Azt hiszem, illene már kicsit megemlékeznem erről a kis - edzések szempontjából kihalt - szakaszról, mert ha egyszer visszaolvasok, látnom kell, mi is történt :-)

Kezdet kezdetén még úgy terveztem, majd végig kocogok. Persze, azt tudtam, hogy nem fogok ultratávokat futni, na de egy kis kocogás nem árt, sőt. De valaki nem így akarta. Ennek a kis pöttöm picurnak a pocakomban erről egészen más elképzelései voltak :-)

Úgyhogy mami nem fut.

Sőt, mami nem mozog semmit.

Úgy is mondhatnám, mami alig él.

Minden nap hányás, rossz közérzet, három kiló mínusz indulásnak... persze a környezetem vígasztal, ez elmúlik. Hát ez minden reményem, mert alig tudok magamba tömni nemhogy ennivalót, de még folyadékot sem eleget.

Picur viszont él és vidul, ma meghallgathattam a szívhangját, az ultrahangon az látszott, úgy henyél mint a világ lustája :-) pici lábait kinyújtva lebeg... No persze, most még van erre hely, hisz még csak 6,7 cm-es :-)

Idén tehát nem futok, kedves blogom. Bár, ha javul a helyzet, azét egy kis kocogással megpróbálkozom. Viszont picurral szurkolni elmegyünk, ahová csak tudunk. Nem lehet elég korán kezdeni :-)