Úgy kezdődött, hogy teljesen időben indultam. A villamosra vártam kb. 10 percet, de úgy gondoltam, hogy még így is odaérek. A Petőfi Csarnok felé tartva aztán találkoztam egy külföldi lánnyal, és elmagyaráztam neki, hol lesz a maraton rajtja, megmutattam hol az öltöző. A ruhatári sornál már elkezdtem aggódni, mert ahogy az órámra néztem, azt láttam, hogy a Maratonka már két perce elrajtolt. Lélekszakadva futottam a műjégpályához, és azt kellett látnom, hogy már a Városligeti séta is elindult. Most mit csináljak? Hagyjam a francba az egészet? Vagy vegyüljek el a minimaratonosok között? De azt még nem tudom lefutni... Nem volt mit tenni, elindultam a mezőny után:-) Sorra előztem le a gyaloglókat (egy nordic walking-os lánnyal beszélgettem egy kicsit), és az első km-jelzés után utolértem a mezőnyt. Itt már megnyugodtam, és élveztem a futást.Végül egy nagy kurjantással befutottam a célba, és 19 perc lett az időm. Szerintem nem is rossz, úgy gondoltam, hogy majd olyan 25-30 perc alatt lefutom. De a késés miatt egy kicsit belehúztam az elején. Pedig megfogadtam, hogy mindig kényelmesen fogok indulni...
Átöltözés, evés-ivás, aztán rohanás a Corvinus egyetem elé frissíteni.

Mire odaértem, az első kör futóinak a vége ment el. Rögtön elkezdtem szurkolni, bíztatni mindenkit. Majd egy fél óra pihenő után újra jöttek a versenyzők. Én a vizespoharakhoz kerültem, és meg kell mondjam, hogy megint nagy élményben volt részem. Egy másfél asztal vizet osztogattam el, közben pedig folyamatosan bíztattam a futókat. A legtöbben nagyon hálásak voltak. Főleg a végén voltak olyanok, akik nagyon elfáradtak. De biztos vagyok benne, hogy megcsinálták! Közben persze nagyon jó hangulat uralkodott a kis frissítőállomásunkon.

Mindenkinek gratulálok, aki indult valamilyen távon! Nagyon ügyesek vagytok!