Ezt most emésztem. Tanulságos.

Tudod mi a véleményem?!?! Én akkor is büszke vagyok Rád.AZ:):):):)

azé nem vagy semmi...az emberek többsége ebbe bele is halt volna...

Drága Bozót! Jól tetted, hogy nem kínoztad tovább magad!

Igaz, az én véleményem nem mérvadó, hiszen csak egy civil vagyok, genetikailag nem sok teljesítménykényszer szorult belém. Én nagyra értékelek mindenkit, aki önbecsülése, lázas daca, kíméletlen egója hajszolása ellenére józan eszére volt képes hallgatni. Nekem ezek az emberek, nem feladták ezt a versenyt, hanem elengedték a kényszert, ami hajtotta őket. Bölcs döntés!

De itt egy sportolói vélemény vasárnapról:

Attila mondta a díjkiosztón: "Ezt jég nélkül nem tudtam volna megcsinálni!" ..és neked nem volt jeged...

...jóvanna, jóvanna! Jege nem volt, de volt halászléje! De azt sem ette meg!

Akkó' ne csodálkozzon! ;)

hüjje gyerek!

Bozót, remélem elég nagy pofon volt ahhoz, hogy megadja a kezdősebességet az edzéshez.  Eddig sem volt fair, hogy buliból elérted azt, amiért másoknak nagyon keményen kell dolgozni :-) Kulcsi előtt le a kalappal, már rég Kenesén üldögéltünk, mikor áthaladt, a segítője próbált visszarángatni minket a versenybe, még fel is álltam és próbáltam kocogni pár lépést, de mintha tűzön járni próbáltam volna :-)

A 88-as túrádhoz nem szóltam hozzá, szóban jobb vagyok, mint írásban, és amit írtam kitöröltem,de itt elmondom(rövidebben, és talán frappánsabban), amit ott akartam, hisz részben itt is igaz: Szerintem jól döntöttél. És ebből mi, kezdők, próbálkozók rengeteget tanulhatunk. Tudni kell csak örömből menni(88), és tudni kell, mikor kell feladni. Úgyhogy egyrészt gratulálok, másrészt pedig köszönöm!

Na ,azért ez még mindig elég hülyén hangzik.......

Kár, hogy nem mentél tovább, mert ha jól látom az eredménylistában, végül mégis kitolták a szintidőt és nem is kevéssel (csak ezt kár, hogy sokan nem tudták). A boglári szintidő letelténél pont ott voltunk a ponton, de szerencsére ott se vették szigorúan a 16 órát.
De én is úgy gondolom a fenti előzmények és a verseny körülményeinek megismerése után, hogy jó, hogy kiálltál. Keszthelyen ültünk, vártam Ádit és Ebolát, tőlük kérdeztem, hogy láttak-e téged, mondta Ebola, hogy igen, apróbb gondjaid vannak, de jössz... akkor kicsit megnyugodtam, főleg, hogy Ádi is elkezdett jó tempóban kocogni... sajnos akkor már eléggé menni kellett a boglári szintidőért...
Számomra továbbra is egy nagyszerű futó, egy nagyszerű példakép vagy...

A hibafelismeréshez gratulálok, az jó alap a későbbiekre! Az edzésnaplódban pedig már gratuláltam a szándékhoz!

Egyetlen dolog szúrja a szememet. És ezt most értsd jól és ne félre! Nem Neked szánom, hanem ezt találtam legalkalmasab fórumnak arra, hogy leírjam. Nem azért, mert egyik vagy másik módszer szimpatikus, mert én is estem egyik végletből a másikba. Csak ellentmondást látok.

Idézet a Facebook egyik csoportjának hozzászólójától (a többség biztosan tudja, hogy melyikből, de nem is ez a lényeg): "Tehát örömteli, ha ma bárki a fiataloknak a kitartás és az akarat fontosságát hirdeti, de ehhez párosulhat -mind kampány, mind személyes példamutatás szintjén- a hétköznapi munka-edzés dicsérete, a rendszeres felkészülés eszméje és gyakorlata is."

