"a szelet barátunkká kell tenni"...- mondá eztet lance és nekem mondá ezt vérnyúl korábban, amikor siránkoztam a pofaszél miatt. Hiszen a kerékpáros ellensége a SZÉL. De ezek közül is a legkeményebb: a pofa-SZÉL.

A tegnap éjszakai mulatozás után nem sok kedvem lett volna reggel edzésre menni, de az ablakon kibámulva, az időjárás megerősített ebben az elképzelésemben és vígan csípáztam tovább még az ágyban. Aztán délelőtt fokozatosan érkezett a jó idő és kutyasétáltatás közben eldöntöttem, hogy nincs akadálya ha hazaérünk átöltözni és nyeregbe szállni. Így is tett Katika, és a pénteki "sík kör-kombinációt" (bia-herceghalom-zsámbék-páty-bia) gondoltam ki ismét. Ráfordulva bián a főútra már érezhető volt az erős szél, folyamatosan ellenkormányozni kellett, mert különben az árokban végeztem volna. A faluból kiérve és elkanyarodva viszont elérkezett a táv első 1/3-a amikor szélárnyék nélkül, egyedül kellett birkózni a szembeszéllel...dolgozhattak a combok elég rendesen. Lehajtott fejjel nyomtam nem is akartam látni a végét csak pedáloztam, hogy a lehető leghamarabb vége legyen. Az 1-es főút érintése után ráfordulás a zsámbéki összekötőre és nyomuljuk a második harmadot ahol erős oldalszelet kaptam. Hmmm....ha választani lehetett volna akkor inkább itt is szembe szelet kértem volna...nagyon erős volt az oldalszél és időnként veszélyes is...küzdöttem...sehol a "gombaárus" jányok, csak én az aszfalt és a szél...időnként egy "eltévedt" autós...alig vártam, hogy megpillantsam a zsámbék táblát mert tudtam, onnantól kezdve eljön az én időm...az utolsó harmadban HÁTSZÉL. Tudni kell, hogy az utolsó szakaszon egy hosszú sík után egy nem túl meredek, de viszont eléggé hosszú emelkedő vezet pátyig és amikor azt hiszed jaj de jó akkor még egy kissé szenyább a meredekség. Most azonban szinte felfújt a szél, mindenféle erőlködés nélkül nagytányéron repültem fel...ma ebből a jó kis körből csak egy sikeredett, mert sajnos az időjárásra még én sem tudok hatást gyakorolni: pátyon vmi hó, hódara kezdett el esni és nem akartam kockáztatni a következő körben egy buktát.

Az utolsó szakaszon elgondolkodtam a mi barátságunkon (én és a szél) és most úgy tűnik sikerült megbarátkoznom vele végérvényesen. Igaz hogy időnként szembe jön, de akkor is csak nekem akar jót: erősödik a combom tőle, ami ugye egy bicajosnál nem árt. A hátszél pedig kifejezetten jó hatással van a kerékpárosra tekerjen síkon avagy emelkedőn... this is the beginning of a beautiful friendship....