Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!
2 hozzászólás
Reggel a céges buszunk nem a szokásos helyén állt meg, ezért volt egy gyors sprint egy kolléganőm után, aki a másik irányba indult el, és egy gyors sprint vissza. Mindezt szoknyában és kis cipőben. De a legfontosabb mégsem ez. Nemrég még kiköptem a tüdőmet egy kis szaladás után, most pedig meg sem rebbentem. Talán kezdek egy kicsit edzettebb lenni?
A másik, amit észrevettem, hogy nem fázom annyira, mint régebben.
Ma meg holnap testmozgás helyett agymozgás: most a lőfegyverekről tanulunk:-)
2 hozzászólás
Pocsék hangulatban indultam el a női futásra. Zavarosat álmodtam, fájt a fogam, esett, és a délutáni progit is lemondta egy jóbarátom. Rosszkedvem akkor kezdett elpárologni, amikor a Margitszigetnél leszálltam a villamosról, és megláttam a sok vidám embert. Már sokkal jobb hangulatban csattogtam be az atlétikai centrumba, ahol már szólt a zene, és az eső ellenére szépen gyűlt a nép. Öltözés előtt még körülnéztem, utána pedig jöhetett a bemelegítés. Ezt már ezerdolláros mosollyal az arcomon csináltam végig, és közben támadt egy ötletem. Mivel nagyon élveztem, elhatároztam, hogy a sötét-hideg hétköznap estéken néha elmegyek majd valami fitnessterembe. Még akár több dolgot is kipróbálhatnék. Például a spinning nagyon érdekel...
A rajt előtt még közösen ugrabugráltunk, tapsoltunk, kiabáltunk, hullámoztunk:-) Aztán indulás! Meg kell mondjam, ilyen tömegben még nem futottam. Alig tudtam lépni, olyan sokan voltunk. Volt, hogy majdnem orrabuktam, ha valaki sétált. A kerekesszékes versenyzőnk is morgott, de már nevetett, amikor buzdítottam egy kicsit:-) A tömeg ellenére jó volt. Addigra pont elállt az eső, és a fák gyönyörűek! Nem beszélve arról a piros tömegről mögöttem és előttem. 25 perc alatt értem célba, ami biztos kevesebb lett volna, ha úgy igazán nekiiramodhatok. De végül is élveztem, és nem fáradtam el vészesen. Befutócsomag, kajálás, aztán mentem öltözni, mert egy kicsit fáztam.
És délután már nem is értettem, hogy reggel miért volt rossz kedvem.
Jól telt a három nap, kétszer futottam, egyszer pedig tekertem. A tegnapi futásnál kicsit húzódott a vádlim, olyan fura érzés volt, nem is fájdalom. Szerintem azzal lehet összefüggésben, hogy nem iszom eleget. Úgyhogy mától vízivókúrára fogtam magam:-) De milyen jó idő volt tegnap! A dunaparti futás után még egy csomót sétáltam.
Megvan a pulzusmérő óra! Nagyon jó volt, hogy az edzés alatt nem kellett folyton a mutatókat nézni, hanem beállítottam a stoppert, és ha lefutottam a napi percadagot, jöhetett a sétafikálás.
A távolságot pedig a térképről néztem le. Hogy ez eddig nem jutott eszembe:-)!
Most már pontosabbak az edzéseim.
Szülői drukk:-)
2 hozzászólás
Ma három kilit futottam a pályán, és ez feltette a koronát a napra. A reggeli futás azért jó, mert megadja a lendületet a továbbiakhoz, az esti pedig kellemesen elfáraszt. Kis nyújtás után meleg tea, olvasgatás, (tanulás!).
Aztán olvastam Dzenisz írását az üzenőfalon, és kicsit elszégyelltem magam, hogy csak ilyen keveseket futok. De nem! Elővettem az itthoni kis kézzel írt edzéstervemet, meg megnéztem a futásaimat oldalon. Azt szűrtem le belőlük, hogy mindegyiknél volt valami élmény (szederlegelés, első edzés a társakkal), és ezeket nem nem adnám a kilométerekért. Ráadásul minden egyes kis métert élveztem, nem sérültem le és nem is betegedtem meg. Inkább folytatom a lassan, de biztosan tervet, mint a "bele a közepébe" edzéseket.