Szóval biztosan fájó a feladás. Az olyan, mint a kifogások keresése - rövid távon mindig egyszerűbbnek tűnik. De hosszú távon a kihagyott lehetőség és a feladott verseny okozta seb lassan gyógyul. Ezt feldolgozni nehezebb. (Mondom ezt úgy, hogy még nem adtam fel versenyt - tehát a logikám cáfolható. Viszont félbehagyott edzés után volt már lelkiismeret furdalásom.)

Amire ki akarok lyukadni a sok körmondat után: lesz a Bozót - UB 2:1 meg 3:1 meg X:1 (ahol X tart a végtelenbe) is, ha "a hétköznapi munka-edzés dícsérete, a rendszeres felkészülés eszméje és gyakorlata" megfelelő mennyiségű és minőségű lesz. És akkor nem kell ilyen keserédes ízzel blogot írnod :-)

HAJRÁ Bozót, sok sikert a továbbiakhoz!

Elolvasva nehéz igazán mit mondani! Valamikor régen egy másik ember is hasonlóan gondolkodott és sok szép eredményt ért el, majd elkezdett dolgozni is és akkor nem jöttek az eredmények sokáig, néha elege is lett a dologból..néha mindent pontosan megtervezett, előkészített, néha csak odasétált a rajtba..

Hibázni csak az hibázhat ki csinál valamit, nem voltak ezek olyan tragikus hibák, de kezdesz rájönni arra, hogy el kellene kezdeni dolgozni a hétköznapokon..Fiatal vagy időd van, sok van benned és ki is fog jönni! Óvatosan fokozatosan emeltebb adagokkal indulj neki, de ha így sem jönne össze jövőre akkor sincs gáz..a kudarcok azért vannak, hogy erősebbek legyünk és újra neki a hegynek(Sziszifosz kolléga tudna erről mesélni:))

De tényleg csak akkor érsz célba ha tiszteled a kihívást, mindent pontosan részletesen eltervezel és akár előtte álmaidban is többször lefutod! Tavaly mikor együtt futottunk ezt éreztem benned, te akkor nagyon be akartál érni a célba és hatalmas alázat volt benned! Térj ehhez vissza, a legkisebb részlet is fontos!

Köszönöm srácok!

Dilisuni, a szintidő nem lett módosítva!  Mindenki dönthet úgy, hogy időn túl is betotyog a célba, hogy magának bizonyítson, volt ilyen most is, emelem a kalapom magasra előtte!  De a szintidő válozatlan, a végleges, hivatalos eredménylistában nem lesz 32óra feletti teljesítő. 

Brilliáns írás, és az tetszik benne, hogy igen őnkritikusan levonja a tanulságokat.

lehet h tendencia, lehet h nem, de a múltkor is már azon elmélkedtünk h jó-e feladni versenyt, annak apropóján h vmi "rövidebb" (rövidebb?? :D) távot választottál vhol. lehet tudat alatt már szeretnél rendszeresen edzeni... :D

amúgy tényleg (tézé hozzászólásából továbbindulva), a részleteket miért "baltáztad" el? pl. No 2-es számú. mennyire voltál motivált alapból a versenyre?

Szépen, őszintén és fájdalmasan írtad meg....köszönet érte.

Tézé mondta ki a bűvös szót szerintem: ALÁZAT....alázat a saját hihetetlen tehetséged és a benned lévő őserő, a táv, a hőség, és a hétköznapok unalmas, szürke, szenzációmentes edzései iránt, talán ha ebből az alázatból kicsit több lenne...de így is nagy vagy Bozót, igazi egyéniség és grat még egyszer itt is a lefutott kilikért!

