Pocsék hangulatban indultam el a női futásra. Zavarosat álmodtam, fájt a fogam, esett, és a délutáni progit is lemondta egy jóbarátom. Rosszkedvem akkor kezdett elpárologni, amikor a Margitszigetnél leszálltam a villamosról, és megláttam a sok vidám embert. Már sokkal jobb hangulatban csattogtam be az atlétikai centrumba, ahol már szólt a zene, és az eső ellenére szépen gyűlt a nép. Öltözés előtt még körülnéztem, utána pedig jöhetett a bemelegítés. Ezt már ezerdolláros mosollyal az arcomon csináltam végig, és közben támadt egy ötletem. Mivel nagyon élveztem, elhatároztam, hogy a sötét-hideg hétköznap estéken néha elmegyek majd valami fitnessterembe. Még akár több dolgot is kipróbálhatnék. Például a spinning nagyon érdekel...
A rajt előtt még közösen ugrabugráltunk, tapsoltunk, kiabáltunk, hullámoztunk:-) Aztán indulás! Meg kell mondjam, ilyen tömegben még nem futottam. Alig tudtam lépni, olyan sokan voltunk. Volt, hogy majdnem orrabuktam, ha valaki sétált. A kerekesszékes versenyzőnk is morgott, de már nevetett, amikor buzdítottam egy kicsit:-) A tömeg ellenére jó volt. Addigra pont elállt az eső, és a fák gyönyörűek! Nem beszélve arról a piros tömegről mögöttem és előttem. 25 perc alatt értem célba, ami biztos kevesebb lett volna, ha úgy igazán nekiiramodhatok. De végül is élveztem, és nem fáradtam el vészesen. Befutócsomag, kajálás, aztán mentem öltözni, mert egy kicsit fáztam.

És délután már nem is értettem, hogy reggel miért volt rossz kedvem.