A frász majd' megevett egy lekváros palacsintáért. Tudtam, hogy lesznek ilyen helyzetek, igazából készültem is rá, mégis azok az illatok, amik sütés közben belengik a konyhát, hmmm... Aztán hosszasan gondolkodni kezdtem azon, hogy valyon tényleg éhes vagyok-e, vagy csak a megszokás, hogy korlátlanul zabálhatok, vezet az orromnál fogva? Persze, az utóbbi. De éber vagyok és különben is, óvatos Óz a nevem :) Idáig 3:0 javamra. Sokkal jobb lenne, ha futhatnék, de fájdogálós vagyok megint, így inkább pihenek. És rágom a küszöböt, mert annyira mennék a gátra, érzem, hogy kipucolná a kétségeimet...

Holnap aikido edzés reggel, 100 mae-ukemi van beígérve (előre gurulás). Ha nem hányom el magam, akkor csak szimplán bele fogok halni a fáradtságba, de ez most nyafi, nem kell kmolyan venni. Hja, életemben először meg tudtam inni a mentateát friss levelekből, ízesítés nélkül! Nagyon finom volt, aki szereti és bevállalós, próbálja ki! Van a növényekben valami kozmikus, átható erő...