Múlt héten kérdeztem Monerd2 sporitól, hogy milyen céllal tanácsolta neki az edző a 12x100méter max közeli tempóban futást (pláne a korábbi relatíve egyenletes lassúk után, a maratontól meg még nagyon távol), de ha jól emlékszem, nem volt válasz. (no, nem baj, persze)

Aztán szóba került itt-ott, hogy mikor és mire jó az ilyen edzés (és mikor nem) ezért érdekelni kezdett. Ezt találtam:

Short Intervals (Strideouts):

Running short repetitions quickly but with relaxed form helps train your muscles to eliminate unnecessary movements and maintain control at fast speeds. Along with improved running form, you’ll gain power in your legs and trunk that may also contribute to improved running economy. These intervals are short enough, and done with sufficient rest between, that lactate levels remain moderate throughout the workout. As a result, they won’t interfere with your more marathon-specific workouts.

A typical session is 12 repetitions (or 2 sets of 6 repetitions with 3-5 minutes between sets) of 100 meters in which you accelerate up to full speed over the first 70 meters and then float for the last 30 meters. Another often-used session is 10 repetitions (or 2 sets of 5 repetitions) of 30 to 45 seconds, in which the acceleration is not as dramatic.

It’s critical to remain relaxed during these repetitions. Avoid clenching your fists, lifting your shoulders, tightening your neck muscles, etc. Concentrate on running with good form, and focus on one aspect of good form, such as relaxed arms or complete hip extension, during each interval.

These sessions aren’t designed to improve your cardiovascular system, so there’s no reason to use a short rest between accelerations. A typical recovery is to jog or even walk the same distance between repetitions. The most important considerations are to maintain good running form and to concentrate on accelerating powerfully during each repetition. 

Pfitzinger bácsi maratoni edzéstervének egyik edzéstípusát olvashatjuk. A lényeg nem a max tempó vagy a keringésre gyakorolt hatás, hanem a testtartás, futóstílus tökéletesítése, a test szoktatása, hogy gyors tempó mellett is a leghatékonyabb tartással, kontrolláltan fussunk, illetve gyakoroljuk az erőteljes felgyorsulást. Nem sima sprintről van nála szó, azt írja, az első 70méteren gyorsítsunk maxra aztán a maradékon "lebegjünk". Az egyes résztávoknál koncentráljunk a helyes stílus egy-egy elemére, pl lazán tartott karok, a köztes pihenőkben pedig kocogjunk kb ugyanakkora távot.

Megint tanultam valamit.

Állatka szépen viselkedik továbbra is, a lovas fának kenése, árokba taszajtása, megtaposása, világgá hurcolása még várat magára :)

A futószárazási technikámon még van mit csiszolni, kinéztem egy könyvet is a témában, tanulok :)  A kísérleti nyulak persze a gyerekeim (meg a barátnőm...hehe), de velük egyelőre csak séta, max ügetés van, a biztos ülés kialakításán dolgozunk. Gyorsan alkalmazkodik a lú is az én stílusomhoz, elvárásaimhoz, futószáron szépen megy, megtanulta hogy ha a fara felé fordulok megáll, jobb napokon be is fordul felém (a kör közepe felé). A jármódok váltásán még van mit dolgozni, néha kicsit lusta őlósága :P

Terepen továbbra is viszonylag nyugodt, bár láthatóan jobban kedveli az erdőt (még a legbozótosabb, gazosabb részeket is), mint a nyílt mezőt.

Szőrén lovaglással próbálkozunk, több-kevsebb sikerrel. Jó lenne már kipróbálni, tényleg kényelmesebb-e a vágta, de az udvarban nem túl sok a  hely, terepre meg még nem megyünk ki szőrén, annyira nem vagyunk jók. Távolabbi célként szerepel némi szabadonidomítás, de a lényeg a kellemes, nyugis lovaglás és a gyerkőcök biztonságos oktatása. Azért kacérkodom a teljesen szabad módszerekkel, mert Jázmin amúgy is nyugodt, nem támaszkodik erősen, sőt, odadobott szárral lovagoljuk amúgy is.

Mindjárt nyomok ide képeket! 

Iszappakolás :)

Meg jó társaság:

Meg jó kaja:

Kiegészítés Orbea Orca sporinak, szeretettel :)

Scarlet, a kecske

Szeder, a kos és Málna, a jerke 

Áfonya, a bárány