Bozótka! Te egy okos csaj vagy. Ebből is csak tanulni fogsz. Nagyon örültem amikor pecsenye a telefonba mondta, hogy ketten jöttök elém... :))))

Nehéz ehhez a magamfajta mazsolának bármit hozzátenni, úgyhogy én csak köszönom, hogy leírtad: figyelek és tanulok...

Ne ostorozd magad, a hibákból tanulsz és jövőre körbeérsz újra a tavon :-) Hajrá!

Tanulságos, elgondolkodtató írás. Hasznos (és  szerintem nem csak számodra), hogy ilyen részletesen tudtad elemezni. És gratuláloki, azért nem kis teljesítmény, amit így is csináltál.

Sajnálom, hogy nem úgy sikerült az UB-d, ahogy szeretted volna. Gratulálok a távhoz, amit lefutottál, és sok sikert a továbbiakhoz! :)

Sok mindent leírtak már előttem. Én is gratulálok a szerintem helyes döntéshez és a teljesítményhez is. Továbbra is úgy gondolom nagy vagy Bozót. Hajrá!

Hú, nagyon tehetséges vagy, ez kétségtelen! Valami olyan erő hajt, ami sokunkat a szorgalmas edzés ellenére sem. Franc se tudja. Ez a baromi durva meleg a nagyon keményen edzőket is kinyírta, így nálad eszembe sem jutott, hogy edzetlenség miatt kellett kiállnod. Szerintem ne bánd, hogy most megálltál. Most így volt jó, gratulálok!. :)

Már megint a kegyes hazugságok,hogy utálom őket.

Esélye nem volt végigérni az UB-n nagy hőség ide vagy oda,mert az idei évi edzései szerintem nem úgy mentek ahogy kellett volna,szenvedősek voltak a nagy túrás futásai is.A mai napon 2012.07.06-án kicsivel több mint 500 kili van az edzésnaplójában és ebben már benne van az UB-s futáskísérlet is.

Tavaly szerencséje volt,na meg Bozót okos lány :) ,pontosan kiszámolta hogy mennyit kell mennie ahhoz hogy szintidőn beérkezzen,mert a lényeg a futóképesség megőrzése a teljes táv erejéig.És tavaly azért jól ment a K-100-on is.

És aki ezek után azt mondja,hogy semmi baj,meg majd jővőre sikerül meg társaik,nos ha ennyi kilométer lesz benne mint most akkor jővőre sem fog sikerülni.

Csak ha ezeket a beírásokat olvassák leendő hosszútávfutók vagy ebből a szempontból teljesen mindegy bármilyen sportversenyre készülök,akkor ne azt lássák hogy 400 kilivel UB-ra lehet nevezni,mert a futásba mint minden más sportba ha nem vagy felkészült,bele is lehet halni...

Köszönöm Blue, értékelem a hozzászólásodat!

hiányzik mellőled egy férfi...aki megmondja mit csináljál...és lehet néha igaza is :-))

rajtban aludni szabadban...nóóórmááális?! :-))

egyébként meg a humorod így jobb is mintha beértél volna :-))

nem grat, nincs mihez :-))

Kösz, van mellettem egy férfi és lehet néha (gyakran) igaza is, de nem mondhatja meg, mit csináljak. A hobbimmal kapcsolatban semmiképp sem. 

ez már nem hobbi elárulom...ha eddig nem lettél volna tisztában vele :-))

ez életforma, életed része, érzelmek kötnek hozzá...aki ebből kimarad, lemarad :-))

messzebre most nem puffogtatok, buffogás lesz belőle :-))

térzenét meg utálom :-))

egyébként most is remek idő van szimbolizálni az akkori versenykörülményeket... de sztem most ne menj ki megmutatni :-))

egyébként ne magadat okold a feladásért...Márkusöcsi a hibás...ha nem visz vissza folytattad volna :-))

Tomcsi

Nem Bozótot szeretném megvédeni, mivel megvédi ő önmagát. De csöppet sem biztos, hogy élete párja ért egyáltalán olyan szinten az ultrafutásokhoz, hogy egyáltalában tanácsot tudjon adni, nem, hogy küldözgesse Bozótot.

