...szarvasi ötpróba.

Kicsit durva lett a hetem munkailag. Meg közben frusztrált, hogy volt egy rosszulsikerült edzésem, amikor vasárnap begörcsölt(?) a hátam, és szabályosan haza kellett gyalogolnom, mert nem ment a futás. Kicsit se, lassan se. Aztán közben elmúlt hét közepére, így fellélegezhettem, bár futás közben még voltak parajelenségeim, hogy jajúristen, mi van, ha megint elkezd fájni. A srácok eközben arról leveleztek, hogy szombaton Szarvason futnának az Ötpróbán. Persze hosszú távon, más verzió nincs :). Aztán jött a levél, hogy "Valaki még esetleg? Anita?" Akkor még rávágtam, hogy Kösz, nem, de elkezdett pörögni az agyam, és amikor Apa küldte azt az sms-t, hogy 10000-ren lesznek (jóóó, persze a három távon együtt amúgy), akkor már körvonalazódott a gondolat, hogy le kéne cserélni ezt a Vivicittát erre a Szarvasi Ötpróbára (középtávra, persze). Meghát közben méginkább szétcsúsztam fejben, a lakás is "szalad" :), nem kéne egész napra elmenni, mert megint nem érem utól magam egy hétig.

Szóval mentem. Hamegmár megyek, akkor csak viszek már nekik egy kis kaját, hisz ugye a férfiak szívéhez ez a legegyszerűbb út. Ezúttal palacsinta lett belőle (felkeltél reggel sütni??? Na, azt azért nem: este megsütöttem, lefóliáztam, hűtőbe tettem, reggel megmelegítettem, megtöltöttem, elcsomagoltam).
Borult volt az ég, de ez a kocsiban uralkodó hangulatot nem veszélyeztette. Én reméltem (mint múltkor is, amikor a töltésen áztam el :), hogy ááá, ezt meg lehet úszni szárazon. Ehhez képest 8:35-kor már szemerkélt. Az otthoniak szerint a radarképen nyoma nincs esőnek, indulhatok. 9-kor rajt. Rajtunk kívül még két futó vagy három max, meg egy halom gyerek, akik a közeli iskola szervezésében gyalogolnak, mert pár hete elmaradt a gyaloglás szintén az eső miatt. Nem baj. Most is megszívják szegények. Az élet harc.
Az útvonal még az én szerény tájékozódóképességemnek is követhető: egyenesen Békésszentandrásig a bringaúton, amíg azt nem mondják, hogy vegyek 180 fokos fordulatot, majd vissza. (ja ez a 15-ös táv hivatalosan. A 28 meg ennek a duplája :D) A srácok bekezdenek, én szép emberbarát 5perces körüli tempóban indulok. Lassan távolodnak...

Amint kikeveredünk a belvárosi részeken, szép helyeken visz az út. Ezért mindenképp érdemes volt eljönni, ez itt szuper futóterep. Átmegyünk egy kellemes ligeten, fasorok, sportpályák szegélyezik az utat, kellemes, hangulatos. Csak az egyre fokozódó eső nem az, na meg a szembeszél. Van egy pont, amikor már csípi a szememet a beleömlő eső (a vizualitás ugyanis jobban működik szemüveg nélkül, mint azzal), de valamiért nem akarok kiszállni és visszafordulni. Olyan gyávának érezném. A srácok is nyomják, és ők kétszer annyit fognak ázni, mint én... Aztán egyszercsak elkezd csitulni, majd eláll az eső, eddigre átérek Békésszentandrásra. Klassz kis falu ez is, csak csupa tócsa a bringaút, átázik a cipőm, hurrá. Jön két srác, majd az enyimek, elöl Zoli és Gabó, kicsit utánuk Bi és V42. Csodálkozok, hogy a hátsó bolyban van, nem tűnik úgy, mintha gondja lenne... Aztán én is fordulok, és vissza.
Kisüt a nap, már nem kell küzdeni a szembeszéllel, csak a tócsákkal. Faluhatártól meg azokkal se. Néha jön egy szééép hosszú egyenes, ami arra ösztönöz, hogy toljam, itt belegyorsítok néha és arra gondolok, hogy minél többet futok gyorsan annál kevesebbet fogok esőben. Mert sejthető, hogy az eső része nem ennyi volt. Jólesik a gyorsabb tempó is, a hangulatom OK, futok. És futok, és futok. A két település közti rész elég egyhangú, odaúton itt jól lekötött az esővel való hadakozás, de azért most nem hiányzik. :) Beszúr az oldalam, lassítok, majd újra jönnek a sportpályák, a fasorok, majd a liget, innen még kb. egy km... Lassan ismét jönnek Zoliék, gondolom, hogy oda kéne szólni nekik, hogy el ne ázzanak!!, de nincs annyi időnk. Ők is nyomják, én is haladok. Majd jön V42, megdicsér, hogy jól nyomom, majd Bi zárja a sort, csak egész kicsit lemaradva tőle. Utóbb még ő is bőven két órán belül teljesíti az amúgy kb. 25,2 kilis távot. Én egyszercsak szinte váratlanul meglátom a célkaput, hopp, már be is értem :) A második fele 1 perccel jobb, mint az első. Átveszem a próbakönyvemet, meg a 10-pontos ajándékot, (hja, én sokmindenből kimaradtam, mert a srácok már a 30-40-pontos ajándékoknál tartanak) aztán irány a kocsi.

Mire odaérek már csepeg, mire felöltözök szárazba, már esik. Az az igazi jóóó kis áztató eső. Amit a kocsiból a legfrankóbb végignézni így is teszek. És mivel a kocsi kb. 15 m-re van a "versenyközponttól", nagyon nem is szúrok ki senkivel. (és mivel tökvizesen érkeznek, a száraz cuccal se segíteném ki őket, úgyse vennék rá ott, azonnal a vizesre) Lassacskán megérkeznek a srácok, átöltöznek, és amikor már mindenkinek tisztább, szárazabb, boldogabb érzés, na akkor megyünk haza.
Zoli nyomja a hülyeséget, én rákontrázok, meg a palacsinta második fele is szépen elfogy, szóval jól elvagyunk hazáig.

Azóta túlvagyok egy forró fürdőn, meg az ebéden is, most a csendes pihi következne, csak le kéne ballagni a boltba, amihez nem sok kedvem van, hisz jelenleg itt is esik az eső. De állítólag holnap már jóidő lesz, úgyhogy -ha nem jön közbe semmi- még az is lehet, hogy szaladgálok is egyet délután...