Valami mostanában nagyon nincs velem rendben. Az elmúlt fél évben nagyon fel kellett pörögnöm magamhoz képest. A munkahelyváltás, a lakásvásárlás és felújítás, a félmaraton egyszerre sok volt. Viszont mindnek egyszerre lett vége. Én meg itt maradtam célok nélkül, a légüres térben, teljesen felpörögve, egyedül, kontroll nélkül. És nem tudtam kikapcsolni.

Megismerkedtem pár nagyon rendes emberrel mostanában. Konkrétan a frászt hoztam rájuk a tempómmal az utóbbi hetekben. A régi ismerősök közül is van aki már többször rám szólt, hogy nyugodjak le, mert ez így nem lesz jó. És tényleg nem jó. Kényszeres dolgaim voltak mostanában. S noha végig tudatában voltam, hogy hülyeségeket csinálok, mégis megtettem őket.

A helyzetet rontotta, hogy az egyetlen dolog, amivel le tudtam volna vezetni a feszültséget, a futás a betegségek miatt teljesen kimaradt. (Próbáltam rajzolni, olvansi, gitározni, de most ezek nem segítettek.) De most már jól vagyok. Már csak a saját hülyeségem akadályoz egy ideje a futásban. Pedig szükségem van rá. Ma erre jöttem rá.

Azt hiszem nyáron "kiköltözöm" a szigetre. A félmaratoni időmön ugyan majd 25 percet kéne javítani ahhoz, hogy a Nike-n szintidőn belül legyek. Ez szinte képtelenség az elmúlt 3 évem alapján. De ez nem jelenti azt, hogy nem próbálom meg. Legalább felkészülni. Majd augusztusban meglátom, mi a helyzet és eldöntöm, hogy nevezek-e. Csak ha van relis esélye, hogy be is érek. De a Balcsi marcsira mindenképp megyek. Azt tudom, hogy le tudom futni! És azt is tudom, hogy futnom kell!!! Más jógázik, meditál, én futok. (De lehet, hogy kipróbálom a jógát is.) 

Terápiás jelleggel ma végre megint elmentem futni. A táv viszonylag rövid, mert a patakparton nem tudok inni, az meg nekem ennél hosszabb távon, ilyen időben már kéne. 5,2 km lett. Azt láttam, hogy gyorsabb mint a múltkor. 7:35-ös átlag jött ki. Meg is lepődtem. Lehet, hogy van értelme próbálkozni? Egyszer le kell futni a Nike-t is. Mégis a születésnapomkor van. :)