Bár a cím arra utal, mintha a picur első lépései lennének, azért ezt tudjuk, hogy még nem lehet :-) Tehát a cím a mami első lépéseit jelenti, vissza, újra a mozgás világába.

Tulajdonképpen elfogadtam, mert el kellett fogadjam, hogy az elmúlt két-három hónapban meglehetősen leépültem. No de, hogy mennyire, azon meg már csak mosolyogni lehet :-)

Amikor az első szigetkört úgy 10 napja lesétáltam, még félúton a padra is le kellett üljek pihenni...

Aztán következett egy, még az eddigieknél is rosszabb hét. Még egy hete azt mondtam, hogy az elmúlt két hónapban többet hánytam, mint az eddigi életemben összesen. És aztán jött a múlt hét szerda, amikor meg többet hánytam, mint az elmúlt két hónapban összesen. Végül orvosi segítséggel sikerült azt az áldatlan állapotot helyreállítani, és most egy hét betegállomány, de már szerencsére jól vagyok. Sőt, tulajdonképpen tökéletesen érzem magam szombat óta. Egész pontosan fogalmazva olyan a közérzetem, mint utoljára valamikor decemberben volt :-)

Úgyhogy teljes gőzzel elkezdtem visszavetni magam a rendszeres mozgásba, de persze csak fokozatosan. Egyre nagyobb esélyt adok annak, hogy ebből kocogás már nem lesz, csak séta, és túra, de ez pontosan elegendő is lesz nekem. És tulajdonképpen az is ad némi örömet, hogy végre megszépültek a lábkörmeim :-) Ez annyit jelent, hogy mind megvan hiánytalanul, és egyik sem színes. Csupa újdonság, hisz ilyen már évek óta nem volt :-)))

A fokozatosság pedig megy, bár a fizikumom rohamosan javul úgy érzem, azért a mai sétánál meg kellett állapítsam, hogy bizony az egyik legjobb futócipőm most feltörte a sarkam :-) Aztán mikor hazaértem, tudomásul kellett vennem, hogy van némi izomláz a jobb combomban :-) És mindezek össze-vissza kb. 20 km sétától, amit három részletben tettem meg az elmúlt napokban. Szép kilátások, de hát ezen már tényleg csak mosolyogni lehet :-)