Év elején amikor az évet tervezgettem eszembe se jutott volna, hogy áprilisban 24 órásat futok. Szeptemberre volt egy 12 órás beütemezve. A kedvenc hegyi félmaratonom elmaradásával. Sárvár 12 órásra modositottam. Azonban hónap elején a tópartira utazva elültették a bogarat a fülembe. Sok hozzászólást kaptam a témában, hezitáltam egy darabig, majd átneveztem. Amatör kérdezte is mit szeretnék elérni. Akkor azt mondtam, ha 15-16 órát a pályán tudok lenni és meg lesz a 100 kili én már teljesen elégedett leszek. Végülis felmérönek szántam, így egyáltalán nem kellett aggodnom az eredmény miatt. Péntek délután Mambával, Panferikkel, HPvel és a lányommal leutaztunk. Egyböl a Tinódiba mentünk ahol már sokan voltak. A rajtcsomag felvétele után jöhetett a tésztaparti. A hangulat nagyon jó volt, legfeljebb a szállásunknál aggódtak, hogy mikor óhajtjuk elfoglalni. Este 10 körül sikerült is. Nagyon jó helyen voltunk, pont a Várkörnél, verseny útvonalán. Reggel már az ébresztö elött fent voltam. Bolt keresés, bevásárlás, alapos reggeli és már lehetett lesétálni a rajthoz. A maradék idö beszélgetve nagyon gyorsan elrepült. A lábaimra megkaptam a fórumos pecsétet. 10 órakor elkezdödött a VERSENY. A tempóm hasonló volt mint a Balcsinál, laza 6 percesekben kezdtem. Közben persze azon agyaltam, hogy mennyi idönként álljak majd meg pihenni. A pálya tetszett, majdnem sik, bár két ponton volt egy-egy enyhe emelkedö volt amiröl tudni lehetett, hogy sok óra alatt meredek hegyekké fognak nöni. Kissé tartottam töle, hogy az alig több mint egy kilis kör nagyon unalmas lesz, de tévedtem. A hangulat az elsö perctöl kedve magával ragadott. A parkoloban letelepedett váltók és kisérök biztatták a futókat, körszámláló, frissitö ponton szólt a zene, a szállásunk elött fel lett állitva egy magán frissitö állomás és oda is kiültek szurkolok és az edzésonline csapat is ott volt fellelhetö. A 26. körben egy sör mellett sétára váltottam, ami nagy tetszést váltott ki a Duzzogik és a Csak lazán éppen pihenö tagjainál és a melegben nekem is nagyon jól esett. Bár voltak jobb 50 kilis eredményem gond nélkül lement az elsö 50 kör. Viszont úgy 10 körrel késöbb holtpontba futottam bele. Nem számitottam rá, hogy ilyen korán bekövetkezik. Leültem pihenni, Mambától kaptam egy isteni masszázst a beállt vádlijaimra. Utánna jobban ment a kocogás. Lassan sötétedni kezdett. A körök egyre lassabban mentek, az idö is egyre hüvösebb lett. Elég érdekes köridök születtek, nem egy több volt mint negyedóra. De azért hamarosan elmondhattam többet futottam mint bármikor. Eljött az este 10 óra, a tüzoltó sziréna hangjára a 12 órások és a váltók megálltak. Gyors gratulációk és a mérés után lementek. Én meg éreztem a combizmaim elkezdenek beállni. Egy masszázsra levonultam. Gyúrás után mentem még két kört utánna újra kiálltam mert elkezdtem fázni. Egyre küzdösebb köröket mentem. Éjfél körül újra pihenöt tartottam. Mondtam is Mambáéknak, hogy hamarosan felmegyek a szobámba aludni 2-3 órát. Felvilágositottak, ezt felejtsem el, óránként át kell menni a chipszönyegen. Mivel nagyon fáztam, egy hálózsák rám lett teritve. Alatta gyorsan átmelegedtem, a fejem elöre dölt és már aludtam is. Idönként felébredtem, ahogy HP hangosan biztatta a futokat. Mamba elkezdett ébreszgetni, fogalmam se volt mennyit aludtam. Csinált egy élénkitö löttyöt, hogy azt igyam meg, aztán irány a pálya. Nem volt nagy kedvem elindulni. Mivel újra elkezdtem fázni, felmentem a szobába a BSZM-es széldzsekimért és ha már ott jártam magamhoz vettem az MP3 lejátszómat. A Tankcsapda adta a tempót és egész jól ment a futás. Közben persze énekeltem, csodálkoztam is hogy senki sem néz rám furcsán miatta. Újra 6 perc körüli köröket mentem. 