Másrészt nem is biztos, hogy jó lenne, mert ha később nem jön be az,a mit mond, az nem feltétlen szül jó pontot a másikban. Szóval nem feltétlen jó, ha a pár az edző.

Bozót

Amikor elektronikai műszerészetet tanultam, a hibajavítás szabálya az volt: megkeresem a hibát és elhárítom a hibát. Azt hiszem jó úton haladsz.

Persze mindezek csak benyomások a részemről, kishal vagyok én is a kérdéshez.

Minden esetre én is tanultam az írásodból, amit köszönök!

Köszi Forgi! Tényleg nem kell megvédened, pláne nem Tomcsitól....ne legyünk nevetségesek :)

Ha valakit ez annyira érdekel, a páromat kevés dolog izgatja kevésbé, mint az ultrafutás. Ő is futott régen....középhosszút és gyorsan :) Sose fogja megérteni, mi a jó abban, hogy baromi messzire megyünk, lassan :)  De szeret és tudja, hogy ez az én játékom, ezt szeretem csinálni és különleges barátság fűz a többi hüjje ultrafutóhoz, ezért nem bánja ha olykor elmegyek játszani a barátaimmal :-)   

Blue egy kicsit nyersebben fogalmazott nálam... :-)

Ez a hőség mindenkiből kihozza az őszintét. :D Én is leköcsögöltem valakit hazafelé. :) Zuhizz le hüsivel Blue! :o) Nekem jó volt! :)

Nincs hőség bajom most. :)  Az UB-n volt,gondolkodom is hogy azt leírjam-e? :)

És aki ismer az tudja hogy nem a meleg készít ki,henm igyekszem elmondani mindig a véleményemet,legfeljebb nem értik meg sokan. :)

A probléma az hogy ezek a kommentek beviszik a legtöbbünket az erdőbe mert az ugye nem segít mint tanács,hogy na majd jővőre.Jővőre,persze,de hogy?Mit változtassak vagy mit csináljak hogy jővőre sikerüljön?

Vagy beírunk hibákat és azokat úgymond leokézzák a sportársak,miért?Miért nem szólnak hogy az nem jó és tuti hogy bukta a vége?

Bozótra csak kicsit durcizok mert több van benne mint amit most ment,de így ilyen "lydérchesen" nem lesz jó sem idén sem jővőre...

És ezért várom azokat a blogokat akik végigmentek,hogy tnuljunk,okosodjunk hogy kell ezt jól és végig csinálni.

Több szintű ez a történet - mint minden más az életben. :)

Egyrészt Bozót felkészültsége kétfelé bontható: egyfelől van a született őstehetség, monotóniatűrés, vázizomzat, keringés, másfelől viszont van az aktuális edzettség, ami aztán az alapokkal vagy elegendő a kitűzött versenyhez, vagy nem.

Nyilvánvaló kell, hogy legyen mindenkinek, Bozótnak leginkább, de az őt csodáló társaknak is, hogy bizonyos célokhoz van egy minimum fizikai és mentális szint, ami nélkül nem leszünk sikeresek. Hogy ez a szint -istenáldotta tehetség okán- egyeseknél alapból majdnem megvan, és szinte alig kell valamit hozzá tenni a hétköznapokon a sikerhez, az nem lehet mérvadó senkinek sem.

