...avagy a napsütés, a piros póló és a gyors cipő ünnepe :)
Jó kis verseny volt ez a mai. Igazából kivételesen nem is volt semmi nyűgöm, eltekintve az egyre halmozódó alváshiánytól, de az meg már délelőtt 9 után kevéssé befolyásolja létezésemet. Lenkeanyu meg is jegyezte, hogy úgy sugárzik belőlem az Erő. Mondjuk ez így talán túlzás, de ekkorra túlvoltam némi társasági élményen, endorfin-löketen na, meg fel voltam töltve napenergiával. :)
De ne rohanjunk ennyire előre.
Úgy alakult, hogy vonattal megyek fel, de aztán tegnap este 22:18-kor rájöttem, hogy Nyársapát és Cegléd között pótlóbuszok szállítják a tisztelt utasokat. És bár ez frankón be van ám építve a menetrendbe, azért nekem az a tapasztalatom, hogy nem megy ez ilyen gördülékenyen, úgyhogy gyors' kitaláltam, hogy inkább buszozok, és találtam is egy buszt, amihez ugyan 5:30-kor kellett kelni, 6:30-kor indult, de SEHOL NEM ÁLLT meg (csak még itt Szeged külvárosában), végig zúzott a pályán és 8:40-re fenn volt Pesten. Addig meg aludtam egy jót! Aztán még reggelivásárlással is benn voltam 9:30-ra a Margitszigeten. És legalább igényes buszoztam, metróztam, meg még combinóztam is (V42, na erre varrjál gombot :) Asszem ez a kombináció a tömegközlekedés csúcsa. :)
Aztán a Margitszigeten néztem az eseményeket, meg érkezgettek lassan az ismerősök. Melegedett az idő, sütött a nap, aztán egyszercsak ott álltunk a rajtban. De előtte még megkértem Sepit és Zilacit, hogy majd készítsenek rólam futós-mosolygós képet a verseny alatt, amin látszik a cipőm is. Ekkor még nem tudták, hogy titkos fotópályázaton vesznek részt, ui. a gépház kiadta nekem feladatba egy ilyen témájú kép készíttetését. Meg aztán fényképeztek a BSI fotósai is, meg az úton-útfélen szurkoló ismerősök. Húúú, remélem, özönlenek majd a jobbnál jobb fotók, a Gépház képei között már találtam egészen jókat :)
Szóval ott álltunk a rajtban, ott volt Skam, meg pár FB ismerős, aztán mi Pennel nagy bátran előrementünk. Pen azt mondta 5 percesben szeretne kezdeni, és majd gyorsítani, émmeg épp ellenkezőleg, szeretek gyorsan kezdeni, aztán nem szeretek belőle meghalni elfáradni, de általában ez lesz. Aztán beindultunk, mint állat, úgy 4:30-40 környékére tippeltem volna az első kilit, volt is lelkifurim rendesen, mert az hagyján, hogy magamat kinyírom, de hogy ezzel esetleg Pent is, az csúnya dolog. Ezzel szemben 5:06-kor találkozutunk az első táblával, majd innen 3:56 perccel később a másodikkal. Na, tehát biztos bonyás ám pontosan elhelyezni ezeket a km-táblákat egy amúgy tökegyenes úton. Mondjuk főleg az elején érdekelnek a táblák tempóbelövés szempontjából, ahhoz meg már hozzá vagyok szokva, hogy a végére nyúlnak ezek a fránya km-ek. Aztán felcaplattunk az Árpád-hídra, majd le, majd nemsoká Pen lemaradt 3 kilinél, mert érezte, hogy be fog szúrni az oldala. Óóó, az enyém már szúr, de hős vagyok, megyek tovább mit sem törődve a fájdalommal (okoskislány). Aztán leelőztek páran, magam sem értem mér, bár azt sejtettem, hogy nem hasítok világbajnok egyéni csúcs időben, de nem is volt ez elvérás, igazából 46-48 perc közötti időt szerettem volna. Aztán jött a váltó/frissítő pont, meg a Margit-híd lábánál a szurkoló fiúk, itt úgy kellett csinálni, mintha most jó lenne nekem, mondjuk nem volt vészes, de azért éreztem a száguldozás hatásait. A cipőim vittek volna (jééé, nem is fájnak benne a lábaim!!), viszont a tüdőm megálljt parancsolt. Vagyis azt nem, de kompenzált. Ekkor (úgy 6 kilinél) beért Pen, és békés 4:50-53-as kilikkel haladtunk. Kevéssé beszélgettünk, bár szurkoltunk Kálovics Anikónak, megállapítottuk, hogy ő sincs hatalmas formában (3-4 perccel ment gyengébbet a tavalyinál, bár legyőzőre így sem talált, sőt előnye is 2-3 perc volt!), talán ezért nem az utcai futó világbajnokságon repeszt. Aztán jött a fordító, furcsa volt látni, hogy ahhoz képest, hogy mennyire kevesen vannak előttünk, mennyire sokan vannak mögöttünk. Mosolyogva szurkoltunk az előttünk/mögöttünk futó ismerősöknek, ez erőt adott mindenkinek, meg az is, hogy fogyott a táv. Aztán Pen sajnos ismét oldalszúrásra panaszkodott, de nekem meg épp itt jött a lendület, és mentem, ahogy bírtam. Ez egy 4:42-es kilit jelentett 9.-re, majd feltornászni magam a hídra, az kemény volt, viszont lefelé, jaaaj, az a lejtő 4:30 környékén :) A befutó közelében még szurkoltak páran, pl. Zilaci (hogy tud valaki mindig ott lenni, ahol szükség van rá??), úgyhogy innen már nem lehetett nem rohanni!!! Így aztán még 60m-nyi rekortán, és kerek 47 perc alatt értem be. Az pont 46 és 48 között van, tökjó :)) Aztán mögöttem pár másodperccel jött Pen is, tökjó!! :) Érem, meg víz-víz-víz, meg Sepi csinált pár Asics-focused képet a testvércipőkről :))
Még pár ismerős, kis társadalmi élet, meg hamar visszaszerzem a kabátom, cuccom, mert azért napsütés ide vagy oda, én fázom kicsit.
Lenkeanyuék hoztak haza, köszönet nekik, nagyon kellemesen, gyorsan hazaértünk.
Szép nap volt, remélem, nem csak én gondolom így.