Hát ezt is túléltem. Célba érkezéskor mosolyogtam a kamerának amit tesóm a kezében tartott, de mikor leszálltam a bringáról kezem lábam remegett mint a nyárfalevél. Fizikailag teljesen felhasználtam minden erőmet, mert a frissítés nem olyan volt mint amire számítottam, csak egy piskótát ettem meg vizet ittam (az ottani kevert italokat nem szeretem keverni az általam használttal, mert csak gyomorrontás lesz a vége), csoki vagy müzli szelet nem volt így beértem ennyivel. A bőséges és finom reggeli ellenére is ez kevés volt. Pedig csak 32 kilit tekertem!! De milyen terepen... tesómék mondták később hogy valami elképesztő arckifejezés volt minden beérkező arcán, meg verseny közben is, ezt most szinte mindenki végig szenvedte. Az ok: természetesen az egész múlt heti esőzés, ami a Kékest sem kímélte. Volt sár, agyag és dagonya dögivel, meg nagyon csúszós gyökerek és kövek, vesekő-zúzó köves lejtők, ösvényt teljesen beborító hatalmas pocsolyák és csúszós meredek füves emelkedők...és én még nem is láttam a közép és hosszú táv pályáját. Technikás volt nagyon, meg kemény is, de végig csináltam, nem adtam fel és erre kicsit büszke vagyok. Belegondoltam hogy milyen lehet szárazon a pálya, és úgy szerintem szépen végig lehetne tekerni. Felmentem egy-két olyan kapaszkodón ahol nem gondoltam volna hogy sikerül, átmentem két kishídon is (igaz az egyiknél a kormányom súrolta a korlátot) a harmadikra elég volt ránézni (meg az ösvény melletti kedves szakadékra) és inkább áttoltam. Naná hogy ott fotóztak. Két helyen is alapos motivációm volt, tesóm kamerázott intenzíven, meg adta az "edzői" tanácsokat a következő szakaszra, barátnője lelkesen szurkolt a pálya széléről és futott mellettem az emelkedőn - hát ez nagyon jól esett. Igaz utána alig kaptam levegőt, de legalább (remélhetőleg) jó felvételek készültek. Kicsit sajnálom hogy úgy vágtam neki az egésznek hogy előtte még sose mentem sárban, de hát kinek van kedve esőben sárban kimenni edzeni? Olyankor inkább mindig halasztottunk. A verseny végén nagyon jól esett a jó nagy adag meleg grízes tészta, nem sajnáltak róla semmit, se a grízt se a lekvárt, és még finom is volt, nem kicsit.
Verseny előtt szilárdan elhatároztam magamban hogy jövőre közép távon indulok, ez verseny közben kissé megingott bennem, de szerintem tartom magam az eredeti elképzeléshez. Persze mindez edzés kérdése, úgyhogy igyekszem nem lustulni a télen.
Ja és az eredmény: Nők abszolút rövid táv: 48. a 70-ből, Master 1: 21. a 29-ből. Legalább nem vagyok utolsó...