Viszont az is kérdés, hogy kinek mi a célja? Ha pl. egy UB teljesítés a maximum szintidőn, akkor ehhez egyeseknek többezer edzéskm kell évek hosszú sora alatt, másoknak ennél sokkal kevesebb. Ha Bozót csak végig akar menni, akkor ezentúl sem kell sokezer kilométert beletennie a lábába, legfeljebb módszeresebb edzéseket és több hosszú futást kell beiktatnia az ideinél.
És ez megintcsak nem lesz senki számára követhető példa, hisz abszolút mértékben, ultrás edzéstervekhez viszonyítva még mindig kevés edzéskm-rel fog sikeresen beérni, de sokan fognak felnézni rá, sokan kapnak ihletet tőle. És ez önmagában jó dolog, csak tudnunk kell, hogy a legtöbbünk bizony ennyi munkával hasonló teljesítmény közelébe sem jutna. Bozót alapból, edzés nélkül is sok emblematikus versenyen, túrán végigmegy. És ilyenkor jön a felvetés, hogy mire lenne még képes, ha edzene is?! :)

Erre kétféle válasz van: nagyon sikeres lenne sok edzéssel, pl. órákat javítana az UB idején - ásd Lubics Szilvi történetét, aki szintén istenáldotta tehetség, és ilyen alappal lépett rá a tökéletes profi felkészülés útjára, nagy alázattal, szuper munkabírással, mára meg világszínvonalú sportoló.

De! Bozótnak kell ez a történet? Ha nem igényli, nincs ehhez motivációja, akkor neki nem jó választás a módszeres edzésmunka, a tudatos kilométergyűjtés.

Mindenkinek meg kell találnia az önmagához mérhető igaz utat, a mértéket edzésben, versenyen. Ne másoljunk edzésmenyiségeket, ne versenyezzünk mások kilométereivel, tempójával, csak ha biztosak vagyunk abban, hogy épp azonosak az alapképességeink... :)
Persze csodálni lehet embereket, akik önmagunkhoz képest szinte nem is emberek, ahogyan futnak-úsznak-triatlonoznak stb stb. Az, hogy felnézünk rájuk, kommenteljük és dicsérjük az eredményeiket, vagy itt az edzésonline-on virtuális vagy személyes viszonyba kerülünk velük, az kicsit nekünk is megerősítés, energiaforrás... :)

Persze még mindig tartom, amit stojesz idézett is, hogy nem csupán  látványos eredményeket kell felmutatni, publikussá tenni, kitartásról és akaratról kampányolni, hanem meg kell adni a hétköznapi monoton edzések, a nagy célok möögött álló szürke és unalmas felkészülés tiszteletét is.
Ebben Bozóttal nagyon egy a véleményünk, már csak személyes érintettség okán is - hisz kevesebbet edzünk, mint kellene... :)

Köszönöm, Amatőr, hogy ennyit pötyögtél helyettem :)  Így elég annyit írnom: Ámen! :) 

Egy apróság:

És ilyenkor jön a felvetés, hogy mire lenne még képes, ha edzene is?! :)
Erre kétféle válasz van: nagyon sikeres lenne sok edzéssel, pl. órákat javítana az UB idején - ásd Lubics Szilvi történetét, ....

Nem említed a másik eshetőséget, hogy hiába vetem bele magam tervszerű, pontos, következetes edzésekbe, lehetséges, hogy nem bírnám vagy nem váltana ki olyan mértékű fejlődést, mint másnál. Benne van a pakliban. Amúgy továbbra se érzem magam olyan hűde tehetségesnek ehhez a sporthoz...bár még mindig inkább, mint mondjuk a labdajátékokhoz :)))

Szívesen, máskor is! :))

Amúgy a Lubics Szilvi féle történettel ellentétes kimenetel valóban az, hogy az ember nekikezd a lekiismeretes, fárasztó edzésmunkának, aztán nem jönnek az eredmények, sokkal inkább a kudarcok, sérülések...

Ezért gondolom, hogy a motiváció az edzések monotóniájához,az esetleges kudarcok vállalásához is szükséges.

