Most már egy ideje - kb 3 hete - tűnődöm azon, hogy milyen új célt tudnék kitűzni magam elé a futásban. Mivel azt már megtanultam a nálam tapasztaltabb futóktól, hogy jobb az, ha van egy kitűzött cél és nem csak úgy futkározunk bele a nagyvilágba. Mert nem lesz a dolog hatékony. Semmilyen szempontból.

Szóval a dilemmám a következő: a következő cél kitűzésénél a futóidőn vagy a futott távon legyen a hangsúly?

Mivel eddig 4km-ig jutottam lassú (10:10-es km-el) futással elbizonytalanodtam annak megítélésében, hogy mit kövessek a cél kitűzésénél, távot vagy időt. Mindkettőre nyitott vagyok, talán a távban jobban tudnék gondolkozni, de e felé sem hajlok igazán. Furcsa érzés ez nekem, mert nem szoktam eldöntendő kérdésekben sokat hezitálni, hamar döntök. De úgy tűnik számomra ez még mindig ismeretlen terep, nincs elég információm a döntéshez.

Nos nem tudom, mi legyen a cél? Ezért minden tanácsot, vagy tisztázó kérdést, segítséget szivesen veszek.

Nagyon kéne már egy cél, ami felé határozott (futó)léptekkel haladhatok!

Az új célok keresése közben átnéztem az edzésnaplómat. Nagyon rácsodálkoztam az adatokra. Mégpedig arra, hogy gyorsulok. Lopakodva. Vagyis én a pályán futva nem vettem a gyorsulásomat észre. Augusztusban még 11.45-ös km-ek mentek és most október elején 10.11 -ös km is megy úgy, hogy a táv az 1/3-ával nőtt mindeközben. Szóval 1.30 percet gyorsultam km-ként. Tényleg nem igazán éreztem a pályán a másfél perces gyorsulást. Pedig ennek kimondhatatlanul örülök. Ismét bebizonyosodott, hogy a befektetett munka megtérül. A futásban is.

reszkessetek új célok! Jövök!

A július legvégén kitűzött célt sikerült tegnap teljesítenem. Vagyis megvan a 10. kör is a futópályán. Nagyon örülök neki, mivel így visszatekintve azért nem volt egy könnyű menet, bár hamarabb reméltem elérni a kitűzött célt. De midegy. Ez is megvolt, még sincs vége. Keresnem kell egy új célt. Talán a hogyan legyek 1 órás futó edzésterv lesz a cél. Még nem tudom, majd alakul. De objektív akadály a lábzsibbadásom, ami miatt már bejelentkeztem orvoshoz. Ugyanis ez nagyban befolyásolja a megtett távokat és a futóidőt. Bízom benne, hogy orvosi iránymutatással pikk - pakk megoldódik a probléma. Ugyanis nagy szükségem van a futásra, mint feszültség oldó szerre, mert azt életem úgy tűnik - rajtam kívülálló okokból - fordulatot vesz. A politika dec 31-el átszervezi az intézményt, ahol dolgozom és vezetőből beosztott leszek - munka persze ugyan annyi marad. Ami nem fájna annyira /de igen, fáj/ ha a havi fizetésem nem csökkenne 50 e. Ft-tal. Na de az e felett érzett dühöm adta a plussz energiát a cél eléréséhez.

Na elég a panaszból, irány az új cél keresése és a rendszeres futás.

Egyébként tegnap, a kitűzött cél elérésének napján, megint ott volt a pályán a számomra mumus -  régi, rossz dorkóban futó - nagymama, aki persze, hogy megint megelőzött futásban. (Néhány bloggal ezelőtt írtam már róla.) Úgy tűnik a rosszabb lelki pillanataim hívják elő a nagymamát.  Ezek a pillanatok "varázsolják" elém a pályán! :)

Úgy tűnik a mumus nagymama a jel, hogy van még fejlődni valóm. És a rossz után csak a jó jöhet.