Nem mennék vissza a dínókig, de legalább egy héttel a túra előtt vetette fel Skia, hogy menne a Mátrába, ha akadna útitárs. Akkor még úgy láttam, nem fog összejönni, aztán mégis úgy akarták az égiek, no meg a szüleim, hogy szabad legyek szombaton. Skiának nem kellett kétszer mondani, hogy menjük :-)

Reggel gyors tejeskávé, állatkák rendezése és már jött is értem a Skia-mobil. Reggel erősen gondolkoztam, hogy is csináljam a kajálást, hiszen bő két hete tartom a lájtos harcos étrendet, de komolyabb hosszú futás nem volt azóta. Úgy döntöttem, nem kockáztatok az "éhezéssel" és eltettem egy pohár joghurtot (valódi, tejből és gyümölcsből készült) néhány szem keksszel (háztartási rettenet :P) amit az autóban meg is eszegettem. 

Útközben felvettük Skia ismerősét, Líviát, akiről megtudtam, hogy nem sokat futott még hegyen, ráadásul cukorbeteg. Az odaúton jót csevegtünk a csajokkal, Mátrafüredre érve megállapítottuk, hogy rengetegen vannak, egész fent a központnál tudtunk csak parkolni. Hosszas szöszölés után indultunk el - mitvegyekfel, amitakarsz,  mitvigyünk, kellekaja, mennyivíz, kellemellény, kellesál, minekaz, éshafázok, kellesapka, vangyógyszered, holazsepi, mennyipénzkell, nagyatáska, nemnagyaz, éshanemhozol, majdmivisszük, hozomén, jóvanakkor, mennyünkmá....

Nevezés, mosdó, indulás...

Skia megindul, kocogunk, rengeteg az ember, de szép a havas táj. Latolgatjuk, meddig lesz ilyen tömeg, mennyivel lesz nagyobb hó a hegyen, csúszik-e majd, stb. A patakátkelések miatt már előre aggódom, no meg a Kékesről lefelé majd a piroson, tuti ki lesz járva, csúszik majd minden...  A lányok nem hagyják magukat idegesíteni, haladunk, bár lassan. Bevárjuk Livit, együtt vagyunk vagy mi a szösz, de egyre világosabban látom, hogy nem lesz ez így gömbölyű. Hamarosan számomra is kiderül - volt róla szó, de valahogy nekem elsőre nem így jött le - hogy Lívi egyáltalán nem futott még szintes terepen...itt meg 900szint 25kilire....Nice!

Igyekszem átprogramozni magam, hogy akkor gyalogtúra lesz, de Skia csak fut :P Lajos-forrásig is izgi az út, akrobata-mutatványok a patakátkeléseknél, várakozás, csúszkálás, de szép az erdő, halleluja.  Az EP-nél még minden szép, sok időt vesztünk, na bumm, ráérünk...Továbbhaladunk, mélyül a hó, változatlan a tömeg, de szép az erdő, halleluja...

Vörösmarty th. , Lívi jól lemaradt....affene, eddig mondogattuk, hogy együtt megyünk....Várunk. Iszunk teát. Várunk. Kezdek aggódni, de feltűnik a csaj és jól van. Az eddig terepet is nagyon durvának és fárasztónak találta (első terepnek az is!), némi lelkiismeret-furdalással, de megbeszéljük, hogy átnevez a rövidre és nem jön velünk tovább. Lelkére kötjük, hogy ne egyedül menjen, az hiányozna csak, hogy rosszul legyen....

Mielőtt kockára fagynánk, elindulunk. Nem örülök, hogy elváltunk, de remélem, hogy minden rendben lesz. Még mélyebb a hó, gyönyörű az erdő, csak ez a tömeg...halleluja

Fut, gyalogol, botladozik, előz, repeat...

Pisztrángos EP - ég a tűz, pecsét, az asztalokon zsíroskenyér hagymával...frászba a harcosokkal, turista vagyok, zsírosdeszkát eszem!  Be is nyomunk vagy kettőt, már csak tea kéne hozzá, helyette van rohadt hideg víz a zsákban. Ha már bűnözök, csináljam nagyban, elfogadom Skia fél Bounty csokiját.

Most kezdődik csak a show, irány a hegyoldal! Nem könnyű haladni a hóban, de egész jól megy, no nem egy világbajnok tempó, de bírnám erősebben is és ez jó érzéssel tölt el. De nem faszagyerekeskedek, haladunk szépen, együtt. A nyeregben brutál hideg van, próbálkozik a napocska, szikrázik a hó, halleluja...

Még egy nagy mászás, kedvem lenne tolni neki ameddig bírja a gép, de lehűtöm magam, szép nyugisan kaptatok felfelé olykor lassabb túrázókat előzgetve, Skiával a nyomomban. Menthetetlenül elérjük a Kékest, társamnak igaza lesz, még a nap is kisüt a kedvünkért. Kissé irigylem a fent szánkózókat, síelőket, de hamar fázni kezdünk így nem fantáziálok hanem indulunk tovább. És akkor eltévesztem az utat...halleluja :(

A fene tudja, miért gondolom, hogy a szanatórium mögötti piros kell nekünk, nem megy arra senki, csak pár srác, de ők is vacillálva. Megyünk párszáz métert, aztán leesik a tantusz, hogy ez a piros nem az a piros, és nem is piros kéne hanem kék...Hátraarc, halleluja...