De hát hobbi szinten azért más "a leányzó fekvése", minden a saját dimenziójában kezelendő. Aki fél- vagy egész maratont szeretne futni, az ne az UB teljesítőit vegye figyelembe pl.
Csodálni lehet az ultra világát, de szerintem többen vágnak bele, mint az a felkészültség alapján elfogadható lenne... :)

Hú, de ez egy másik történet, másik téma, abba is hagyom! :)

Nem muszáj :)  Lehet erről is bezsélgetni, érdekes!    Az ultra még nagyon kiforratlan sportág. Aránytalanul gyengék az eredmények általában ha a rövidebb távokon jellemző eredményekhez hasonlítjuk, de nincs is benne még különösebb dicsőség vagy pénz.  Te is emlékszel a maratonistára aki csak azért futott 100-ast mert kimaradt a válogatottból, és rögtön óriási világcsúcsot ment. Akkor került 7órán belülre a női 100km ha jól emlékszem.   Egy jó amatőr maratonista, ha épp olyanja van és elindul 50km-en vagy 6órán, nagy valószínűséggel veri a mezőnyt, még talán százon is. Afölött már érdekesebb a dolog, persze :) 

Igen, ez a helyzet az ultra élvonalával: egy magas szintű profi maratonista valószínűleg verhetné a mezőnyt egy bizonyos km határig. De ez nem minősít senkit és semmit, na persze. :)

Ami meg az utóbbi évek nagy fellendülését illeti, az egyre növekvő hobbisták számát az ultra versenyeken, nos, ez egyrészt örvendetes a sportágnak, másrészt viszont -tartom továbbra is- felelőtlenség is lehet sok lelkes, de az ultrához valójában felkészületlen sporttárs részéről.

De ez önmagát erősítő folyamat: mindig lesznek nagy pillanatok a versenyeken, nagy egyéniségek az úgymond hobbisták között, akik mintegy közülünk kerülnek ki, tehát mi is elérhetjük azt, amit ő. Hisz itt van az edzésonline-on, futunk vele rendezvényeken, dicsérjük és kommenteljük az edzéseit-versenyeit...

Akiben az élet egyéb területein is teljesítményorientáltság dominál, vagy épp ellenkezőleg, a futásban (triatlonban) találja meg az életéből hiányzó "valamit", itt akar bizonyítani -magának, a világnak, annak egyre magasabbra kerül majd az ingerküszöbe. Először a sikeres NIKE (hisz jól ismerjük a szlogent: "A legyőzhető távolság"), aztán a maraton, de később ezt überelni az ultrával lehet csak... :)

Az ultrák mellé szervezett váltóban való indulás lehetőséget ad a még közelebbi élményszerzésre, aztán már csak egy lépés a 6 órás, majd 12 órás verseny, majd az egyéni UB pl.

Hm.

A hároméves tervedet hallottuk/olvastuk? :P :)

Óh, hát az lesz a szép nap, amikor én egy ultraverseny rajtjához odaállok... :)

/Akkor bizony végig kell mennem, versenyt fel még sosem adtam. :) /

tőlem aztán télleg nem kell félteni senkit...úszik a fogam a pohárban :-))

a többi nyilván Bozót dolga...de azért mögötte van egyéb is mint szimplán egy nem sikerült futás...

Amatőr:

az amatőr attól amatőr h nem edz annyit mint egy profi :-))

a profinak az a dolga, az amatőr meg szeretetből, becsvágyból csinálja...

mindenkinek más a célja...ha Bozót gyorsan szeretett volna célbaérni ám legyen, van ilyen, nem sikerül vmi az embernek, és ettől nem lesz kevesebb mintha végigtotyogta (neki az az iram az) szintidővel a távot...

edzeni meg kell...nem kérdés...ki mennyit tud, akar...ha nem sikerül, privát problém...

Bozót szemembe csak akkor lesz sztár, ha szerepel a Karate kölyek-ben...úgyis olyan kislányos  :-)))

..hogy én milyen jót szórakoztam az írásaitokon!

