Az időjárás az előző napokhoz képest jól indult reggel. Sehol az orkán erejű szél, ideális hőmérséklet és süt a nap!

Irány Tatabánya-Turul parkoló. Viszonylag korán érkeztünk, így kényelmesen benevezhettünk, átöltözhettünk majd mindenki megkapta a taktikai tanácsokat és irány bemelegíteni. A nagy riválisok, esélyesek már ott voltak a parkolóban. Nem is számoltam a dobogóra kerüléssel hiszen a vér-profi hölgyek minden jelen voltak. De én azt az utasítást kaptam ne foglalkozzak ezzel csak pörgessek!

A lassú rajt után legurultunk az 1-es főútra az éles rajthoz. Sajnos nagy gyengém, hogy nyuszi vagyok és nem állok a rajtnál az első sorba, pedig ez külföldön is így működik lányokat simán előre engedik. Az esélyesek mind mind elöl...buummm...stopli be és irány a tarjáni szerpentin. Meg is indult a tömeg, de mivel végig ismerem az útvonalat tudtam, hogy egy körforgalom következik nem túl jó útminőséggel, majd egy rövid egyenes és egy baloskanyar. Én biztonsági játékos vagyok nincs kedvem bukáspkba keveredni:-) csak szépen a mezőny után nix ugri-bugri. A szerpentin közepéig sikerült tartani a tempót, de már az elején iszonyatos tempót diktáltak a fiúk képtelen voltam tartani. Kialakult egy 8 fős kiscsapat, akikkel tudtam haladni. Tarjánnál egy csapattársam leszakadt a mezőnyről így ő is csatlakozott hozzánk, ami nekem lelkileg erősítést adott nem "idegenekkel" tekerek. Tarján után Feketekőre fel, majd Gorba. Zúzás vissza Tarjánba-Szomor-Gyermely itt egy rövid frankó 10%os emelkedővel küzdöttek a fiúk és a 3as hajtóművemel simán felpörgettem:-) Szomoron egy balos és irány Bajna végig pofaszélben. Szegény társam végig vezetett, mert senki nem volt hajlandó a többiek közül vezetni.... - ezt nem véleményezem

Bajnáról tovább a hullámvasúton Péliföldszentkeresztig szélben és melegben. Na, itt kezdtem érezni, hogy már nem úgy forognak a lábaim mint a frissen...Bajótról vissza fel Bajnára át a hegyen Héregre és hátszélben vitorlázva immár leszakítva a potyázókat kettecskén Attilával Tarjánba. Tarjából pedig nyögvenyelősen Tatabánya, ahol tudtam egy 2 kmes hegyi befutó vár ránk...egy jobb kanyar és irány a Turul, a Cél. Olyan csigatempójú vánszorgást amit én ott műveltem....nem vagyok rá büszke... még ezzen is bőven van mit javítani...Célba érkezés, bringa eldob, lefekvés, rövid halál....

Majd jön az edző gratulál és tájékoztat, hogy még az is lehet, hogy dobogóra állok, mivel a nagy riválisok közül 1 az első emelkedő után félre állt, feladta. (nem úgy ment neki mint ahogy elképzelte) A másikat 98 kmnél állította meg az edzője, hogy nem kell felmennie a Turulhoz.

Tehát volt ebben az eredményben némi szerencse is, de egy verseny a célba érkezésig tart.

Mivel a mai időjárás nem kedvez a kinti sportoknak - így a bringázásnak sem - blogolok egy kicsit mi is történt velem a hétvégén.

Alig vártam a péntek reggelt, hogy ismét a itáliai Dolomitok felé vegyük az irányt. A történet még a múlt évben kezdődött, amikor fülest kaptam erről a marathonról.  A nagyszámú résztvevők miatt sorsolás útján teljesítheti a távot a 10.000 szerencsés cangás. A szándéknyilatkozat elküldése után e-mailben kaptam az értesítést, hogy YES kisorsoltak!!!

A májusi edzőtáborozás után különösen vártam ezt a tourt, mivel végig ismertem az útvonalat, ami nem egy kifejezetten könnyű pályának mondható. A start helyszínétől kicsit meszebb laktunk így elég korán (3.30-kor) volt ébresztő. Start 6.15-kor, de én már 5.30-kor elfoglaltam a start pozíciómat. (és már jócskán hátul álltam a saját beosztott szektoromban) 6-kor megérkeztek a helikopterek, mert mint utóbb kiderült a Rai élő közvítést nyomott a maratonról végig.

Az első 4 km enyhe emelkedő szépen lehetett pörgetni/melegíteni. A következő 6 km-en megkezdődött a hegyek mászása = Passo Campolongo 1875m majd egy gyors gurulás a megérkező falucskában egy jobbos kanyar és irány = Passo Pordoi 2239 m ezen a hegyen már úgy éreztem kezdek bemelegedni tök jól haladtam. Majd még két "kisebb" hegy következett és egy hosszú zúzás lefelé, de még a zúzás előtt hallottam a hátam mögül a szirénázó mentőautót....hmmmm....elég hamar baj lett gondoltam....mentőautó hussss el mellettem és lefelé szembesültem is a balesettel. Vkit éppen újraéleszteni próbáltak az útszélén. Nos én sem vagyok egy csigabiga lefelé sőt sokan túlságosan vakmerőnek tartanak, na de a többi - főleg - olasz bringás csak száguldozott el mellettem. Ehhhh....én végig akarok menni.....

Nah, szóval a zúzás megérkeztünk a városkába ahol majdan a cél a lesz ill. az 55kmes távot választók már örülhettek. Na, de nekem tovább kell menni...irány ismét Passo Campolongo majd 1875-ről le 1.314 -re. 88kmnél járunk és fáradtak a lábaink pedig a java most jön = Passo Giau 2236m  10 km átlagosan 9.3%. MP3 lejátszó fülbe, gél benyomva indulhatunk. Közel egy órás mászást követően fel is értem. A tűző nap nem kedvezett senkinek. Felfelé ismét mentőautó...vkinek ez sok volt....

A Giau tetején ismét a már megszokott fantasztikus látvány a hatalmas hegyek, hegycsúcsok....számomra megunhatatlan...bármikor képes lennék ezért a látványért felkerekezni.

Na, de gurítsuk a bringát lefelé mert már csak EGY hegy van előttünk. Passo Valparola 2200m. Juppiiijjjéééé fenn vagyok akkor most márcsak egy gyors gurulás, egy röpke emelkedő, sprint a célban és vége. Az utolsó hosszú lejtőn én is elengedtem egy kicsit magam és a fékkart is:-) a mért legnagyobb max. sebesség 78.6 km/h 

Az utolsó kilométerre még maradt erő egy kicsit jobban megpörgetni a pedált és  bruttó 7óra44perc alatt teljesítettem a 138 kmes marathon!  

Továbbra is pozítivumként jelölöm meg a TELJES útbiztosítást, az aszfalt minőséget, a korrekt szervezést, az ár-érték-minőség-mennyiség egyensúlyt, az útszélén álló lelkesen üvöltöző, biztató közönséget, (különösen a jányokat kedvelik)  a kedves, segítőkész, barátságos kerékpárosokat!!!

....és augusztusban irány ismét Olaszország!!!