UB

Néhány remek beszámoló után úgy érzem itt az ideje, hogy az élményeimet lepötyögjem. Meg el szeretném kerülni, hogy Yoyoka Föbandita hátrakösse a sarkam. A tavaszi Balcsikör, Sárvár után idén ez volt a harmadik olyan verseny amelyik nagy hatással volt rám. De ne szaladjunk ennyire elöre. Egy bö hónappal még nagyon paráztam az UB miatt, egyszerüennem mentek a hosszú futások. Nem igazán értettem miért, mert bár böven volt stressz a melóhelyen, a gyerek is csinálta a hülyeségeit, de egyik sem volt annyira komoly, hogy ne menjen. Aztán rádöbbentem, egyszerüen nyomasztott, hogy 40 leszek. De miután túléltem ezt a gyászos napot megbeszéltem magammal, hogy az élet 40 év és 50 kili felett kezdödik. Meg különben is SZEBB, OKOSABB, ERÖSEBB, ÉRETTEBB lettem, és rengeteg tervem van még akár magánéletben, akár sport terén. Jött a Kékes csúcsfutás. Nagyon már nem izgatott, már minden porcikám az UB-ra készült. A rengeteg terepfutásnak köszönhetöen lazán felkocogtam. Az elején még Fidóval mentem, majd Kicsi Évit utolérve átmentem hajcsárba. Próbáltam minnél hamarabb a csúcsra juttatni. Felérve némi hiányérzetem volt, rövid volt a verseny futottam volna tovább. Az UB elötti héten már lazitottam. Szerdára be voltam jelentkezve az mDurance-hoz terheléses vizsgálatra. A vizsgálati eredményeket hallva már teljesen nyugodtan vártam a hétvégi versenyt. Még aznap este le is utaztunk Füredre. Bár a kerékpárút nagyon csábitott némi futásra, ellenálltam a kisértésnek. Pénteken a lányommal felsétáltunk Tihanyba tésztapartizni, rajtcsomagot átvenni. Jó lett volna még sokáig maradni, de vissza kellett indulni Füredre. Hihetetlen, de ennyi gyaloglás  fárasztott. Ha ennyit futok szinte meg se érzem, de úgy látszik elszoktam a gyaloglástól. Másnap reggel erös szélre ébredtem. A cuccom már össze volt készitve, gyors reggeli és mentem le Blue elé. Mig vártam a szél kissé felbosszantott, a fejemröl a sapkát napszemüveggel és olyan erövel vágta az aszfalthoz, hogy hiába karcmentesanyagból van karcos lett a széle. Tihanyig elkezdtem a kocsival ismerkedni.A rajt elötti óra készülödéssel, beszélgetéssel gyorsan elment. A tervezetthez képest kicsivel késöbb indult a mezöny. Kellemes, bár a kelleténél gyorsabb iramban kezdtem. Mivel a Balatonfelvidéket nem ismertem sokat gyönyörködtem a tájban. Az út is kellemes volt, dombra fel- és le. A rengeteg terepezésnek hála nem okoztak gondot. Közben Baddi-Mamba párossal egymást elözgettük, vagy együtt haladtunk. Egyik lejtön beszélgetve elszáguldott mellettem Galopp Farkassal. Aztán Baddiék is lassan távolodtak. Bár én is gyorsithattam volna, inkább tartottam a tempómat. Az elsö váltópontra, Dörgicsére, szinte egyidöben értem be a nagy ellenféllel Korányi Balázsék váltójával. Gyors chip csere és Blue már száguldott is tovább. Megkerestem a kocsit és indultam volna a következö váltópontra. Persze rossz irányba indultam el. Mikor meg akartam fordulni, nem találtam a hátramenetet, egy másik autóstól segitséget kellett kérnem. Sok-sok idegeskedés és káromkodás után azért eljutottam Nemesgulácsra. Ott gyorsan lekezeltem az egyik lábujjamon kezdödö vizhólyagot. Még némi beszélgetés az ismerös váltokkal és már kezdhettem is a leghosszabb szakaszt. Miközben a Szigligeti várban gyönyörködtem, egyre sötétebb felhök gyülekeztek. Mire elértem a nádas melletti kerékpárutat elkezdett esni az esö. Gyorsan becsomagoltam a nálam lévö kényesebb holmikat. Nagyon szeretek esöben futni, de most a verseny jellege miatt nem örültem neki. A Balcsi most nem volt szép, piszkos szürke viz nagy hullámokkal. Mire beértem Keszthelyre az esö ugyan elállt, de tiszta viz voltam. A váltás után  megbeszéltem Eftomival, hogy megyek utánnuk autóval, így legalább gyorsan és gond nélkül átértem Máriafürdöre. Amikor egy szendviccsel a kezemben kiszálltam