 "Akiben az élet egyéb területein is teljesítményorientáltság dominál, vagy épp ellenkezőleg, a futásban (triatlonban) találja meg az életéből hiányzó "valamit", itt akar bizonyítani -magának, a világnak, annak egyre magasabbra kerül majd az ingerküszöbe" -Ó, hogy én ezt mióta mondogatom, persze csak csendben, mert szoktam azért látni, hogy embereknek ökölbe szorul a keze ha azt magyarázom, hogy aki kényszeres a házimunkában, szakmájában,stb-az mindenhol kényszeres lesz. És amiért egy mukahelyen strébernek nézik, otthon meg sokkot kapnak a takarítási mániája miatt, az itt elismerésben részesül, hiszen az ő kis "zizije" itt komoly eredményeket produkál...de attól az még "zizi"

...persze mindenki zizi, csak máshogy :-)

Ezt én is magamra vehetném... "Először a sikeres NIKE (hisz jól ismerjük a szlogent: "A legyőzhető távolság"), aztán a maraton, de később ezt überelni az ultrával lehet csak... "

De nem azért csinálom, mert az élet más területein is ilyen vagyok, vagy éppen nem és kompenzálhatnékom van... csak szeretek futni... mivel gyorsan nem tudok, akkor legalább sokáig, és ha az ember valamilyen területen mozgolódik, azt jobban megismeri, és aztán szeretné jobban csinálni, ám mivel nekem rossz a genetikám ( lásd hőség topic) edzenem kell...

"sokféle hülye ember létezik", szokta mondani egy barátom...

magadra Barna, meg még sok mindenki...lehetne lélekbúvárkodni, miért ír vki ilyet egyáltalán...jelekből is lehet szépen következtetni...

ennyi erővel az ember megmaradna a szobában, és faltól falig jár, mert azt tette meg először, miért menne hosszabbakat...

ki a hibás, mert egyre újabb és újabb emberek tűzik ki az egyre nehezebb kihívások teljesítését:?!

én tudom...a szintidő-kijelölők...Amatőr logikájával...ugyanis ha félmaratonra 1:30-at, maratonra 3:20-at, 50 km-re 4:00-át, Ironman-re 10 órát tűznének ki, nem lenne ennyi teljesítő...csak az igazán alkalmasak mondhatnák el magukról hogy maratonisták, ultrák vagy Ironman-ek...ja hogy ebből nem élne meg a verseny?!

az kit érdekel kérem...hogy Balaton-átúszáson 40 milla bejött?!

kis haszon nem árt :-))

kell a rezsire...

én aszondom, a fiatalok ráérnek...készülgethetnek évekig, elindulnak majd ha simán szintidőn belül mennek...40 felett már visszaszámolunk...itt nem érünk rá majd jövőre szlogennel...ki tudja mit hoz a holnap...aki meg genetikailag szuper, később is überelheti az eredményeit...

lájk...

a teljesítményorientáltság témához szólnék hozzá: látom, van aki kényszerességnek hívta.
szerintem ez belső hozzáállás, belső élmény kérdése. simán lehet, hogy valakinek kifejezetten JÓL esik belül is, hogy a teljesítményért dolgozik. aztán valaki másnak meg nem esik jól, de mégis csinálja, mert mittomén. mondjuk mert "hiányzik az a valami" (bár ez számomra elég misztikus hangzású érvelés, gőzöm nincs miféle "valami" hiányzik az illetőnek.)
a lényeg: kívülről nézve vajon mennyi különbség látható? persze bárkinek szíve joga zizinek hívni mindkét esetet.

még egy gondolat: "Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél". :) ha nem Bozót, hanem Czeglédi Ferenc indult volna az UB-n, mit kapott volna a blogjában? :)

Móni, szerintem ha ugyanilyen szitut feltételezünk, tehát előző évben sikerült volna neki és most nem, akkor ugyanezt kapta volna - na talán a nem teljesen pozitív, nem vigasztaló kommentekből több lenne, de nem biztos. Az idei kudarcokat mindenki(majdnem mindenki) a hőségre fogja és azzal vigasztalják magukat és egymást, saját hibák alig merülnek fel...

