Vicces, hogy ha megkérdezné tőlem valaki, aki nem ismer, hogy mit sportolok, azt válaszolnám, hosszú távokat, ultratávokat futok :-) Pedig az elmúlt 2010, és 2011-es évben a leghosszabb lefutott távjaim 20 km környékén voltak, és egy kezem elegendő lenne megszámolni, hogy hányszor, valamint a heti futásadagom is, ha eléri a 40 km-t, már jó hétnek számít. De valahogy azok az élmények, érzések, amiket a 2005-2009 között szereztem, úgy beleégtek az énembe, hogy úgy érzem, mintha még mindig bármikor elindulhatnék egy Balatonkörön, vagy egy sok órás futáson. Persze, azért azt hiszem, jó, hogy nem teszem, bizonyára érne néhány kellemetlen meglepetés :-)

No igen, az elmúlt időszak másról szólt, és valójában az előzetes elképzeléseimnek meg is felel a mostani állapot. Sokan kérdezgették már korábban, talán még Ircsi születése előtt is, hogy mikor futok újra ultrát, de első perctől úgy gondoltam, 5-6 évig tuti parkolópályára teszem magam. És ezt továbbra is így gondolom. Lehetne ez másképp is persze, mert hiába nincs a közelben bébicsősz, azért mint minden, nyilván a sok edzés is megoldható lenne, de én nem akarom. A manó már 16 hónapos nagylány, elkezdett beszélni is (na jó, a szókincse még kb. 20 szóból áll :-)), és minden nap valami tündéri dolgot tartogat. Valahogy ebben az első pár évben úgy érzem, csak ő a fontos, nem akarok mással foglalkozni. És ha igazán őszinte vagyok, jól is esik ez a lébecolós állapot :-) , ami persze lehet lustaság is, de nem erről van szó. Egyszerűen csak ennyi sport most elegendő.

2012. sem lesz különb ennél, esetleg csökkenhetnek idővel az edzések, hiszen azért van terv, nagy terv. Ircsi nem maradhat tesó nélkül :-).

Abból az előre tippelt 5-6 évből eddig 2 telt el, nem tudom, pontosan mit hoznak az elkövetkező évek, de azt sejtem, hogy nem lesz majd egyszerű ilyen sok év kihagyás után majd egyszer visszatérni. Bárhogy is alakul, a 24 órással azért van némi elszámolnivalóm, az csúnyán kibabrált velem. Ha valamiért, hát azért még egyszer visszajönnék hozzád Ultravilág :-)