Elndultam futni. Már a reggeli futáson is gondolkoztam, de amikor csörgött az óra, olyan sötét volt még kint, nem esett jól felkelni, így inkább még aludtam egy kicsit. Délután elkezdtem köhögni, nem nagyon, csak annyira, hogy már zavart. Kint 1-1 csepp eső esett, aztán semmi. Na, nem lesz ma se futás, gondoltam. Utána fél órán keresztül nem esett semmi. Közben azon gondolkoztam, hogy 1-1 csepp esőtől én még elindulhatok, van esőkabátom, felveszem, s mehetek is. Végül arra a döntésre jutottam, hogy én elindulok, hiszen nem esik itt semmi. Az esőkabát addigra már feledésbe merült. Elindultam, s jólesően elkezdtem futni. A madarak énekeltek, a Duna csobogott, minden szép és jó volt, amíg el nem kezdett szemerkélni az eső. Hát ez még semmi, gondoltam 1 km lefutása után. Mire 2 km-t megtettem, addigra már igen szépen eleredt az eső. Próbáltam a fák alatt futni, de egyszercsak már nem volt védelmet adó fa. Hátha eláll, gondoltam, de nem állt el. Már elég vizes voltam, így okosabbnak láttam, ha hazafutok, nem hiányzik, hogy igazán megbetegedjek. Otthon forró fürdőt vettem, és örültem, hogy egyáltalán elindultam ma futni, még akkor is, ha így alakult.