beleástam magam egy kicsit ma a nyári marathonjaimba és hogy lássátok nálunk szinte nincsenek is hegyek:

sokszor meg kell másznom majd dobogókőt, a kékest edzésként és azok ehhez képest csak "dombok"

azt hittem, hogy idén is kivételes leszek és messziről elkerül. Vasárnap reggel mintha már éreztem volna valamit, de csak legyintettem...és elmentem az edzésre...

hétfőn már nem éreztem magam valami túl jól a munkahelyen - mondjuk máskor sem hétfőnként - de ez most egy kicsit más volt. Délután éreztem, hogy forró vagyok és alig vártam, hogy otthon legyek. Rögtön lázmérés, tea főzés és ágyba bújás....a mai napot szinte átaludtam, vagy éppen amikor felébredtem lázat mértem és gyógyszerrel tömtem magam. A végtagjaimon mintha súlyok lennének, úgy kell kiimádkozni magam az ágyból....

szal, most nyaldosom sebeimet és vágyakozva tekintek a keróm felé az ágyból...de ennyi...többre most nincs erőm....

na, sikerült becsatolni a mai tekerés szintrajzát...egy röpke pihenés után, felkészítettem a nyári bringát a holnapi edzésre, most akkor megérdemlek egy üveg kilkenny-t