Rohamosan javulnak a lábfájásaim, most, hogy megint terhelem őket... ki érti ezt? Van két, nekem "Félatyaúristen"-számba menő fickó, akiket nagyon szeretek és tisztelek, általában őket szoktam faggatni, ha tanácstalan vagyok. No, az egyik azt mondta, amikor beütött a gáz, hogy teljes pihi a gyógyulásig. Azt egy darabig bírtam, aztán kínomban eljártam aerobikozni, napi 2-3órát... a hüje Nyúl... és persze, hogy nem történt csoda. Most nem ugrabugrálok, kibírom, pedig az egy nyúlnak lételeme! :)

A másik pedig azt sugallta, hogy talán óvatosan meg kéne próbálni kocorászni, finoman terhelgetni. Na, ez van most, a finoman terhelgetés. Szereti, úgy tűnik. Istenem, nagyon jó lesz már a BéBun hosszúkat futogatni! Az átlagtól eltérően én imádom a magányos futást, amikor körbeölel a harapnivaló friss levegő és tök mindegy, hogy milyen az idő éppen...

Szóval nemfájnemfáj és ennek úgy, de úúúgy örülök!!! :))

Jut eszembe, olvastam, hogy Áfonya is fogyózik... hm, ez megrázott egy kicsit, eszembe jutatta azt a bizonyos 10 kilót, amit (nem túl büszkén) viselek. Akutyafáját! Ha hazajöttem, nekidurálom magam a maradéknak, dehát lassan itt a szénhidrátfeltöltés ideje, akkor meg hogy fogyózzon az ember?! :)

Hajrá Áfonyaaaaaaaaaaa!!!

3 éve forrong bennem a düh és az elhatározás, hogy soha többet nem veszek bringát... miért, miért, miért?! Hát azért, mert mindig ellopják az arra rászorulók! A legutóbbit 3 éve tették magukévá. Nagyon spóroltam rá, nagy boldogan megvettem, hazavittem, felszereltem minden jóval, majd mire felpattanhattam volna rá, elpattintották :(

Most meg aszondom, eleget dühöngtem, szitkozódtam, fogadkoztam, hogy soha többé... így ugyanis megfosztom magam a bringázás örömétől és akkor már nincs többé cangázás???

Na, azt aztán már nem. Csapó 4-es, újravesszük az egészet.

A Decathlonban láttam egy csinosat húszért. Több pénzem nincs, ebből pedig ez a példány tűnik az egyik legjobbnak. Ha összejön, ezzelmegyek szurkolni a többieknek a Plusra!

Megint futok. Már a fene majd'megevett, a gyomromat keserűség kínozta és még sorolhatnék ezernyi önsajnáló dolgot... Múlt héten elkövettem egy hasraütés-szerű maratont Güssingben, mert a kisördög azt súgta, hogy menni fog, essünk neki. A példa kifejezetten nem követendő, sőt inkább messzire elkerülendő! Minden józan eszes megfontolás azt mondaná, hogy két hónap kihagyás után ne ugorjunk fejest egy ekkora távba, de istenem, a nyulak már csak ilyen ugrabugra-bugris lények, nem lehet velük bírni. Egyébként meg abszolút jól vagyok, sőt, kifejezetten úgy érzem magam, mint viszkaszék macskája, akivel madarat is lehetne fogatni :)

Hja, és azt még nem is mondtam, hogy soha nem futottam másnap egy maratoni, vagy afölötti táv után, mivelhogy jobban teccett az ágyban maradás és a reggelit ugyanoda kérés... most meg reggel kisebb izomlázzal ébredtem, de este beneveztem egy laza 6 kilis kocogásba, ami az első 2 kivételével jól is esett. Kiváló hatását másnaptól éreztem: elmúlt a maradék izomláz a combomból, mintha ott sem lett volna. A jövőre nézve fontos tanulságként szolgált: igen, másnap ki-kell-menni és egy picit kocogni kell!

No, és újra elkezdtem a Spuriban olvasott, Tapírkával fotózott achilleszgyuszis gyakorlatot, amellyel a gyengének titulált m. soleus-t lehet felerősíteni. Amikor először belekezdtem, olyan fájdalmakat éreztem a lábamban, hogy letettem a folytatásról. Talán elbénáztam a kivitelezést,  tudja az ördög. Mindenesetre abbahagytam és most újra elkezdtem, csak 2x15 ismétlést végzek a 3x15 helyett, egyenlőre ölég lesz ez is, a többit majd meglátjuk.

Este Göd, csempe-project, a sok guggolás nem lesz valami kényelmes, de majd figyelek a lábaimra. És naná, hogy kimegyek futni a gátra, olyan szép az a környék, mnt egy álom...