Dolgom volt a környéken, de végülis ráértem visszafelé, így pici aszfaltozás után Süly temető-Sűrűpuszta-Magdolnatelep kört tekertem, terepen. Erre bringával még nem jártam, futva se ezen az útvonalon. Csúcs volt!   Kezdetnek keskeny, zötyögős dűlőút repcetábla mellett (imádom  a repceföldeket, nagyonsárga zümmögő-illatozó rengeteg,bár töményen számomra a dögszaghoz hasonlít az illata; viszont csodás krémes mézet ad) nagytányéron megpörgetve kb nulla fékhatás mellett :) Majd a keresztútnál megkérdeztem egy fickót, járható-e a földút tovább bringával. Azt mondta, járható, csak a "folyón" kell átkelni, de van rajta fa keresztbe.... Hát lássuk :P Valóban járható volt, zötyögős, füves, zsombékos, később poros lejtő majd legelő :) De milyen legelő! Előbb szinte száraz, de virágos, perjés, vakondtúrásos rét majd a vízhez közelebb gyönyörű ringatózó élénkzöld mező, virágzó félvad és vad cserjéssel, lengedező fűzekkel, kopácsoló harkállyal,  csörgedező patakkal, annak mentén buja sással, haragoszöld cuppogós lápos részekkel, telis-tele mocsári gólyahírrel, illatos mentával, zengő-bongó-zizegő bogárral, kuruttyoló békával...

És az illata!   Sosem felejtem el nagyszüleim falujában a legelőt (bár nem voltam ott túl sokat). Épp ilyen volt, mint most ez, csak sokkal nagyobb és tehénillatú. Most csak távolról jött a többihez az állatok semmihez sem hasonlíthtó, édeskés tejes-szénás illata, - bár a birkabogyó jelezte, hogy járnak azért erre még jószágok - de agyam rögtön becserélte a fele vakondtúrást napon szikkadó tehénlepényre, hogy teljes legyen az idill :)  Nosztalgikus élmény volt és teljesen elmerültem benne....akárcsak a mocsaras földben :)  A "folyón" gond nélkül átjutottam, valóban voltak egy helyen vékony husángok keresztben, ezeken mentem át, de nem nagy víz ez, szinte átugorható (és amúgy sem mély)  A másik parton láthatóan nem legeltetnek, mert valószerűtlenül hosszú és álompuha a fű és rengeteg a virág.

Szinte hihetetlen, hogy talán 200méterre sincs a főút és a vasútvonal, túloldalon a község házai...

Legközelebb viszek rendes fényképezőgépet!

Tegnapelőtt kilovagoltam Jázminnal, változatosságképpen a horgásztó irányába indultunk, ugyanis kedden a barátnőmnek - némi segítséggel ugyan - de sikerült átvinnie a patakhídon, így gondoltam, elnézünk arrafelé is. (mellesleg röhej volt ez a patakhíd-téma, egy kis vacak átjáró, autóval is át lehet menni olyan széles, csak lóevő sárga korlátja van és csobog alatta a patak) Át is sétáltunk a hídon különösebb gond nélkül, majd a horgászok csodálkozó tekintetétől kísérve haladtunk tovább. Egy klassz kis földúton jót vágtáztunk, de sajnos a szántóföld és kaszáló környékén sehol se találtunk utacskát, a földek pedig tiszta láposak a sok víztől, ezért úgy döntöttem, lószocializálós napot tartok és besétáltunk az egyik utcán a lakott területre. Amióta Jázmin nálunk van még nem járkáltunk így a faluban (pardon, Sülysáp már város!), bár az a házunk körül is kiderült, hogy hozzászoktatták valamennyire az autókhoz, kutyákhoz, zajokhoz, így nem féltem, hogy nagy gond lenne. Nem is volt probléma, szépen elsétálgattunk pár utcán, a környéken lakók ámulatára. Elég kevés a ló errefelé - bár egy lovarda van a közelben - nagy attrakciónak számít egy szem lovas is. Hát még mikor itthon a kisebbség lakta rész felé értünk! Jót röhögtem magamban, hogy mikor huszonéves öreg Ladánkkal járkálok, mindig kérdezgetik, hány éves a kocsi és eladó-e, most meg ugyanezt kérdezgették csak a lóról  Csak egy idióta autós volt aki szándékosan a gázra taposott amint hátulról mellénk ért (itt bántam, hogy nem tud a ló vezényszóra párossal hátrarúgni  ) volt viszont egy traktoros aki leállította a járgányt mikor közeledtünk, ne ijedjen meg a ló  mondjuk nem ijedt volna meg, de akkor is, rendi tőle. Hazatérve még pár kis purdénak válaszolgattam a lóval kapcsolatos okosabbnál okosabb kérdéseire amíg Jázmin lelegelte a szomszéd növekvő gyepét.

Másnap randink volt az állatdokival, javasolta, hogy rendőregyenruhában kéne így járőrözzek a rumlis környéken  még akadna is ilyen szerkó