3 kör múlva már levettem a dzsekit, melegem volt. Késöbb azért visszavettem a tempóból, hogy messze még a vége. A 100. körben jöhetett a megérdemelt 25 körönkénti söröm, bár volt olyan érzésem a kezembe fagy. A pálya egyik kiesöbb pontján állt egy kocsi, szólt belöle a zene, egy vidám társaság meg énekléssel tapsolással biztatta a futókat. A pálya különbözö pontjain felbukkanó nagyon vidám Gandi is éppen ott volt. A tiszteletükre a fejemre tett sörrel eljártam a futós, sörösdobozos táncot. Utánna mentem pihenni. A hálózsákot már HP használta, így be kellett érnem egy vékony takaróval. Bár egyáltalán nem volt alatta melegem, aludtam egy keveset. Mamba meg is jegyezte, akárhányszor szól csak felnézek és mosolygok. Az ég mintha lassan elkezdett kivilágosodni. Megkaptam Mambától az elindulást sürgetö vállmaszázsomat, amit persze egész nap el birtam volna viselni. Kértem egy élénkitö löttyöt, de már nem éreztem a hatását, legfeljebb azt, hogy szinte minden körbe félre kellett állnom a bokorba. Jó volt újra világosban futni. Lassan elökerültek az addig pihenö futók és kisérök. 8 körül éreztem, hogy marja a sav a gyomromat, amit nem is csodáltam, mert hajnal óta csak gyümölcsöt kivántam és ettem. Kértem egy adag túróstésztát. Sétálva kajáltam, majd a maradékkal egy utolsó pihenöt tartottam. Még javában kajáltam amikor Yoyoka futott be. Leült a járdaszegélyre és vagy hatan vették kezelésbe, gyúrás, cipöcsere, zoknicsere, stb. és már robogott is tovább. Mint a Forma 1-ben. Persze hamar megkaptam, hogy gyorsan fejezzem be és menjek vissza futni. Eljött az utolsó óra. Úgy számoltam, hogy 120 köröm meg lesz. Úgy húsz perccel a vége elött közöltem még egy kört megyek. Amikor visszaértem a parkolóhoz, Mamba szólt, hogy becsületböl ugyan már még egy kört fussak. Az lett a leggyorsabb, 5'08. A chipszönyeg után nem sokkal be is fejeztem a versenyt. A maradék talán bő egy percben már nem volt értelme tovább menni. Bökit sajnáltam, ott ült lihegve a földön, látszott, hogy brutális utoló körbe lett belehajszolva. A tüzoltó sziréna hangjára mindenki megállt. A tört körök lemérése után mentek a gratulációk. Kissé furcsa is volt, hogy vége, már annyira hozzászoktam, hogy futni kell, mentem volna már tovább. A legnagyobb tömeg ott volt ahol Yoyo és Galopp a földön ültek. Lassan mindenki szétszéledt, én is mentem fürdeni, átöltözni, csomagolni. Délben volt az eredményhirdetés, bár a napon ültem a kimerültségtöl fáztam, ráadásul az álmosságtól majdnem lefordultam a padról. Kaptam egy oklevelet és egy nagyon szép kerámia érmet. A hazavezetö út nagy részében aludtam. Másnap szabadságon voltam, egész nap pihentem, aludtam. Késő délután azért kimentem egy ,,átmozgatóra,, csodálkoztam is utánna, hogy az irama miatt nem kaptam a pofámra.

Az első 24 órásom teljesitményével abszolút elégedett vagyok, teljesült amiért leutaztam. Maximálisan betartottam amit terveztem: felmérö futás, nem hajtom szét magam, oda figyelek a frissitésekre,stb. A vége: 121 kör meg egy kevés.

És itt a legvégén szeretnék köszönetet mondani azoknak( nevek nélkül, nem szeretnék senkit kihagyni) akik biztattak segitettek, massziroztak, szurkoltak, ha kellett hajtottak. Nélkülük nehezebb lett volna.