Az UB.után tudtam a következő terv egy 48 órás lesz.

Már az elsők között beneveztem,környezetem nem nagy örömére.Mondák örüljek,hogy igy megúsztam

a tavalyi kalandomat ,és vigyázva éljek amig lehet.Ez Ok.De futás nélkül nem megy,na de mindjárt 48?

Igen most ez fészkelt be az agyamba.

Csötörtökön,kora délután már,lent voltunk.Ki se pakoltam,irány a pálya,buzditás a hatnaposoknak,Jó volt látni az ismerősőket,A pálya nagyon tetszett,a lelkesedésem csak fokozódott mire körbe értem.és éreztem  nagyon  jó hogy ITT VAGYOK!

A pénteki rajt:12 órakor elrajtotunk.Nyuszikával futottam jó pár kört,majd a magam egértempólyában haladtam.a harmadik óra vége fele a bal lábam nem ógy müködött ahogy kéne,pedig még csak 25 kilit futotam.

Kis maszirozás útán vissza a pályára.Az éjszaka hamar eljött.Lassan gyültek a körök ,még lassabban a kilik.

1Xéjszaka 1X hajnalban bementem aludni,mert néha már csukott szemmel kocogtam. Sajna csak forgolodtam alvás nem volt.

Vissza a pályára. Kicsit mérges voltam magamra.Elment másfélórám,se alvás se + kilik.

Valahogy azért csak eltelt a délelőtt,sokat gyalogoltam keveset futottam.

Az ebéd finomhal volt rizzsel,kicsit az álmosságom is elmúlt,de éreztem nagyon fáradok.

Pedig ettem C-vitamint,magnéziumot ,ittam vegyesen energiaitalt,colát,vízet.De nagyon meleg volt + a terhelés a szívemnek valahogy nem tetszett.

a vérnyomásom /170/ az egekben a pulzusom szintén.Tudtam most ez nem vicc, gyógyszer be,de lassú a javulás.Itt már éreztem vége,csomagolhatok.Gyaloglás,és néha lassu kocogással azért gyüjtögetten a köröket.

Éreztem,hogy a cípőmben van egy kavics ,be nem találtam.Már harmadszor vettem le a csipőm mire az ujjak alatt egy hatalmas vérhólyag nézett rám ,az az kettő mert mindkét lábamon.Betekertem ragasztószallaggal,és tovább induttam volna ,ha ment volnam.Futásnál csillag eső, gyaloglásnál sündiszon járás érzetem volt. Három-4 kör után gondolkodás nélkül kimentem a pályárol.Nem volt értelme a sarkamon járva sántikálni.Ez a versny 29.órájában történt .Nem voltam elkeseredve,de nagyon jól sem éreztem magam,nem hiszem hogy mosolyogtam volna bárkire.Elmentem , aludni,és hajnalban ébredtem.Lábra állnon sikerült ,de előre haladó mozgást produkálni nem nagyon.Szószerint röhögtem a szobámban magamon.Két órán át kattogott az agyam,most mit csináljak,járni nem futni nem,na akkor csomagolj Edit.

A bolondpolómat és a futónadrágot a csomag tetejére tettem ,de nem tudom  minek .

Egyszercsak azon kapom magam ,hogy 2 méter ragasztót rátekertem a talpamra,és már felöltözve kissé sántikálva, közlöm testvéremmel,megyek a pályára futni,Semmi megdöbbenés, jól van fussál.

Vasárnap reggel 7:45-kor újra pályán voltam.Két kört gyalogoltam,sokan örültek nekem,biztatak,majd kocogásra váltottam. a körök szépen teltek a talpam persze fájt,de elviselhető volt,aztán meg már a fájdalomnál erősebb volt a vágy ,hogy minnél több kilóméterel zárjam a versenyt.Fél tizenkettőkor meg kaptuk a botot ,amit a dudaszónál le kell tenni aholvagyunk.Még pár kicsit gyorsabb tenpójú kör és lefujták a verseny.Kicsit könyes lett a szemem de nagyon boldog voltam,hogy a pályán fejezhettem be a verseny,igaz a kilóméterim nagyon kevésre sikerdtek.De nagyobb sérülés nélkül,lelkileg feltöltödve 163.71 km-rel zártam a versenyt.Ez bizony nem sok,de ha bele számolom,hogy KB .17 órát nem voltam pályán akkor talán majd napok múlvaméskén itélem meg.

Így is sikerült a második helyre bekocognom,egy hatalmas kúpával és sok-sok élménnyel ,tanúlsággal gazdagabban hazatérni.

Köszönet a szervezőknek,hatalmasan jó versenyt hoztak össze,remélem  sok futótársam megélheti azt az érzést amit egy ilyen verseny adhat.

Köszönet a frissítőknek,a családisegitőimnek ,szurkolóknak,és a hatnapos futoknak hogy kicsit köztük lehettünk.