Sprotolásról nagyon nem tudok beszámolni, de annyira örülök, hogy végre elkezdődött a szabadságom, hogy ezt muszáj egy blogbejegyzésben megemlítenem, hogy majd emlékezzek rá jól :-)

Nehezen telt már az elmúlt időszak a munkahelyen. Nem is mentek túl jól a dolgok, a válság szele azért érezhetően odaért, azt hiszem, jókor "menekültem" el. Továbbá nehezen tudtam már a munkámra koncentrálni. Én a hormonokra fogom. Ők a "bűnösek" azért, hogy én folyton csak a pocakomban folyamatosan mocorgó picurral akartam, és akarok foglalkozni :-) Annyira aktív a kiscsaj, hogy ha leülök, szinte egyből hullámzik a pocakom, vagy éppen csak úgy kapirgál, mintha ki akarna mászni a köldökömön, vagy -érzésre bukfencszerű - mozdulatokkal jelzi, hogy szeretné, ha inkább a másik oldalamra feküdnék, mert ez így neki éppen nem kényelmes. Tegnap meg előlépett egy újdonsággal, bugyborékol a hasamban, mint amikor a gyerkőcök szívószállal a levegőt belefújják az üdítőjükbe. Hihetetlen, csak a tenyeremmel éreztem, de Ala meghallgatta a hasamon keresztül, és tényleg ezt műveli. Hát, uncsi lehet neki ott benn, ezért biztos elszórakoztatja magát :-)

Szóval a még meg sem született picurra való koncentrálás meg elveszi az eszemet teljesen, szórakozottá, feledékennyé tesz. Vagy lehet, hogy ezt is inkább a hormonokra fogom :-) Két hete pénteken pl. a piacon elmentem a konyhafelszerelések bolt mellett, és eszembe jutott, hogy tönkrement a fokhagymatörőm. Megkérdeztem, milyen van, "ilyen, meg ilyen", egyiket kiválasztottam, haza vele, fiókba be. Egy héttel később, múlt pénteken újra a piaci körömet tettem, miközben beleakadtam a konyhafelszerelések boltba. Eszembe jutott ismét, hogy elromlott a fokhagymatörőm. "Milyen van?" - kérdeztem "Ilyen, meg ilyen". Egyet kiválasztottam, és boldogan vittem haza. Mikor a fiókot kinyitottam, döbbenten bámultam, hogy egy vadiúj, ugyanolyan fokhagymatörő már figyel ott benn :-) Pozitívum, hogy legalább következetes vagyok, és mindkétszer ugyanazt a tipust választottam ki :-) .. és persze szép lassan eszembe jutott az is, hogy egy héttel korábban azt bizony én vásároltam :-)

Hát ilyen előzmények után azt hiszem nem baj, ha már nem dolgozom, ilyesztő belegondolni, micsoda kalamajkát művelhetnék ilyen szórakozottsággal :-)

Mostantól tehát teljes mellszélességgel a picurra koncentrálhatok, egy-két apróságtól eltekintve...

Már csak két és fél hónap, és a karomban tarthatom :-)

Ma Alikával elmentünk 4D-s ultrahangra, kíváncsian vártuk, hogy meglássuk a kislegényt. Annyi jel mutatott arra, hogy kisfiú lesz, hogy szinte már másra nem is gondoltam. Előre áll  hasam, nem eszem édességet, stb. stb.... Aztán egyszercsak megmutatta magát a kis hölgy :-) Minden kétséget kizáróan kislány a picur...

Ircsike persze nem hagyta, hogy sokat gyönyörködjünk benne, végigaludta az ultrahangot. Felvett egy hihetetlenül kifacsart pózt, a lába nyújtva, az egész teste ráhajlik, feje a térdét éri, és mindkét karját átdugta a két lába között, eltakarva vele a fél arcát :-) No kérem, ezt csinálja valaki utána :-) És persze ebben a pózban békésen alszik, hiába próbáltuk ébresztgetni...

Jajj, már csak három és fél hónap, és kedvemre dajkálhatom :-)