Ilyen volt ma a Mátra:

 

Vajon milyen lesz szombaton a Pilis és a Budai hegyek?

Tehát megvolt a Női Futógála is.

Úgy gondoltam, lefutom mindkét távot és végül úgy alakult, hogy még egy váltó első embere is lettem. Időben értem a tett színhelyére, hála érte egy ismeretlen környékbelinek aki felvett és elvitt kocsival az állomásig. Menet közben benyomtam egy gyorséttermi tejeskávét kakaóscsigával körítve (lotsa carbs :)

Hamar eljött az első rajt, épphogy beraktam a cuccomat a ruhatárba, már ment is bemelegítés. Kihagytam aerobik bajnokunk bemelegítő gyakorlatait és inkább megkerestem Lydérchet egy puszi erejéig (a csomagosztásnál serénykedett), aztán gyors bemelegítő kocogás után beálltam a rajthoz. Péter Attila hülyeségei kíséretében eldördült a rajt és gyorsan lezavartuk a 3,1km-t. Egy kis keringés volt a Ligetben és már vége is volt, 15:20, ha jól nyomtam az órám.

Felkaptam gyorsan a dzsekim, hogy ne dermedjek meg, aztán elindultam ismerősöket felkutatni. Össze is találkoztam néhányukkal és Mirát valamint kolléganőjét, azaz leendő váltótársamat is könnyedén megleltem. Egy kis nápolyi a befutócsomagból, ásványvíz, tracsi Anfielddel, párjával,Yu-val, kolléganőjével, megismerkedés Vincával,  pisiszünet és már mehettünk is a 10km rajtjához. Yu-val döcögtünk a váltóhelyig. Egész jó volt az útvonal, a fordítókat szeretem, mert jó nézni a szembejövőket, keresni az ismerősöket és jó nagy "Hajrááááá!"-kat ordítani :) A váltóhelyen gyorsan letéptem a chipet, rátapasztottam társam bokájára és már suhantunk is tovább. Yu kicsit belassult, gondoltam, majd utolér, de végül 37másodperccel megelőztem őt és 54:10 lett a vége. Ezer éve nem figyeltem 10km-es időt és nem is futottam meg rendesen ezeket a távokat, így ez most végre egy hivatalos PB. Bár remélem nem sokáig fog állni ;-)

 Gratula mindenkinek aki futott és annak is aki sétált vagy szurkolt vagy segített. Külön elismerésem a visszatérő, mit visszatérő, berobbanó kismamáknak! Kemény csajok vagytok!

Első fontos tény:nem futottam :)
Hogy miért? Minden ökörségem dacára, valahol tisztelem a távot, a klasszikus maraton nagyságát és tisztában vagyok a felkészületlenségemmel is, így eldöntöttem már jóelőre, hogy idén nem futok maratont. Ultrát persze szívesen :) (De, de, tisztelem én azt is, ne kötözködjetek )
A tavalyi idétlenkedés nagyon klassz volt (új olvasók számára itt egy beszámoló), de idén nem akartam Lydérch jubileumi futását zavarni, egy tisztességes versenyhez pedig készülni illett volna. Ráadásul csak úgy szaladgálni egy jót, egy kissé drága lett volna ez a maraton. (És persze az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a következő alkalommal 1 órával meg akarom javítani az első maratonom idejét, mert az olyan jól hangzik HIHI )

Tehát nem futottam, de azért ki nem hagytam volna a futás nagy ünnepét, így mentem szurkolni a többieknek. Gyártottam egy csini pólót Hajrá Fórum! Hajrá FB-ok! felirattal  ; megtűzdeltem még néhány futós/maratonos bölcsességgel inglisül és magyarish és kész is voltam. El akartam vinni a srácok békás kereplőjét, de eltüntették valahova a gyerekszoba rumlijában...

A Felvonulási térre érve már kissé sajnáltam, hogy nem futok. A hangulat teljesen magával ragadott, ha lett volna nálam futócucc és nem számítana az a néhány ezer forint, lehet hogy beneveztem volna ott helyben :) Lestem az ismerős arcokat, de nem sokakkal sikerült a rajt előtt összefutnom. Ádi hívott fel, hogy rohan, de alig fog odaérni, mert vissza kellett mennie a rajtszámáért...áááá! Végül odaért épp időben!

Akartam vért adni, de az erre e a célra szolgáló sátrat még akkor söpörték. Mondta a hölgy, hogy majd 10:30 után. Bocs, akkor én szurkolok, majd talán a verseny után - gondoltam. (Erre végül nem került sor, mert egész nap nem ettem, az előző esti vacsi óta összesen a reggel elfogyasztott McD's tejeskávé volt a gyomromban.)

A rajtpisztoly eldördülte után összefutottam Yu-val, Dildivel, M@csk@val, akik a 30km-es távot futották és velük mentem az ő rajtjukig, vagyis a 12km-hez. Itt rátaláltam Yoyoo Gáborára és gyorsan felkéredzkedtem mögé :) Nagyon örültem, hogy megtaláltam őt, mert így komolyabb logisztikai bonyodalmak nélkül ott tudtam lenni több ponton is és buzdítani a srácokat. A 12km-től átmentünk a 20.-hoz, immár a budai oldalra, majd a 27-hez, újra Pestre, onnan a 32-höz a rakpartra, majd a 37-hez valahol a Parlament mögött, és még a cél előtt megálltunk picit a nyugati-téri felüljárón is. Innen már a célba mentünk, ahonnan én visszasétáltam a Kós Károly sétányon lelkesíteni az utolsó párszáz méteren a futókat, majd a célban megvártam az utolsó néhány befutót.Közben egy mini-interjút is alkottunk egy kedves BSI-s fiatalemberrel aki letámadott, hogy szurkolókkal készít ilyen szösszeneteket.

Szuper volt így kívülről szemlélni az egész versenyt. Az élbolyt és az üldözőket ugyan nem láttam, javarészt a középmezőnytől csatlakoztunk be az eseményekbe, de így is nagy élmény volt. Sok ismerőst sikerült észrevennem és remélem a nagy Hajrá! ordításaim elérték céljukat. Jót vigyorogtam a jelmezes futókon, bár úgy tűnt, idén kevesebben voltak, mint szoktak. Ha adhatnék egy különdíjat, az biztosan egy francia csapaté lenne, akik kerekesszékes társaikkal együtt futottak, mosolyogtak végig és még énekeltek is sokszor. Fantasztikusak voltak!