Röviden: 
5. (jubileumi :)) Vivicittámon hatalmasan nagy egyéni csúcsot: 54:50-et futottam!!! :))

Hosszan:
Hosszú évek óta vonz az, hogy rövid-gyorsakat fussak, de az elmúlt félévekben, 1-2 évben mindig volt maratonos cél, aminek privilégiuma volt, és ami miatt a rövidek háttérbe szorultak. Idén úgy döntöttem, kihagyom a maratont (hja, a párizsit) és mostmár tényleg inkább rövideket futok. Mert bár gyorsultam én az elmúlt években is a hosszú futásoktól, de azoktól állandóan fáradt is voltam, meg igazából úgy múlt nyárra kicsit sok is lett belőlük. Mellesleg őszre szét is csúsztam, minden versenyen örömfutás volt, 5 perces tempót csak messziről láttam. Na jó, az "őszi nőit" megfutottam 5 percesben, de az kivétel volt. A sok örömfutástól viszont elszoktam attól a jó értelemben vett "küzdés"től, meg a rendszeres edzésektől is, de egy hosszabb novemberi pihenő során feltöltődtem, és decemberben elkezdtem rendszeresen edzeni. Ekkor kitaláltam, hogy időről időre csinálok majd egy 5 kilis tesztfutást, ami aztán arra is jó volt, hogy a küzdőkémet fejlessze.

A felkészülés első hónapjában csak lassúkat futottam, km-t gyűjtögettem, de már a második hónaptól, januártól futottam heti egy, majd később 2 változatosabb edzést. Jól futható tél volt, a pörgős futásokat sem akadályozta az időjárás, de azért február végéig a hangsúly a km-eken volt, és a srácokkal minden hétvégén elmentünk 20-25 km-eket futni. Ezzel jól elvoltam a Pécs-Harkányig, de azért addigra elkezdtem résztávozgatni is. Igazából csak azért, mert szeretek résztávozni, és nem hajtottam szét magam. 4-6×500-akat, ezreket (meg most az utolsó 2 hétben volt 1-1 10×400) A gyors 500-ak vagy ezrek közt mindig volt legalább 4-500m pihi, és jókat futottam. Az időnkénti 5 kilis tesztek eredménye 23:45-ről az első stagnálás után 23:20-ra, majd április elejére 22:34-re javult, ami egyéni csúcs közeli eredmény. Ekkor azonban már túl voltam a Pécs-Harkányon, ami óta 20km fölött nem nagyon futottam. Sok kicsi, ugye... Jöttek a jobbnál jobb edzéseredmények, szuper volt az idő, hetek óta nem maradt ki futás sem emiatt, sem amiatt, hogy jelezgetett volna a lábam. Aztán valahogy nem nagyon volt lehetőségem versenyezgetni a tavasszal, gyakorlatilag a PH óta csak itt voltam, így a Vivicitta idén célversennyé nőtte ki magát. Főleg, hogy a tavalyelőttin nem futhattam (volna) gyorsan, tavaly meg lerövidítették a távot, így évek óta nem futottam ki magam ezen a versenyen.
Szóval minden rendben volt, már csak a rápihenést kellett eltalálni. Mert azt nem mindig sikerül. Most összejött :))

Ebben segített a hosszú, hatnapos munkahét, aminek a végére igazából csak az volt a célom, hogy kikapcsolódjak, feloldódjak végre. Ez nem ment könnyen, tekintve, hogy késett a vonat, és irgalmatlan tömeg volt a Szigeten. Brrr. Azért megtaláltam Kivit, meg a narancsbolyt, és jó volt látni ismerősöket. Mondjuk a csomagleadással megintcsak elment az idő, de még volt lehetőségünk melegítgetni kicsit, amely során Amatőrt is megpróbáltuk lefárasztani ;) Persze így a rajtba nem sikerült időben beállni, így az első kilik az előzgetésről szóltak.

4:30, 4:23, 3:54. Mégha tudtam is, hogy ez utóbbi tábla nem jó helyen volt kirakva, akkoris a verseny során végig olyan számokat láttam az órámon, amit nem akartam elhinni :) Miközben úgy éreztem, hogy van még tartalék abban, amit futok. Mondjuk kellett is, ha gyorsabban kezdek, valszeg nem bírom el így a végét, de azért még így is bennem volt az, hogy most ez vagy nagyon futás lesz, vagy nagyon nagy halál. Az előbbi jött be. 5 kilinél 22.56-ra álltam, féltávnál 27:22-re. Ez a legmerészebb terveimen is belül volt, mert én valahogy 55-56 perc közé vártam magam leg-legoptimálisabb esetben. Féltávnál aztán nem frissítettem, mert igazából annyira nem voltam szomjas, meg addigra már nagyon elkapott a versenyláz. :) Érdekes volt amúgy, hogy baromira melegnek éreztem az időt, de a szél meg iszonyú jól esett, nem zavart, épp hogy hűtött, ami pont kellett. A rakpart felé egyre több lett a szurkoló, és fogtam ám a szurkolásokat, és jól is esett, de most nem mindig volt erőm visszareagálni. Mindamellett, hogy igyekeztem gyorsan futni, döbbenetes módon élveztem a futást így gyorsan is. Pl. a rakpart hosszú egyenesén 4:40-ben. Még itt is előzgettem olykor, és még mindig nem éreztem ólmosan nehéznek a lábaimat, nem szúrt az oldalam, és hát ennél nem akartam, nem mertem gyorsabban menni, és persze szenvedni sem akartam. A 10 kilit nagyon vártam, elvégre is azt tudtam hasonlítani a tavalyi eredményemhez. Az egy évvel ezelőtti 46:15-höz képest most 45:45 volt, meg aztán tudtam, hogy innen már 5 percesekben is PB, de azt is, hogy a hídról lefelé tolni fogom, mint állat. Így történt, hogy aztán még egy gyors hajrával a végén 54:50-re beértem. Olyan megfoghatatlanok még nekem ezek a számok. Hiszen ilyen tartományokban én korábban nem jártam, és ki tudja meddig van rá módom még.

Érdekes, hogy beérkezés után sem voltam szétcsúszva, persze az a 2-3 pohár víz jól esett, és ugyancsak jó volt látni a sorra beérkező futóbolondokat, ismerősöket, újra váltani pár szót, gratulálni egymásnak, ésatöbbi. Beszélni Urssal, Krisszel (na, azért az ő reakciója tetszett ;), meg még sokan másokkal.
Aztán összecihelődtem, és hazavonatoztam. Azért nem esett nehezemre aludni egyet a vonaton :) De már azt is tudom, hogy holnap délután megint kinn leszek egy izomláz-lazító laza kocogáson a töltésen. Mert futni jó :)

Ezúton is gratulálok minden edzésonline-os résztvevőnek!!

(ööö, ennél hosszabb beszámolót mégsem írok, asszem :)