Dzenisz:-) Nézd meg az edzésnaplómat egy év múlva!
Más. Anyu tegnap izgatottan hívott, hogy a Hervis-ben akciós a pulzusmérő óra, és miket tud. Látott egy jó futócipőt is, és majd szeretne venni nekem egyet. Lehet, hogy Karácsonyra. Ó, az én aranyos kis anyukám! Nyáron szkeptikusan nézte, hogy futócuccot húzok, és nekiindulok. Most pedig természetesnek veszi, ha munka után megyek a sportpályára vagy a Duna-partra. A versenyek után mindig kötelező az SMS, és izgatottan várja, hogy milyen pólót, sapkát adnak a rajtcsomaghoz.
Apu a munkahelyén dicsekszik, hogy futottam itt-meg ott, az öcsi pedig - a nagy fotós-, megörökíti az eseményeket.
Micsoda változás
Úgy kezdődött, hogy teljesen időben indultam. A villamosra vártam kb. 10 percet, de úgy gondoltam, hogy még így is odaérek. A Petőfi Csarnok felé tartva aztán találkoztam egy külföldi lánnyal, és elmagyaráztam neki, hol lesz a maraton rajtja, megmutattam hol az öltöző. A ruhatári sornál már elkezdtem aggódni, mert ahogy az órámra néztem, azt láttam, hogy a Maratonka már két perce elrajtolt. Lélekszakadva futottam a műjégpályához, és azt kellett látnom, hogy már a Városligeti séta is elindult. Most mit csináljak? Hagyjam a francba az egészet? Vagy vegyüljek el a minimaratonosok között? De azt még nem tudom lefutni... Nem volt mit tenni, elindultam a mezőny után:-) Sorra előztem le a gyaloglókat (egy nordic walking-os lánnyal beszélgettem egy kicsit), és az első km-jelzés után utolértem a mezőnyt. Itt már megnyugodtam, és élveztem a futást.Végül egy nagy kurjantással befutottam a célba, és 19 perc lett az időm. Szerintem nem is rossz, úgy gondoltam, hogy majd olyan 25-30 perc alatt lefutom. De a késés miatt egy kicsit belehúztam az elején. Pedig megfogadtam, hogy mindig kényelmesen fogok indulni...
Átöltözés, evés-ivás, aztán rohanás a Corvinus egyetem elé frissíteni.
Mire odaértem, az első kör futóinak a vége ment el. Rögtön elkezdtem szurkolni, bíztatni mindenkit. Majd egy fél óra pihenő után újra jöttek a versenyzők. Én a vizespoharakhoz kerültem, és meg kell mondjam, hogy megint nagy élményben volt részem. Egy másfél asztal vizet osztogattam el, közben pedig folyamatosan bíztattam a futókat. A legtöbben nagyon hálásak voltak. Főleg a végén voltak olyanok, akik nagyon elfáradtak. De biztos vagyok benne, hogy megcsinálták! Közben persze nagyon jó hangulat uralkodott a kis frissítőállomásunkon.
Mindenkinek gratulálok, aki indult valamilyen távon! Nagyon ügyesek vagytok!
Tegnap reggel futottam! Szabin voltam, és kiadós alvás után reggel fél nyolckor mentem le a pályára. Még minden friss volt, nyírták a füvet, és hétágra sütött a nap. Húsz percet kocogtam, öt percekre felosztva, úgy, hogy ne szakadjak meg. Előtte bemelegítés, utána nyújtás, szuper! Most már látom, nincs jobb a reggeli futásnál, mert az ember egész hátralévő napját bearanyozza.
Ebéd után bementem egy újság szerkesztőségébe egy nyereményért (póló, sörnyitó), aztán következett a BSI. Átvettem a Maratonkás pólómat, meg a többi dolgot, ami a rajtcsomaghoz tartozik, és beneveztem a Coca-Cola Női Futógála 3,6 km-es távjára. A Hervis utalványon azt hiszem egy pulzusmérő órát fogok venni, mert az már nagyon hiányzik.