ja, erre gondoltam, és végül is tényleg nem biztos semmi se :P

hőség téma: én biztos h behaltam volna tőle :P úgyhogy megértem ha mások arra "fogják" a dolgot. persze biztos van, aki jobban bírja, én egyelőre nem tartozom még azok közé.

erről jut eszembe még vmi, amit korábban nem fejtettem ki annyira. kezdem ott, hogy - nem nyaggatásként mondom egyáltalán! - abszolút örömmel követném a naplódat majd ha majd egyszer esetleg elkezdesz edzeni hosszabb távon is rendszeresen :). 

de a lényeg: nem egészen értem a bizonytalanságod, hogy esetleg nem fejlődnél annyira. (nem tudom, ez mennyiben járul ahhoz hozzá h eddig nem túlzottan próbálkoztál.) persze nem rendelkezem prófétai szintű megérzésekkel, de az eddigi eredményeket nézve, többek között, h elég kevés edzésből volt pl. 2 órán belüli félmaraton, abból extrapolálva simán kijön, hogy a fejlődés miatt nem kell aggódni!

na jó, akkor én most itt befogom :) csak ezt még nem írtam le korábban, asszem. amúgy feljebb volt egy kérdésem a motiváltságod szintjéről, lehet csak nem láttad a sok hozzászólás között; ebben az esetben még mindig kíváncsi vagyok a válaszra, ha nem titok :)

Nem bizonytalanság, csak sokan folyton azzal jönnek, hogy "na látod, mekora futó lehetnél ha még edzenél is", de ez egyáltalán nem evidens.

Motiváltság? Motivált voltam, előző estig :) Na jó, ez így nem igaz, de reggel már tudtam, hogy ez nem fog menni.....pedig akartam. De nem időn túl, mindenáron "csak" körbeérni. Teljesíteni akartam, a tavalyinál jobb eredménnyel. Remélem, jövőre is lesz 40fok árnyékban! :)

Bozót, tulajdonképpen miért nem edzel úgy, mint mások, akik ultrára készülnek? Főleg, ha mint írod, teljesíteni akartál a tavalyinál jobb eredménnyel. Miért nem készültél rendszeres edzéssel?

oké, általánosságban nem evidens, de szerintem a te konkrét esetedben elég valószínű :)

őszinte leszek (maradok): a tavalyinál jobb eredményt sztem csak edzéssel érsz el. legalábbis az én gyorsanalízisem alapján.

Én csak annyit tennék hozzá, hogy örülök, hogy találkoztunk, illetve, sajnálom, hogy ilyen hamar utolértünk. Jövőre.. nem mondok semmit, meglátjuk. Addigis, hajrá:-))))

A kudarcaimból én is sokat tanultam. A sikerekről szóló beszámolók jót tesznek a léleknek, a kudarcokról szólók pedig az észnek. Néha hasznos az elkerülendő hibákról is olvasni.

Blue!

a futásba mint minden más sportba ha nem vagy felkészült, bele is lehet halni...

Ezzel nem értek egyet. Hirtelen csak olyan ritka esetek jutnak eszembe, hogy edzett sportolók haltak meg (Kolonits). Meg olyan, hogy valaki napszúrást kapott futás közben és másnap meghalt. A napszúrás miatt. 

Inkább arra a véleményre hajlok, hogy ha valaki nem tompítja vagy nem iktatja ki a szabályozórendszerét szerekkkel, akkor bízhat abban, hogy a szervezete idejében leszabályoz.

Szerintem a futás vagy a sport nem növeli a halálozási veszélyt. Sokan halnak meg ágyban, alvás közben. Ennek ellenére csak javasolni tudom mindenkinek, hogy minden nap aludjon.

Köszi Bozót, hogy ezt így leírtad. Biztos vagyok benne, hogy lesz olyan versenyed, tán nem is egy, ahol ez a két nap sokat fog segíteni neked abban, hogy sikeresen teljesítsd a kitűzött célodat!