Tény hogy még nem igazán érkezett meg a tavasz, de nekem már volt szerencsém tegnap megérezni első fuvallatát. :) Találkozóm volt az egyik cégnél fenn a Gellérthegyen, és mivel korán odaértem sétáltam egy kicsit. Nem győztem betelni a friss tiszta levegővel, a lágy napsütéssel és a csenddel (!!) ami körülvett a város szívében. Persze egyből rámjött a futhatnék, de ez magassarkú cipőben és nagykabátban enyhén kivitelezhetetlen volt...ezért szilárdan eltökéltem magamban hogy ha hazaérek igenis elmegyek kocogni egy kicsit. Persze ez nem jött össze, :( de sebaj legalább a szívem kicsit felderült.
Vasárnap rábeszéltem egyik barátosnémat hogy fussunk egy lazát, mert próbálok új terepeket felfedezni és egyedül nem nagyon volt kedvem hozzá. A nemrég felépült sportcsarnokunk mögött van egy régi kiserdő ahol régen sokat játszottam, és egy nagy tisztás ahol a városi majálist szokták tartani. Még nagyon ifjú koromban itt volt egy ún. mezei kör, kb 1500 méter hosszú ahol tornaórákon jó időben rendszeresen futottunk. Ezt akartam újra felfedezni, és hát részben sikerült is. Mivel ő már nagyon rég nem futott, ezért abszolút kezdő módra csináltuk - kicsi kocogás, kicsi séta és ezt ismételgettük. Őszintén nekem is jól esett így, legalább nem terheltem le magam kapásból. Amikor neki már elege lett, én még ráhúztam kb 1 kilit, és ennyi pont elég is volt. Utána még bringára pattantunk és lazán - éppen csak átmozgatva az izmokat tekertünk egy jó órát, és még az sem szegte kedvünket hogy bizony elég csípős szél fújt. Mivel abszolút nem volt edzés jellege a délutánnak ezért inkább nem is írtam be a naplóba, inkább egy jó kis túrának fogtam fel. :)
Mostanában csak passzív résztvevője vagyok az oldalnak - de meg kell mondjam nagyon jól esik olvasni az élményeket, mert ez észrevétlenül mindig ad egy-egy újabb lendületet és persze rengeteg motivációt hogy ne adjam fel, ne lustuljak el, és mozogjak én is rendszeresen. Szóval örülök a virtuális társaságnak, és írjatok még sok ilyen motiváló élménybeszámolót. :)
Hónap értékelés – edzések és akadályt képző gondok
Milanthis
| 2007-02-07 10:58:46 |
2 hozzászólás
Hát, amilyen szépen indult a január részemről olyan kelletlenül fejeződött be. Még sose éreztem úgy hogy a lelki-szellemi fáradtság ráül a tagjaimra, de január második fele abszolút ilyen volt. A legrosszabb az hogy sokszor már enni se volt kedvem, nemhogy még nekiálljak tornázni is. Azért néha rávettem magam, de a heti 3+1 edzés amit terveztem nem jött össze. Január 9. utáni edzések (ott hagytam abba valamelyik januári blogomban): Január 11. Futás 2km, Január 14. Futás 3,2 km, Január 15. Torna 50 perc, Január 18 Torna 45 perc, Január 23. Torna 60 perc, Január 29. Torna 45 perc, Janurár 30. Torna 55 perc, Február 5. Torna 45 perc. Hát igen ez nem sok, ráadásul valamit elrontottam 30-án (kedden) mert begyulladt a jobb kulcscsontomnál lévő izom (nem tudom a pontos nevét), és mivel nem tudtam mi ez pontosan csak paráztam nehogy mellhártya gyulladás legyen, csütörtök este elmentem az ügyeletre. Nosza kaptam egy szurit – Contramal fájdalomcsillapító. SOHA TÖBBET. Én életemben nem szívtam még ekkorát gyógyszerrel, ami mellékhatása csak lehetett mind kijött rajtam! Péntek reggel hihetetlen erős szédüléssel ébredtem, szinte kívülről láttam magam ahogy robotszerűen óvatosan közlekedek hogy el ne dőljek valamerre. Hú hát nem volt egyszerű, de mivel határidős melóm volt, bementem dolgozni. Nem kellett volna. 8.30 és 11.30 között 5 alkalommal látogattam meg a mellékhelységet, és – elnézést a kifejezésért – sugárban hánytam, de úgy mint még soha. Amit meg se ettem még az is kijött belőlem, egy korty víz vagy egy szem Deadelon nem sok de még az se maradt meg bennem. Délben aztán értem jöttek és hazamentem, (a melót azért még megcsináltam) a dokival pedig telefonon konzultáltam és ő javosolt Magne-B6-ot meg könnyű diétát. A hétvégém aztán arról szólt hogy kíméltem a gyomromat és magamat, tehát torna szóba se jött olyan erőtlen voltam. Pedig most megint nagyon bennem van a mozoghatnék, igyekeznem kell. Hétfőn már tudtam is tornázni, de tegnap benn kellett maradnom túlórázni, 8-ra értem haza, örültem hogy éltem. Ma nagyon eltökélt vagyok, és igenis tornázni fogok. Remélem össze is jön. J Ja és a Contramal azért megtette a pozitív hatását is, a fájdalom elmúlt még másnap. Csak a többi nem hiányzott mellé...