2012. 10. 14. Bagod Szaggasd az aszfaltot Sipos Ferenc emlékverseny A Feleségem igaz története.

A második félmaratonja, Keszthelyen futotta az elsőt kevés edzéssel. Ritkán fut, sőt... igazából karatés. A mostani felkészülése minimális. Szinte semmi, párszor fél óra, a cipője szétszedi a lábát, de mégis nekivág. (Rábeszélem, közös futás, élmény). Cél PB javítás 01:58, de mindenképpen 2 órán belül. Csika a fórumon írja nyulazást vállal, megkérem segítsen egyenleteset menni. (Nagyon hálásak vagyunk érte, A Feleségemnek nagy élmény egy ilyen nagyszerű sportolóval futni, nekem meg pláne, egyébként csak szembe találkoztunk volna a pályán.) Nekivágunk egyenletesen haladunk, az első pofon az első frissítőpontnál ér minket az 5. kilinél, csak víz van. Mondanom sem kell nem készültünk semmilyen frissítéssel (meg is pecsételte a Feleségem sorsát, a cipőről ne is beszéljek). Szóval haladunk 5:30-5:50 min/km tempóban, nem rossz, de mint kiderült nagy árat fizettünk érte. A fordítóhoz egy órán belül értünk. Itt is csak víz, banán, csoki ... Visszafele megrántom a vonatunkat, itt követtem el a hibát, miért szóltam bele (mert akartam a sikerét) 5:22 min/km. A 15. kmnél leáll a hajtás, fejben feladja, óriási fájdalmak, kiszáradás, görcsök. Csak idegesítem, de nagyon (Csika fejében megfordulhatott egy két cifra dolog rólunk) szerencse, hogy ott van velünk a Spártai hős, a tudat viszi tovább,. hogy ne legyen hiábavaló az eddig megtett út, ne keljen feladni, nem adhatja fel. Én persze hajtom, lököm az idióta szövegem, igazából még nem nőttem fel az ilyen feladathoz... nem lennék jó segítő. Futunk tovább, hangosan mondom még mennyi van vissza. A Feleségem küzd, keresi a motivációt. Megtalálta. 6 perceseket futunk már a végén, nem áll meg csak hajt és hajt. Nagyon büszke vagyok rá. Meg van a második félmaraton, nem is lett olyan rossz csak egy perccel csúsztunk ki a két órából átlag 5:44 min/km. A Célban nincs már befutóérem, elfogyott, engem nem érdekel, de Ő megérdemelné. Kimerült, fáradt, fáj a talpa, a lábujjai, a teste. Le van taglózva nem sikerült a cél a PB javítás, de én vigasztalom, de hiszen beértél, megfutottad. Megtettél mindent. Fogadja a gratulációkat, érdeklődve kérdezik a Kanizsai Futóklubos csapatból. A verseny központban Sznupitól kap só kapszulát. Használ. A finom babgulyás is. De a talpán vérhólyag, az ujjain szintén, más egyéb sérülés nincs. Az én hősömnek jut ajándék, Sznupi odaadja az Ő befutóérmét. Boldog, meghatott, és fáradt, és a lába... Hazafele beugrunk a dekába és ennyi, én büszke vagyok rá remélem Keszthelyen meglesz a harmadik is. Köszönet mindenkinek és gratuláció az eredményekhez.