bejegyzés)
2012-05 hó (1 bejegyzés)
2012-04 hó (2 bejegyzés)
2012-03 hó (3 bejegyzés)