Csodás az élet Gyerekek - kell most kiáltanom! Épp úgy, amint felocsúdva a maratoni befutó után - csak belém villámlott ' A mosoly országa ' jelző. Igen, inkább ' A mosoly maratonja' dukál, hisz az első 28-29 kili alatt hihetetlenül sokat mosolyogtam, számos fülig érő száj mosolygott vissza. Mikor a második kilométerben megpillantottam a frissen koronázott Spártai Hős Cserpák Józsi szakállát, ki is búggyant belőlem, teli torokból: Hajrá Cserpák! Oszt majd az első forduló után következett a Hajrá Attila! - remélem nem zökkentettelek ki koncentrált futásból. Habár volt alkalmad megszokni a fordulók után mindig beköszöntem, mintha Alba Volán 19 - Sportclub jégkorong mérkőzésen lettünk volna. Jó na, az utolsó találkozásnál már hanyagoltalak: a fáradság miatt is, meg a meglepetéstől is. Nem gondoltam volna az elején, hogy ennyire közel kerülök hozzád. De ezért a közelségért hálám üldözze Zahorán Jánost, kinek a társasága, buzdítása óriásít lendített rajtam. János 32 kili után ért utol. Ment is volna tovébb, ha meg nem szólítom: így elbeszélgettünk 4-5 kilit. Akarom mondani én beszéltem, János bológatott, helyeselt, csodálkozott - hisz én megfelelően tájékozott voltam, talán épp ezért bátorkodtam megkérni a 2008-as Spártai Hőst: csináljunk egy közös befutót. Na nem kell belassulnia értem, csak várjon meg a kapuban - iparkodom én, csak épp leszerelem az ólmot a lábaimról, s ez biza idő igényes művelet. S mivel bizva a kiváló szervezésbe, betéve tudva a frissítő pontok kinálatát, övtáska nélkül startoltam, így az ólom leszereléshez esedékes szerszámok hiányában nagyon lassan ment az élesztés. Haladtam amint bírtam, kukucskáltam Zahorán hátát. S nééé, itt az uccsó 100m ! Simléderes sapkát gyorsan balkézbe, mindkét kart felemelni V-be, hátat kihúzni, laza futást imitálni, délcegen belibegni. Ejj, de miért jön velem szembe? Jaaaa! Ez János! Elkapja a jobb kezem és ... most mi van? Névsor olvasás? Igen! Itt vagyok! ... és János másodszor is befut velem, átölelem - hadd legyen gazdagabb egy-két grammnyi csíki-sóval. Hajnika fotozik - de honnan is került elő? Hisz mondtam: 3:20 körül érkezem, még van addig több mint három perc... Az érmet nyakbaakasztó kislány kézpuszit kap, ezért nem kellett volna elpirulnia,  a csomagot adó srácot meghívom a jövő évi versenyre, olyan jó futó-alakja van... Hajnikát ölelem - A mosoly Maratonja!

Rég - talán már januártól - vágyom erre a versenyre. Vágyom egy Maraton után.... lehetne operettsláger is.

S mennyi plusszot kaptam! Löw Andrissal beszéltem. Testközelben Korányi Balázzsal. Mjocit szombat reggel 5 kor költöttem - a franc az időzónába - :(, Kán 'panziójában' csodásat aludtam, neteztem - s jól esett a Kán-méreg, az ismerkedés. S még képbe is kerültem az edzésonline-osokkal. Jegyeztem Steve sárvári meghívóját. 

A maraton? Volt egy 'álom'-nak nevezett grafikonom: az első 21 = 1:34, a második = 1:40. Az első öt kili után dörzsöltem ám a szemem - vagy rosszul rakták ki a táblákat? 10 nél már elhittem amit az óra mutat, illendően megizzadtam már. A húszonegyet nagyon vártam: PB lett! Néhány mp-vel, de úgyis... A frissítés tökéletesen ment - használt a 'pecsenye' tanácsadás - 27-nél elvesztettem a fonalat, mármint nehezemre esett a fejben számolás, nagyon meggyérült a körülöttem futók hada, a ritmusra, légzésre, frissítésre figyeltem. Itt jött Zahorán. Kiragadott az önsajnákozásból, 4:39 mondta - megnyugodtam. Nem szabadott volna! Hisz még hátra volt 5 kili. Erre várt az ólom - rám rakodott, s én hagytam magam. A fenébe, bezzeg a fejszámolásom ilyenkor nem hagy cserben: könnyen kiszámoltam, hogy az álom határán vagyok - de minek megfeszülni, hisz Kánnak mondtam: élvezni akarom a futást. Élveztem! S milyen könnyen tud eluralkodni az önelégedettség: 2008 május - 3:53, 2009 május - 3:28... Óóóó, ez úgyes jobb lesz - gondoltam. 

Na de azért most úgy érzem - nem lesz díszfelvonulás a következő két vasárnap. De most már kezdem érezni a Maraton izét! No sétálás, no kiakadás - csak lazán, Steve-et ismételve.

Köszönöm BSI-csapata, köszönöm Edzésonline-osok. Jövőre úgyanitt!