Pihenőhónapom utolsó hetébe kezdtem.

A nyáron kezdődött futáscsömöröm elmúlt, és most már hiányzik a futás. Próbálom magamat kiéheztetni, de a héten már engedélyezek magamnak egy 3. futást. Amibe teszek egy tempós 5-öst, amolyan kezdeti erőfelmérésként, és majd 3-4 hetente, illetve ahogy később a versenyek engedik, ezt majd megismétlem, és majd látom a fejlődést. Gondolom én :))

Az is jó hír, hogy kezdem átlátni az edzéstervemben a rendszert, módszert. Korábban volt segítségem, de aztán valahogy 2 éve megszakadt a dolog, valszeg, mert én voltam türelmetlen, és több km-re és/vagy gyors edzésre vágytam, meg nem is ment a kötöttség a végére.
Aztán tavaly megadtam magamnak, amit igényeltem, téltől heti 5 edzés, 60-70(-80)km, az meg sok volt.
Most lazítok a km-számon (és "csak" félmaratonra készülök), a gyors edzéseket majd fokozatosan vezetem be, és meglátjuk, mi lesz. Előbb-utóbb csak megtalálom az Utamat :) De én élvezem ezt a próbálkozósdit is, és így csak magamat okolhatom, ha nem működik valami.

Szóval ma kimentem egy szokásos Árvizi-emlékmű körre, egyedül, mert a srácok épp nem értek rá(m), szóval megint a pulzusmérőmmel édes-kettesben. Egyre jobban leolvasható, hogyan veszlik el az állóképességem a heti kevés edzéstől :))

De jól éreztem magam: kiszellőzött a fejem, hol befelé, hol kifelé figyeltem. Úgy éreztem, ruganyosan és harmónikusan futok (vagy csak még nagyon új a futócipőm?? :), kellemesen enyhe volt az idő, noha leszállt a köd és amolyan nyirkossá kezdett válni a levegő. Láttam viszont sok-sok futót, meg a végén összetalálkoztam a Robival, és leálltam beszélgetni vele egy picinyt. És úgy egyáltalán és összességében: jól esett. Nem, Amatőr, nem az eső. ;)