Rendesek vagyunk, ha már elcsesztük (elcsesztEM) nem vágunk le, visszamegyünk a parkolóig és a korrekt útvonalat követjük. Ez a rész az abszolút kedvenc, kásás porhó, jó mély, puha és szerencsére lefelé kell menni benne :-) Magamhoz képest suhanok, hülye vigyorral a képemen ugrálok, csúszok, rohanok, élvezem, mint kiskutya a fülvakarást...halleluja

Aztán csak jön a piros, letaposott hó, jég, patak, ésatöbbi. Visszaveszünk a lendületből, kocogunk, gyalogolunk, csúszkálunk, ahogy épp sikerül. Az elkavarásnak és a pontokon vacakolásnak köszönhetően újra előzzük a már egyszer (kétszer) elhagyott túrázókat. Kiröhögnek. Lesz@rom. 

Egy-két szakasz nagyon csúszos, még kötelet is tettek ki a szervezők, hogy legyen biztonsági kapaszkodó, sőt, kis zsákban hamu is van, megszórjuk az utat, már alig csúszik.  Szaladós részen egyszercsak Jaat köszön ránk, az XL-t tolta csak kicsit "beszakadt" :P  Jól jöttünk neki nyúlnak, lökdösnénk előre, de inkább lobog utánunk. Innen már csak gurulunk (olykor csúszunk) lefelé, a végére Jaat lemarad, Skia meg már érzi a célszagot, mert robog előre mint a gép :-) Én maradok az eddigi kocogótempómnál, jó ez így. Cél. Kerek hat óra. Halleluja

(A célban már várt minket Lívi, és nem mondta, hogy nem jön többet :-) 

A kajához még: hazafelé eszegettük Skia virslis gombócait, itthon később vacsi, másnap visszatértem a harcoskajához. Bizonyára ment volna a túra zsírosdeszka nélkül is, de az élvezetfaktorhoz nagyban hozzájárult :-) 

Na, mesélek kicsit :-) 

Régóta (nagyon régóta) fel-felmerül nálam, hogy le kéne dobni pár kilót (nem az erkélyről...), de egy-két napos fellángolásokon túl sose jutottam, pedig tudom, hogy a kaja visszafogásával máris érhetnék el változást. Nagyon utálom azonban a kizárásos diétákat, én mindenevő vagyok és slussz, valamint baromira nem jön be az, hogy este ne egyek, mert olyankor van együtt a család, főzök vacsit és nem mellesleg, szeretek a családommal vacsorázni (és nem két kekszet vagy egy fél almát....)

Időközben, bár nem követtem egyiket se, de olvasgattam sokféle diétáról, étkezési programról, elvekről, fiziológiáról....volt, ami egyáltalán nem fogott meg, volt amin elkerekedett a szemem és olyan is, amit használhatónak és hihetőnek ítéltem. Ez utóbbiból a legvonzóbb a WD (Warriors' Diet - Harcosok étrendje) volt és nem a neve miatt :P 

Le van írva sok helyen, nem pazarolnám itt rá a helyet és a szót, de röviden, böjtöléses-jellegű étrend, hosszabb kajaszünetes (kevés kajás) szakaszt követ egy rövid kajálós. A miértje abszolút hihető, az életmódomhoz szuperül illeszthető, így elhatároztam, teszek egy próbát. Még csak 10napja játszom ezt, úgyhogy komoly következtetéseket nem vonnék le, de ami biztos, nagyon jól érzem magam, nem került semmilyen fáradtságba vagy nehézségbe betartani, nem "éhezem" (tehát nem vagyok folyton éhes) és vacsira - kis túlzással - azt ehetek amit akarok, cseppet sem érzem azt, hogy megvonnék magamtól bármit is. 

Centit, mérleget nem néztem, de ami érezhető enélkül is, hogy napközben könnyebbnek, frissebbnek érzem magam, nincs "kajakóma" ebéd után (mert nincs ebéd se:P ) , emellett bírom az edzést is (bár hosszút nem futottam mostanság), a délutáni TKD edzésen tökéletesen bírtam a pörgést. 

Az átállás egyik napról a másikra történt és legnagyobb meglepetésemre, nem okozott nehézséget. Reggel ugyan fura volt, hogy nem tervezem már az ébresztő csörgésekor a reggelit, és nem csipegetek a gyermek uzsonnájának készítése közben, de simán elvoltam a pohár vízzel vagy teával (az elmúlt két napban ittam kávét, kevéske mézzel, tejjel, de csak mert kívántam az ízét). Délelőtt víz, tea, egy-egy alma, répa, narancs, uborka, mikor épp mi volt kéznél, de igazából ebből se sok, egy-két darab. Délután ugyanez, szintén nem sok, aztán este vacsira amit egyébként is evett a család, max ha süti is volt akkor abból nem ettem vagy csak picit. A szerdai edzés előtt voltam kissé éhes, akkor ettem pár szelet sajtot az almához és tökéletesen elég volt.

Eddig 10 nap telt el ezzel a táplálkozással, kíváncsi vagyok, hosszabb távon milyen tapasztalatokat szerzek és vajon fogyok-e ezzel az étrenddel. A fogyás csak mellékes, igazából egészséges akarok lenni és jól érezni magam a bőrömben, de a sportjaimhoz és az egómnak is kéne az a néhány centi/kiló mínusz. Ami fontos, hogy ezt nem érzem fogyókúrának (mert nem is az), egy abszolút hosszútávon működőképes, fenntartható életmód, tehát ha beválik, akkor akármeddig folytathatom. A fogyás érdekében, igyekszem este sem csak szénhidráthegyeket betermelni, de nem korlátozom magam nagyon. Egyelőre az a furcsa, hogy a módszert követők nagy esti lakomákról számolnak be, én viszont nem igazán ettem többet vacsira mint korábban. Talán ha többet edzek akkor ez is változni fog.

Majd szólok, hogy alakulok :-) És persze azt sem hallgatom el, ha netán mégse jön be hosszabb távon. 

Itt egy írás az étrendről, linkekkel.