No, lassan ide is kellene már írnom, mert később, ha visszanézek, félő, hogy nem fogok emlékezni erre az időszakra :-)

Ugorjunk vissza néhány hónapot. Az idei nagy cél, az UB után nem jött az az üresség, amitől tartottam. Jó érzés volt, hogy megcsináltam, és a nyár minden napján (meg azóta is) visszavágyom a Balatonpartra. Az enyém lett, valami láthatatlan kötelék hozzáköt... Jövőre újra? :-)

Eltelt egy-két hét, és éreztem, hogy jól vagyok. Kipihentem magam, és készen állok egy újabb megmérettetésre. Maraton legyen, vagy 24 óra? Mindkettőre van már régóta célidőm/céltávom, és a mostani állapotomban, egy kis szerencsével mindkét álom elérhető. Persze maratonhoz könnyebb helyszínt találni, de úgy érzem, a hosszabb táv valahogy mégis közelebb áll hozzám... Nézegettem azért mindkettőt a neten, bogarásztam a kiírásokat, de 24 óráshoz nem találtam elérhető időben/helyen versenyt. Augusztus végén volt egy valahol Ausztriában, de azt túl közelinek találtam az UB-hez. Azt gondoltam, min. 3 hónap azért teljen el a kettő között. Miközben ezen dilemmáztam, kaptam egy telefonhívást. 24 órás VB október 18.-án, Szöulban? Két napom volt, hogy döntsek. Teljes ellátást kapunk, csak a repülőjegyet kell fizetni. Bogarásztam az árakat, hááát, nem olcsó.... ennek ellnére azt hiszem, már a telefonhíváskor döntöttem :-)

Újra van cél, újra van mit beállítani az órámon :-) 17 hét van a két verseny között. A hosszúkkal nagyon csínján bánok, tulajdonképpen egy 50 km feletti edzésem van ebben az időszakban, a dupla Velencei-tó kerülés. Nekem bejött, hogy a hosszú versenyek előtt 6-7 héttel már nem futok 30 km feletti távot. És ugyanennyi hetet pihentettem is a hosszúkat az UB után. Persze edzéskm azért volt, csak hosszú nem. Eszterházy-tortával ellátó Gábor cimborám megszólaltatja bennem a lelkiismeretet: nem lehet hosszúfutás nélkül edzeni! Nem lehet nekivágni úgy, hogy a hónapokkal ezelőtti hosszú edzésekre alapozunk! Persze hozzáteszi, ezt egy maratonfutó szemszögéből látja így, az ultrafutáshoz nem ért.

Felkeresem hát újra tanácsadómat, Ispit. A válasz, amit kaptam tőle, megynyugtat: "A tested - és főleg, ami még fontosabb - a fejed nem felejtette el, milyen a több órán keresztüli futás...."

Azért,hogy mégis gyűljenek kicsit a km-ek hosszú ügyben is, úgy döntök, feldarabolva futok 60 km-t szombaton. Az Ablon pörgös 2,5 km-re ugyan nem illett bele ebbe a tervbe, de nem volt mese, bele kellett valahogy illeszteni. Utólag azt mondom, jól sikerült :-)

Most pedig számolok vissza, még 27 nap :-)

Időközben felfedeztem azt is, hogy bizony öregszem. Vagy talán egyre bölcsebb vagyok? Nem tudom. Mindenesetre évekkel ezelőtt beszereztem Márai "ÉG ÉS FÖLD" című kötetét, ami olyan "Füvesköny"-szerű rövid kis gondolatokat tartalmaz. Többször levettem a pocról, és beleolvastam, de mindig visszakerült. Nem fogott meg. Nem értettem. Aztán valahogy mostanában újra a kezembe akadt, és most nem tudom letenni...

"Talán eljön a pillanat, mikor elmondhatod, hogy az egészet akartad. Az egészet, az igazit, nem a pótlékot, a hasonlót, a mellékeset: az egészet, a boldogságot és az igazat, az igazságot, akármilyen félelmes és földközeli..... Az egészet akartad, nem valamilyen törlesztéses részletet. Vágyad nem teljesedett be. Elbuktál. De a földön és a sárban heverve, ledöfött harcos, dadogjad ezt: Legalább vágytam az egészre, legalább akartam az igazit, legalább ennyit értsetek és bocsássatok meg."

/Márai: Vallomás/