Annyian lettünk ma. Szerintem egyéni csúcs. Vagy épp csapatcsúcs?? :)
Hétvégére természetesen a Yours Truly 25 km-ét terveztem, de aztán a srácok sorra lemondták, és körvonalazódott a szombati Antenna-futás. Persze, hogy nem akartam kimaradni.

Aztán azon csodálkoztam, hogy nem én értem először a Kavicshoz. Hanem Zoli. Zoli, aki folyton késik, most ott volt teljes menetfelszerelésben és lelkesedéssel. Igazából én fáztam még kissé, mert bár sütött a nap, ereje még nem volt. Kisvártatva megjelent Robi és V42 is, L. Pistával. Róla most annyit írnék, hogy Zoli a Los Angeles marathon kapcsán ismerkedett vele össze, én meg a Szilveszteri futóversenyen láttm először, ahol csak a H-testvérek tudták legyőzni. Épp egy 2:35-ös maratonra készül.
Szkeptikus voltam, meddig bírja majd velünk az 5-6 perc közötti tempót, de kellemesen csalódtam, volt, hogy ő maradt le velem hátra.
Velük, ill. V42-vel jött korcs kutyája, Kimi. Azért brutál egy állat, nooormális, hogy végigfut huszoniksz km-t, és még csak el sem fárad??

Elindultunk. A József Attila sarkán Hgabó csatlakozott, (mostanában neki nem nagyon szokott összejönni a csapatfutás), az Antennánál meg Bi. Kitalálták V42-vel, hogy elfutunk a dorozsmai elkerülő felé, aztán majd meglátjuk. És lőn. Szaladtunk így 7-en, mint a gonoszok, ezúttal általában a múlt heti lemaradók húzták a sort, meg persze Zoli, neki elöl _kell_ lennie. Ja, meg persze Kimi. A kutya. Az jól elvolt, előttünk, mellettünk, és fejreesni sem kellett benne, pedig tartottam ettől. Mondjuk engem kicsit frusztrál ez a férfias kakaskodás, hogy ki fusson elöl, meg ki tud gyorsabban futni, mert nekem nem erről szól. Most meg aztán pláne. Pláne, hogy tök örülök, hogy végre kezdek kizökkenni a téli-álom laza 6-percesekből, erre V42 szabályosan kiröhög, mikor egy mondatban említem az 5:20-as tempót és az iramfutás szót. Pedig ma rendes akart lenni, nem tágított mellőlem, sokszor ott volt ő (is) velem hátul, amikor megnyúlt a sor.

Amúgy jó futás volt. Sokszor nyűglődök a hosszúk során, hogy mikor lesz már vége, de ma nem volt semmi ilyen. Elkezdett melegedni, nem győztem zipzárazni ki a cuccaimat, és csak futottunk, meg futottunk. Mondjuk úgy 1 óra elteltével kezdtünk vízről vízionálni, ekkor kiderült, vagy kitalálták(??), velem legalábbis kész tényként közölték a srácok, hogy hazakísérjük V42-t, és majd ott lesz frissítőállomás. Közben Gabó kicsatalkozott, én meg kezdtem számolgatni, hogy merre-mennyit, hogy meglegyen úgy 23-24 km.
V42 ICEteával és müzliszeletekkel kedveskedett, én mondjuk a kerti csapját részesítettem előnyben, meg beleszerettem a kiskutyájába (Kimi egyik 2 hónapos kölykébe), de itt a 9.-en meg nem tudom hova tenni, otthon meg már ott van Astor, és Őt is szeretjük. Na, sebaj.
Frissítés után futottunk tovább. A kikötő felé, át a töltésre. Először örültem, hisz a töltés jó, a töltést szeretjük, meg közel a természethez, és még a térdünket is óvjuk. De bakker tiszta sár volt. Eddig se voltam gyors, de azért próbáltam tartani a tempót, de itt esélytelen volt(am). Úgy éreztem sose ér véget az a kb. 4 kilométer, kerestük folyton a helyeket, hol lehet jobban futni, de nem volt egyszerű.
Azért egyszer az is végetért, gondoltam, innen hajrá haza. Ámde a srácok kitalálták, hogy beleraknak egy bónusz hídkört, amihez már nem volt kedvem.

Szóval elindultam haza. Lelassultam a saját tempómra, a töltés után az aszfalt sokkal tisztább, szárazabb, boldogabb érzés volt :), és sütött a nap, ezerrel, hétágra. És ahogy ott futottam ebben a lebegő érzésben, úgy gondoltam, hogy ez nekem jó, és kerültem egyet a Göndör sor felé. Az vagy 1-1,5 kili plusz csak, de még felöltött, hogy akár egy teljes Tápé kört is mehetnék, de aztán megbeszéltem magammal, hogy bőven elég nekem ez a 24-25 km, ami majd így kijön. (aztán 25,2-t mértem)

És ahogyan Zilaci a múltkor megjövendölte, megint eljött picit a tavasz, ha nem is a Kavicsnál várt, hanem ott lenn, a Tisza-parton. De aztán itt maradt egész délutánra, és most is nyitva van az ablak, és jön be kellemes szellő. :)