Évek óta készültem már erre a túrára, de valahogy tartottam tőle. Vagy időnk nem volt, vagy az időjárás nem engedte, vagy csak gyáva voltam elindulni egyedül két kisgyerekkel.

De ma végre minden körülmény kedvezett:remek idő ígérkezett, a srácok már elég nagyok, holnap meg lesz dogajavításra szánható pár lyukas órám.

Az első megpróbáltatás  a kedvenc fővárosunkon való keresztülautózás volt. Eredetileg ugyanis csak returjogsim volt (ha apa ivott, hazavihettem az autót), azt is vidéken nyertem:-)Később ugyan kiterjesztettük a suli-ovi-Auchan-gyerekorvos-Heim Pál Kórház útvonalra is, de azért jobban szeretek Pesten tömegközlekedni.Na, odafelé enyhe gyomorgörcs kíséretében megküzdöttem a budai oldallal, közben persze egyfolytában tettem a fogadalmakat, hogy ide sem teszem be többé egyetlen kerekemet sem...:-)

A Pilis maga volt a csoda:napfény, nyugalom, és mintha egy tréfás kedvű óriás fenséges piros-bordó-barna-sárga pamacsokkal díszítette volna a hegyoldalakat.

A Holdvilágárok is nagyon romantikus és vadregényes volt.Szép színes levelek hulltak alá, a mohos sziklák nagyon csalogatóak voltak, és az a halvány  őszi napfény is csodálatos volt.Útközben megvédtünk több lux települést és legyőztünk több ellenséges szektát, volt nálunk néhány kard, puska, nem beszélve a remek botokról.:-)

Sajnos, az iránytűt és a távcsövet otthon felejtettük, a fejlámpát meg az autóban, így a barlangban csak tapogatózni tudtunk:-( Hát, a szervezés hagyott még némi kívánnivalót maga után. Marci időnként ki is jelentette, amikor a patakmederben csúszkáltunk, hogy szerinte elszúrtuk az utat.Aztán végre találtunk egy piros keresztet, mire közölte, hogy az csak "az elszúrás piros keresztje"!:-) Hiába, Ő az elvek embere...ha elszúrtuk, hát elszúrtuk:-)

A csúcs persze az volt, amikor halált megvető bátorsággal felkapaszkodtunk a létrán a szikla tetejére:-)

Az apróbb kellemetlenségek ellenére nagyon klassz volt.

Ja, és hazafelé a pesti oldal pont olyan szörnyű volt, mint reggel a budai!:-)