A nap befejezéseként egy nagyon jó barátommal beültünk egy nagyon jó fagyizóba, és degeszre ettük magunkat.
Ma nem futottam, de felsétáltam a várba a Luthertől a Bauhausig c. kiállításra, és visszafelé is gyalog jöttem át a Lánchídon a kettes villamosig.
Holnap mindenkinek jó versenyzést! Én a Maratonka után a Közgáz épülete előtt fogom frissíteni a maratonfutókat.
Vasárnap családi sportnap volt a csepeli futóklubosokkal, úgyhogy szombaton sütöttem egy isteni sajtos pogácsát. Nagyon jól sikerült! Olyan hatalmasra kelt a második hajtogatás után, hogy alig tudtam kinyújtani. Volt is sikere másnap...:-)
A sportnapot inkább evős napnak kellett volna nevezni, mert volt ott minden földi jó. Paprikáskrumplit főztünk, húst és sajtot sütöttünk, nem beszélve a temérdek sütiről és rágcsálnivalóról. Még jó, hogy azért egy kis teniszezés belefért. No meg sok-sok beszélgetés. Megismerkedtem megint egy jó csomó emberrel, és azt is megbeszéltük, hogy megyünk szurkolni a maratonra vasárnap.
A becsüstanfolyam pedig nagyon érdekes! És persze nagyon munkás és tanulós.
Összeállt az őszi-téli-tavaszi edzéstervem.
Tehát a hétfő és a kedd kiesik, mert beindul a műtárgybecsüs tanfolyamom (nagyon izgulok, úgy néz ki, hogy elég komoly lesz). Szerdán gyerkőckórház, mondjuk itt van olyan amikor ugrabugrálunk:-) A csütörtököt uszoda napnak tervezem egy kis szaunázással összekötve. Tehát a futóedzések a hét végére maradnak. A szombat délelőtti Dunapart-edzések adottak, vasárnap pedig legfeljebb futok egy könnyebbet.
Persze alternatíva mindig van, például ha elmarad valami, de jó így látni, hogy mik a lehetőségeim.
Célok: kisebb futóversenyek, és jövőre a félmaraton!!! És szeretnék majd elmenni egyszer Párizsba futni. Idő-tempó terv: először húsz perc a kis tempómban, aztán fél óra, aztán negyven perc, aztán egy óra. Ezután talán megpróbálok gyorsítani.
A futás nem balett
Az elmúlt napok történései röviden:
Csütörtökön beszereztem egy jó kis futópólót a Hervisben. Rózsaszín! Emellett persze nagyon praktikus. Hétvégén ki is próbáltam. Teljesen légáteresztő, ami azért is hasznos, mert ha valami messzebb lévő futóterepről megyek haza, nem az izzadt póló tapad rám.
Pénteken egy nagyon jóleső bringázás után rá kellett jönnöm, hogy kilométerórát kell szerelnem a járműre, mert hülyeségeket írok be az edzésnaplóba. Az öcsivel tekertünk egyet a csepeli bányatavaknál. Egy kis terepbringa:-)
Másnap pedig terepfutás a Duna-parton a CSEFUSZ-osokkal. Két kör. Az egyik srác szólt, hogy a jobb lábammal lábujjhegyen futok. Próbálgattam, megfigyeltem, és tényleg. Sokkal könyebb teli talpra érkezni, de oda kellett figyelnem, mert már megszoktam a balattkedést. Hát igen, a kritikára mindig figyelni kell, mert egy kívülálló jobban észreveszi a hibákat. Edzés végén energiaital, müzli járt körbe, kedden fél hatkor találkozunk újra. Nagyon jó csapatban futni! És annak ellenére befogadtak, hogy ők már profik, én meg még csak kezdő vagyok.
Tegnap elmaradt a Margitsziget, mert otthon volt dolgom. Délelőtt elindultam azért futni, de egy séta lett belőle. Valahogy így alakult...:-) Azért este tornáztam egy jót.