a kocsiból a vizes ruházatom és a hüvös szél miatt nem volt melegem. Átöltözni még nem akartam, mert ha az összes nálam lévö cuccot eláztatom az esöben úgyis vizes ruhában leszek. A táskámból elövettem a Böszmés dzsekimet, abban már egy fokkal jobban éreztem magam. A váltás után sem vettem le, de némi futás után amikor kellöen átmelegedtem a derekamra kötöttem. Lassan besötétedett. Miközben Boglár felé poroszkáltam, a legnagyobb vágyam egy hideg sör volt. Mire beértem teljesen megszáradtam. Bogláron egy meleg leves, jelentösen javitott a kedélyállapotomon, majd miután kiderült, hogy sört csak az egyéniek kapnak, vettem egy üveg alkoholmenteset. Nagyon jól esett bár a hideg üveget fogva fáztam. Hamarosan Blue is visszajött és elindultunk tankolni és megkeresni Lydérchet. A kutak már zárva voltak, de Lydérchnek odaadtuk a kocsiból a kért cuccát. Vissza mentünk Boglárra, felvertük a parton a sátrat, majd jöhetett pár óra alvás. Reggel Blue kezdett, már éppen indultam volna kutat keresni és utánna Földvárra, amikor telefonált  Lydérch, hogy befejezte a versenyt vegyük fel. Egyik ponton meg is lett, Beszállt a kocsiba és indultunk. Pár kilométer után derült ki, hogy ahol felvettem az éppen Földvár volt. Visszafordulás, egy gyors reggeli még éppen belefért és már Blue be is ért. Mivel a bal térdem vacakolt, már térdszoritóval kezdtem. Az elsö frissitöpont után az MP3-ból elkezdte nyomni a talpalávalót a Tankcsapda, csak még én nem találtam a tempómat. A második pontnál Katka elözött meg. Lassan beindultam, hamarosan egymás után elöztem meg a több fös váltókat. Kicsit aggódtam az iram miatt mert Siófok még elég messze volt. Pár kilométerrel Siófok elött elkezdtem belassulni, mivel még úgy is volt még szakaszom, már nem hajtottam szét magam. Mivel aggódtam a következö autós rész elött ismerve a navigációs képességeimet, Eftomival megbeszéltem, hogy megint megyek majd utánnuk. Lydérch elment 00-ás helyiséget keresni, ahogy telt az idö, elkezdtem aggódni, hogy kutatóexpediciót kell utánna inditani, ráadásul Tomiék is elindultak. Amikor Lydérch visszatalált a kocsihoz kezébe nyomtam a térképeket, hogy irányitson. Az eredmény az lett, hogy egy orbitális elkavarással jutottunk el Kenesére, aggodtam is nehogy Blue elöttünk érjen oda. De felesleges volt a görcsölés, mert a csapattársam a lábgondjai miatt lassan tudott haladni. A váltás után a lábaim elég nehezen indultak be, elinditottam a zenét és egy nagyon könnyü iramban elkezdtem kocogni, az erömet úgy beosztva, hogy ha kell Tihanyig kitartson. A Füzföi vasútállomástól már teljesen ismert volt az út. Az emelkedökön taktikusan gyalogoltam. Almádinál Kánnal kerülgettük egymást, csodálkoztam, hogy milyen lassan fut, utánna tudtam meg, hogy sérülések miatt 3 szakaszt fut egybe. Almádinál Yoyoka ,,átmozgatójának,, a menetszele majd lesöpört az útról. Jó lett volna vele menni, de addigra már legalább 100 kili bent volt a lábaimban, és valószinüleg Káptalanfüredre már csak egy körberajzolt Bandita lettem volna. Sepiéknél jól feltankoltam, majd elindultam Alsóörs felé. Blue-t azért felhivtam, hogy tudjam mire is számithatok. Hát arra, hogy siessek. Fáradt voltam és kerestem a tempómat, csak nem találtam. Szerencsére jött egy stafétás leányzó és vele beszélgetve hamar beértem. Megnyugtató volt, hogy Manónál nem volt féltégla, legfeljebb fél dinnye, de azt sem akart fejbe vágni. Némi lazitás után felvittem a kocsit és Lydérchet Tihanyba. A kocsit gyorsan leraktam, utánna jöhetett a várakozás. Ment a szurkolás a befutóknak, a várakozás idejét beszélgetéssel próbáltuk kitölteni. Aztán egyszer csak feltünt egy Bandita formájú futó, mögötte Steve a Pöttyös csapat kiséretében. A célban a nagy örömködésben sikerült a dijátadónkról teljesen lemaradni, de legalább az egyéniekén ott voltunk.